Több, mint barát

1. Fejezet: Újra együtt

Már majdnem 1 év telt el azóta, hogy Charlie Watson és űrből érkezett alakváltó barátja Űrdongó elválltak egymástól, miután közösen legyőzték a két Álcát. Charlie azóta elköltözött az egyetemi kollégiumba. Az első évét sikeresen, de nem minden probléma nélkül elvégezte. Amolyan Charlie-san vadóc és kissé szétszórt módon. Eleinte kicsit nehezen illeszkedett be, de végül megtalálta a maga társaságát és baráti körét. Együtt jártak bulizni, jól érezték magukat, de Charlie-ban mindig ott volt a titkolózás és távolságtartás. Nem tudott 100%-ig megnyílni. Bántotta, hogy nem mesélhet róla, hogy van egy földönkívüli barátja, akivel együtt éltek át egy elképesztő kalandot. De az jobban bántotta, hogy milyen régen találkoztak.

Sokszor az jutott az eszébe, hogy Dongó már biztosan elfelejtette. Hiszen ő csak egy ember. Dongó viszont egy igazi katona, aki háborúban vesz részt. Kisebb dolgai is nagyobbak lehetnek, mint Charlie barátsága és érzései. Néha, esténként rátört ez az érzés. Olyankor könny szökött a szemébe. A legutóbbi ilyen eset után, a szobatársa Lyla megkérdezte tőle, hogy miért is van ez. Így kezdődött minden:

- Egy nagyon jó barátomtól váltam el és sokkal jobban hiányzik, mint gondoltam volna. - válaszolta.

- Nagyon jó barát lehet.

- A legjobb. - szipogta Charlie, miközben a könnyeit törölte.

- Biztos, hogy csak barát? - kérdezte Lyla.

Charlie még könnyektől piros szemei elkerekedtek és kiült az arcára a döbbenet. Lefagyott. Nem tudott megszólalni.

- Nekem inkább úgy tűnik, hogy bele voltál zúgva. - mosolygott csalfán Lyla. - És ez igazából meg is magyarázná, hogy miért nem pasiztál be a szemeszter alatt. Pedig mennyien akartak volna veled randizni.

Charlie csak hebegett-habogott tiltakozásképpen.

- N-neeeem, dehogy is voltam belezúgva. Ugyan!

- A tagadás az első fázis. - kontrázott Lyla.

- Nem! Baromira nem! Hidd el, ha ismernéd... teljesen mások vagyunk, egy galaxis választ el minket!

- Mesélj róla!

"Bakker!" Szerette volna nagyon rövidre zárni ezt a témát, erőlködött, de Lyla hajthatatlan volt.

- Ugyan már, nem a mocskos részletekre vagyok kíváncsi! - közelebb húzódott Charlie-hoz az ágyon. Törökülésbe helyezte magát, aztán Charlie kezeit a tenyerébe fogta. - Na, milyen a srác? Srác ugye?

Charlie összeszorította a száját ahogy felfogta a kérdést. Még abban sem biztos, hogy vannak különböző nemek Űrdongó fajában. Bár az egyik ellenséges alakváltónak határozottan női hangja volt. De ki tudja ez náluk mit jelent.

- Srááác, határozottan srác. - mondta morfondírozó ábrázattal, de bólogatva, hogy valahogy mégis meggyőző legyen a hazugsága.

- Akkor jó. Sokan már azt hitték, hogy a másik csapatban játszol.

- Mi van?! - kérdezte Charlie döbbenten.

- Ja, egy pár srác akiket kikosaraztál megvannak róla győződve, hogy kagylófaló vagy és nem a virsliket szereted.

Charlie mindig megdöbbent mennyire perverz dolgokat tud mondani Lyla mennyire viccesen. A döbbenet és a jókedv fura egyvelege töltötte meg a szobát.

- Attól, hogy nem dobom rögtön a bugyimat minden srác után még nem vagyok leszbi! - válaszolta Charlie hitetlenkedve, de nevetve. Lyla is mosolygott.

"Amúgy is sokszor boxert hordok."

- Hé, én tudom! Csak egy srác után SE dobtad a bugyidat! Pedig mennyien szerették volna. Még csak megszagolni is!