Több, mint barát

7. Fejezet: Charlie első tetoválása

Charlie szemei  szinte magától kipattantak, bár nem sok mindent látott a sötét szobából. Az előtte fekvő robot körvonalai viszont összetéveszthetetlenek voltak. Halvány fényt kapcsolt és végre jobban látta őt. Mosolyogni kezdett. Olyan boldog volt, mint még soha. Végre lefeküdt valakivel. Nem is akárkivel. Élete szerelmével, a szikratársával. Űrdongóval, aki nem is ember. Nem így képzelte el az első szexet. Mindig is úgy gondolta, hogy egy autó hátsó ülésén fogja elveszíteni a szüzességét egy zenekar tagjával. Nem egy titkos bázison a föld alatt, egy alakváltó, idegen robottal.

Csak visszagondolt az aktusra és a szíve kalapálni kezdett. Ahogy mindketten félve, de extázistól fűtve akarták a másikat. Emlékezett a fájdalomra, amit Dongó hatalmas szerszáma okozott neki. Hogy akkorára tágult tőle, mint még soha. Hogy úgy érezte, mindjárt szétfeszíti a hímtag. Aztán a fájdalomba gyönyör vegyült, majd szinte csak az maradt. Az orgazmusra gondolt, ami átjárta a testét és arra, ahogy Űrdongó túltöltődött és újraindult a rendszere. Kölcsönösen kielégítették egymást. "Szinte el sem akarom hinni. Tényleg megtettük. És annyira jó volt, a fájdalom ellenére is."

Megemelte a takarót és lenézett a lábai közé. Óvatosan hozzányúlt a puncijához. Kicsit még mindig sajgott. Charlie eltökélte, hogy addig fog kísérletezni és gyakorolni, míg Dongó eredeti méretét be nem tudja fogadni. Az első alkalommal kb. csak a fél farkat tudta elnyelni. Tudta, hogyha kicsit még finomítanak a módszeren és rutint szereznek, menni fog. Minden egyes centijét akarja és megfog érte küzdeni. Dongó Optikái mocorogni kezdtek, aztán kinyíltak. Charlie rákacsintott.

- Jó reggelt szépfiú. - suttogta.

- Charlie. - elkezdte simogatni az arcát és a haját. - Óh, az én Charlie-m. A tegnapi... egyszerűen... Soha nem éreztem még ilyet.

- Én sem. Varázslatos volt. Bár kicsit fájt eleinte.

- Sajnálom.

- Ugyan. Az első... talán mindenkinek ilyen. Kivéve, hogy a legtöbben nem a kocsijukkal izélnek. - kuncogni kezdett.

- Nem bántad meg?

Charlie megrázta a fejét. Az egyik tincse az arcába lógott. A jobb mutatóujjával Dongó mellkasát kezdte cirógatni.

- Biztos nem lett volna jobb az első alkalmad egy... emberrel?

- Csak a legjobbal érem be. - közelebb húzódott hozzá.

Dongó magához ölelte és egymást nézték. Aztán megakadt Charlie tekintete Dongó homlokán az Autobot címeren. Simogatni kezdte az ujjaival.

- Büszkén viseled ugye? A tieid címerét. Jó tartozni valahová.

- Volt amikor nem jelentett semmit számomra ez a szimbólum. Sem az Álcáké, sem pedig a Főuraké.

Charlie-nak eszébe jutott az a beszélgetése Dongóval, amit olyan hirtelen zárt le. A múltjával volt kapcsolatos. Nem akart róla beszélni, Charlie pedig inkább nem bolygatta a dolgot. Most is azt a feszkót érezte rajta, mint akkor. Nem szólalt meg, csak kíváncsian figyelte a barátját. A tekintetük találkozott és mintha kitalálta volna a gondolatait.

- Elmesélek neked valamit a múltamból. Amit a legutóbb... Tudod. Ha érdekel.

- Persze, hogy érdekel.

- Nem túl szép sztori kicsim. Talán csalódni fogsz.

- Mindekinek van valami a múltjában, ami miatt ég a pofája. Emberi dolognak mondanám de... Érted. Ha szeretnéd megosztani velem, meghallgatlak. Te az összes szarságomról tudsz.