If we had five more minutes...

3.rész

Audrey szemszöge

A számomra még idegen lány elfoglalta az ablak meletti ágyat, így én a másikhoz siettem és leraktam mellé a bőröndömet, majd lefeküdtem rá.
-Minden oké? - kérdezte a szobatársam.
-Hmm? Ja persze igen, bocsi-ültem föl-csak kicsit hosszú volt a mai nap. Audrey Grey vagyok amúgy-mosolyogtam rá.
-Pansy Parkinson.-mosolygott vissza rám. -örvendem, de én most megyek szerintem és körbejárom ezt a rohadt nagy épületet-mondta nevetve, majd elhagyta a szobát.
Visszafeküdtem az ágyra. Mit fogok itt én csinálni?-kérdeztem magamtól-mindenki ismer már itt valakit csak én nem. Pansy is biztos a barátaihoz ment, csak nem akart megbántani azzal, hogy így egyedül hagy.
Sóhajtva felkeltem az ágyból.
-Mégis jobb még ma körbejárni az iskolát mint akkor mikor órákra kell sietnünk. -motyogtam, majd kiléptem a szobából. Csak kavarogtak a gondolatok a fejembe és nem vettem észre, hogy egy másik szobából kilépett valaki én pedig neki ütköztem.
-Jajj bocsánat-néztem föl-ne..nem vettelek észre.
-Ennyire láthatatlan vagyok? - mosolygott
-Nem dehogyis csak nem figyeltem.-mondtam zavartan, tok jó hogy már az első nap leégettem magam.
- Jössz már? - kiabált valaki a lépcső alján.
-Persze, jövök - kiabált vissza a fiú-még találkozunk, Grey.-mosolyogta.
Csak néztem utána. Honnan a jó szarból tudja a nevemet?A kezemben lévő könyvre pillantottam, aminek borítójára rá varrtam hogy Grey. Ilyet is csak egy idióta csinál, melyik 16 évesnek vannak még olyan könyvei, amikre rá van írva a nevük? Tök mindegy.
-Jacob-mormogtam az orrom alá-hmm nem rossz név. Mindenesetre jobb mint a Grey.-forgattam meg a szememet, majd tovább sétáltam a hatalmas épületben.