Több, mint barát

8. Fejezet: Olyanok, mint mi

A legutóbbi ütközet után eltelt hetek sűrűk voltak Charlie számára. Aláírta a titkos szerződését a hadsereggel, amit egyenesen Burns hozott neki. Kellett pár kört futnia, mire eltudta érni, hogy egy civil részt vehessen a Transformers programban, de végül megoldotta. Próbaidőt kapott persze, de mivel úgyis Űrdongó és Burns jelentése lesz a mérvadó, nem kellett aggódnia semmi miatt.

Elment az egyetemre, hogy bejelentse a halasztását. Nehéz szívvel tette, de tudta, hogy nincs más megoldás. Egy olyan élethelyzetbe keveredett, aminek a megoldása sokkal fontosabb annál, minthogy milyen papírt kap egy sulitól. Szó szerint élet-halál kérdése. Dongó a harc után, szinte azonnal hozzá is látott, hogy a bázist bővítsék és átalakítsák. Charlie kiképzése megkövetelt néhány módosítást. Azonban  a robot nem kötötte kedvese orrára, hogy pontosan mik is lesznek ezek az új helyiségek. Meglepetésnek szánta őket, de megígérte, hogy Charlie-nak nagyon fognak tetszeni. Az átalakításban Charlie nem igazán tudott segíteni, ráadásul zajjal és rendetlenséggel járt. Ezért egy kis időre visszaköltözött haza, aminek persze az édesanyja nagyon örült. Többet tudott lógni Memo-val aki már nagyon izgatott volt, hogy visszamehet az egyetemre. Charlie örült, hogy a barátja élete a történtek ellenére is viszonylag normális maradt.

Mielőtt elindult volna az egyetemre, Charlie még benézett a bázisra. Bár nem volt biztos benne, úgy érezte, hogy az utolsó simításokat hajtják éppen végre. A központi teremben szúrta ki a sárga óriást, aki még így is eltörpült a többi Autobot mellett. Integetve sétált felé és mosolygott, amikor meglátta a mellkaslemezén a közös címerüket. Nem egyszerű festés volt, hanem egy igazi dombormű. A puszi után közölte, hogy indul. A robot megígérte, hogy mire visszaér, már minden készen fog állni és alig várja, hogy bemutassa neki az újításokat. Az utazás előtt, Dongó adott neki egy ajándékot. Egy apró telefont, ami elfért a zsebében. Charlie izgatottan és vigyorogva nézte amikor megkapta

- Hülyéskedsz? Egy hordozható telefon? És ilyen apró? Ez tiszta űrtechnika!

- Sokat dolgoztak rajta a szakik, hogy megoldható legyen. Az összes Transformers egységben szolgáló katona kapott egyet-egyet. Így neked is jár. Tudom, kicsit fura gombok nélkül, de majd megszokod az érintőképernyőt.

- Belehet programozni neveket telefonszámokkal. Beszarás!

- És hogy tetszik a színe? - kérdezte izgatottan.

Bár a telefon eleje egy nagy képernyő volt a hátlapja és az oldala sárga volt. Pont olyan sárga, mint amilyen Űrdongó. A hátlapján az Autobotok és persze Charlie és Dongó közös címere volt. A lány csak huncutul vigyorgott és játékosan húzogatta a szemöldökeit.

- Imádom a színét! - azzal puszit nyomott Dongó arcára - Sietek vissza ahogy tudok!

Bár mindez ma reggel történt, olyan volt Charlie-nak, mintha napok teltek volna el. Már hazafelé tartott a lehajtott tetejű Corvette-tel. Az arcába csapó szél kitisztította zavart gondolatait. Jobban megviselte az egyetem elhagyása, mint gondolta. Szomorkás hangulata volt és mardosta a szívét a dolog. Úgy érezte kicsit összekellene kapnia magát, így leparkolt egy útmenti bisztró parkolójában. Leállította a motort és csak hátradőlt az ülésben és a The Smith egyik dalát hallgatta. Elővette a telefonját és elkezdte sorban felhívni az egyetemi cimboráit, hogy elmondja nekik milyen döntésre jutott. Persze a részletekbe nem avatta be őket. Mindenki együttérző volt és szomorúak. Kivéve az utolsó személyt akit felhívott. Nem véletlenül hagyta utoljára.

- Szopatsz picsa, ott hagysz egyedül?! - szinte visított Lyla.

- Ugyan már, a többiek mind ott maradnak, nem leszel egyedül! - engesztelte nevetve.