If we had five more minutes...

20.rész

A kíssé nehezen induló reggel után Pansyvel elindultunk órára. A másnaposság miatt rettentően fájt a fejem és a szobatársam sem nézett ki valami jól. A folyosón sétálva, Noah hirtelen mellénk lépett.
-Sziasztok! - köszönt nekünk mosolyogva.
-Ne ordítss!! - mondtam neki a fejemet fogva.
-Audreynak igaza van, halkabban! - szólt neki a melettem álló lány is.
-Én egyáltalán nem vagyok hangos. Ti ittatok tegnap túl sokat. - mondta mire Pansyvel egymásra néztünk. - mindegy, azért jöttem, mert szólni akartam, hogy órák után páran a tónál fogunk lógni, ha van kedvetek gyertek - mosolygott ránk, majd elsietett valahová. Szobatársammal tovább indultunk a terem felé.
-Tudod, már régóta meg szerettem volna kérdezni, hogy Noah-val most együtt vagytok? - néztem a lányra, aki épp egy fájdalomcsillapítót vett be.
-Mi? Nem dehogyis! Amit láttál...igazából semmi volt. - mondta, majd cipőjét nézte.
-Ja, oké. -sétáltam tovább a diákokkal teli folyosón.
A tanterem ajtaján belépve megláttam Aurorát, ahogy az egyik padból integet nekem. Rámosolyogtam, majd odamentem és leültem a mellette lévő szabad helyre.
-Sziaa, hová tűntél tegnap? -nézett rám a fehér hajú lány.
-Hát..csak nem éreztem magam jól. -mondtam neki, majd halványan rámosolyogtam.
-Hát remélem jobban vagy és..-akadt meg a mondatban és az ajtó felé pillantott, amin Noah lépett be. Aurora arcára pillantottam. A lány elpirult és a földet nézte.
-és..? -utaltam arra, hogy nem fejezte be, mondandóját.
-Hmm? Tessék? Jaa...és...elfelejtettem. - nevetett zavarában, majd McGalagony professzorra pillantott, aki most lépett a pódiumra. Furcsán vizslattam arcát, majd én is előre fordultam és jegyzetelni kezdtem. Óra közben észrevettem, hogy a mellettem ülő lány nagyon sokszor pillant a nem messze lévő pad felé, ahol Jacob szobatársam, Noah ült.
Miután a tanóra véget ért kisiettem a teremből. Ahogy sétáltam a különböző folyosókon láttam, ahogy egy másik teremből Emma és Jacob lép ki. A lány éppen nevetett valamin, majd felém pillantott, de gyorsan megfordultam és a másik irányba kezdtem menni. Nem tudom miért, de nagyon rosszul esett őket együtt látni. Nem tudtam hová menjek. Senkivel sem akartam találkozni. Egyedül szerettem volna lenni. Körülnéztem, hogy van-e valaki a közelben, majd miután megbizonyosodtam róla, hogy senki sem lát, gyorsan kirohantam az épületből.