Több, mint barát

4. Fejezet: A bázis

Szikrázó napsütésben hasította a levegőt a bordó Corvette. Charlie a volán mögött a napszemüvegben úgy érezte magát, mint a világ királya. Mint akit senki és semmi nem tudja ebben a pillanatban megállítani. Mellette Memo is csak vigyorogni tudott. Soha nem ült még ilyen menő kocsiban. Határozottan felszabadultabbnak tűnt, mint amikor Dongóban ült. Talán a túl szűk tér miatt, vagy azért, mert egy robot volt és nem tudott megbarátkozni a gondolattal, hogy a kocsi igazából él és gondolkodik. Soha nem kérdezte erről Charlie és nem is gondolta, hogy különösebb köze lenne hozzá. "Ha akar beszélni róla, majd elmondja. Nem erőltetem inkább a dolgot." Viszont nem kerülgethette a forró kását a másik dologgal kapcsolatban. Az édesanyjának most nagyon is igaza volt. Jobb tisztázni ezt a "ki kivel van" és "ki mit akar a másiktól" dolgot.

- Nem baj, ha kicsit félreállok? Szeretnék valamit megbeszélni veled. És nem biztos, hogy vezetés közben rendesen odatudok figyelni arra amit mondok.

- Persze nyugodtan. - Memo arcára kiült az értetlenkedés. Fogalma sem volt róla, hogy Charlie mire készül.

Félreálltak az út szélén, egy kis homokos szakaszra. Charlie leállította az autót, levette a szemüvegét, hogy szemtől szembe mondhassa el Memo-nak, mi is az ábra. A fiú fürkészően nézett rá, még mindig lövése sem volt róla mi ez az egész. Aztán Charlie rákezdett:

- Nézd Memo, én kedvellek téged ugye tudod? Nem hiába lógok veled. A kevés barátaim egyike vagy.

- Igen tudom. - vigyorgott Memo, kissé feszélyezve. - Mire akarsz kilyukadni?

- Csak... nem akarom, hogy félreértsd a közeledésem. Tudod. Úgy.

- Oh persze értem. - Memo elkapta a tekintetét és feszülten bámult kifelé a szélvédőn.

- Jó barátom vagy de nem... érted. Nem vagyok szerelmes vagy ilyesmi. - borzasztó kínosan érezte magát, hogy ezt hangosan kimondta. Közben végig a haját turkálta az ujjaival.

- Figyi semmi gond. Igazából tavaly óta tudom, hogy ez köztünk nem lesz több. - Memo hangja teljesen nyugodt volt.

- Komolyan?

- Persze. Ha nem jutottam volna ezen túl, akkor nem jövök össze Dee-vel.

- Óh. Ok. Akkor nincs harag?

- Dehogyis. Menjünk bulizni, csobbanni! - mosolygott.

Charlie boldogan visszamosolygott, visszavette a napszemüveget és folytatták útjukat, "Ez sokkal könnyebben ment, mint gondoltam. Lehet én képzeltem túl sokat magamról. Tényleg azt gondoltam, hogy Memo még mindig akar tőlem valamit. Hülye vagyok! Végül is most szakított a barátnőjével. Biztos nem most kell neki egy másik csaj az életébe. Jó, hogy ezt értelmesen letisztáztuk." Lassan közeledtek a kilátóhoz. Tele volt emberekkel. Főleg fiatalokkal. Mindenki fürdőruhában volt. Szólt a zene, autók mindenütt. Valaki még bográcsot is hozott és abban kotyvasztott harapnivalót. Hűtőtáskák tele jéggel, üdítőkkel és sörökkel. Charlie elégedetten vigyorgott. Leparkolt egy szabad placcra, néhányan feléjük néztek. Egy magas, izmos, barnahajú srác odasétált hozzájuk, Charlie nem ismerte.

- Szia, Ben vagyok, most költöztem ide nemrég! Téged még nem láttalak erre. Hogy vagy, iszol valamit?

"Ez aztán nem vesztegeti az idejét"

- Szia Charlie vagyok, ő itt Memo! Nemrég jöttünk haza az egyetemről.

- Óh egyetemisták! Én idén leszek csak végzős itt a középsuliban. Gyertek igyatok valamit. Na gyertek!

A srác eltűnt a tömegben. Charlie és Memo összenéztek. Egyikük se értette mi történik. Kiszálltak a kocsiból és elkezdtek szétnézni, kevés ismerős arcot véltek felfedezni. Mostani középiskolások voltak inkább.