If we had five more minutes...

18.rész

18. Rész

Audrey szemszögéből...
A szobába belépve körülnéztem, majd rögtön észrevettem egy fekete kanapét az egyik szekrény mellett, így azon foglaltam helyet. Térdemet felhúztam magam elé és néztem Jacobot, ahogy leül mellém.
-Bocs, hogy otthagytalak a bulin, mármint tudom, hogy nem velem voltál, meg érted, de sajnálom, hogy elmentem, nem mintha érdekelne ez téged, persze nem is kell hogy érdekeljen.. -hadartam összevissza a melettem ülő fiú pedig szórakozottan figyelte, ahogy zavaromba egyre több hülyeséget összehordok.
-Nem bajj - mosolyodott el- egyébként a felelsz vagy mersznél khm.. - kezdett ő is zavarba jönni- nem feléd indultam - próbált hazudni.
-Valóban?-kérdeztem gúnyos hangon.
-Aham, persze. Ha nem is úgy tűnt, teljesen más felé indultam.
-Hát oké elhiszem.
-De tényleg. - erősödött. - tudod pont melletted ült...egy lány.
-Tényleg? Hogy hívják? - néztem rá.
-Ohmm..hát, tudod. - nézett maga elé. Én pedig próbáltam visszatartani a nevetésem. - Bella! Bellának hívták.
-Nagyon szép név. - mondtam, eljátsza, hogy elhiszem, amit mond.
-Igen, ugye? Lehet holnap el is hívom valahova. - próbált féltékennyé tenni.
-Ez nagyon jó ötlet. Tudod lehet megkérdezem, Aaront is, hogy nincs-e kedve veletek jönni, mivel igazából ő ült mellettem, szóval gondolom őt is elvihetnéd valahova. - kezdtem el nevetni, mire Jacob is elmosolyodott. Nevetve felálltam és felkaptam egy párnát, ami eddig a kanapén pihent és a fiú felé dobtam.
-Komolyan? Párnacsata? Hány éves vagy, 5?
-Hát tudom, nem olyan mint kitalálni egy új személyt, hogy ne derüljön ki igazából  felém indultál a bulin, mert ugye ez sokkal komolyabb dolog. -kezdtem el újra nevetni, majd az egyik ágyról felvettem mégegy párnát és Jacob felé hajítottam. A fiú a két párnát lassan lehelyezte a kanapéra, majd hirtelen felém kezdett futni. Elkezdtem szaladni a szoba másik végébe, de Jacob gyorsabb volt. Megragadta a csípőmet, majd az egyik ágyra dobott. Nevetve dőltem hátra és a plafont kezdtem nézni.
-Tudod...visszamehetek a szobámba ha szeretnéd- mondtam, majd a fiú válaszát vártam. Jacob lefeküdt mellém és rám nézett.
-Engem nem zavarsz ha szeretnél aludhatsz itt-vont vállat.
-Biztos? - kérdeztem félve, mert tényleg nem akartam zavarni.
-Igen biztos! - mondta határozottan, majd a kanapéról megragadta az egyik párnát és elővett egy takarót a szekrényből.
-Tessék!-nyújtotta felém a dolgokat, én pedig elvettem tőle és újra hatradőltem.
-Köszönök...mindent. - mondtam Jacobnak, majd becsuktam a szemem és rögtön elaludtam.