If we had five more minutes...

2. rész

Audrey szemszöge

Beléptem a hatalmas épületbe. Mindig arról álmodtam, hogy egyszer felvesznek a roxfrotba, de most, hogy itt vagyok nem érzem magam úgy, mintha egy álmom teljesült volna. Lassan szedtem a lepcsőfokokat míg elérkeztem a nagyteremhez. Elfoglaltam a helyem és vártam hogy szólítsanak és a teszlek süveg beosszon a megfelelő házba. Szembe velem egy vörös hajú lány ült. Nagyon nyugodtnak tűnt. Úgy érzem ebben a teremben egyedül csak én izgulok.
A teszlek süveg sorba osztotta be az embereket a megfelelő házakba. Egyszer csak egy ismerős név csengett föl.
-Aurora Winters-felkaptam a fejem, a fehér hajú lány lassan lepegetett ki a sorok között. A  fejére rátették a teszlek süveget, majd egy hangos kilátással elhangzott a ház ahová beosztották.
-Hollóhát-tapsoltam, majd visszaeresztettem kezemet az ölembe. A szembe ülő lányt is szólították. Maya Black és a Griffinfórba került. Boldogan pattant oda griffindóros társai közé.
-Audrey Grey-hallottam a nevemet. Gyorsan fölálltam és oda siettem a teszlek süveghez. Ráhelyezték a fejemre.
Csak legyünk gyorsan túl rajta-gondoltam.
-Gyorsan legyünk túl rajta? Hmmm-mondta a teszlek süveg-pedig ezt a döntést nem kéne elsietni.
Baszki ez tudja mire gondolok. Mire feleszmélhettem volna a teszlek süveg megszólalt.
-Mardekár! - hangzott föl a ház neve.
-Klassz - motyogtam magam elé és elkezdtem a mardekárosok aztalaihoz sietni. Leültem az első szabad helyre.
Csak néztem magam elé és kizártam minden körülöttem lévő hangot. Egy pillanatra úgy éreztem mintha figyelnének. Fölpillantottam és pont az előttem lévő srác szemébe néztem bele. Úgy éreztem egy évtizede szemeszünk, mikor végre félrepillantott. Ismét csak néztem magam elé és vártam, hogy ennek az őrületnek vége legyen.
Hirtelen arra eszméltem föl hogy mindenki elindult ki a teremből. Én is felálltam és elkezdtem követni a tömeget.
Odaértünk a mardekárosok szobához. A bőröndömmel a kezemben léptem a klubhelyiségbe. Követtem egy lányt, aki afelé a szoba felé tartott, ahova én is be voltam osztva. Innen már nincs vissza út - gondoltam-itt fogom tölteni a következő éveim  nagy részét ezentúl-sóhajtottam, majd beléptem a számomra még idegen helyiségbe.