Audrey szemszögéből
Hangos szuszogásra ébredtem. A mellettem lévő ágyon fekvő fekete hajú lány még nem volt itt mikor én lefeküdtem. Biztos sokáig tartott ''körbejárni a kastélyt''.-gondoltam magamban, majd szemgforgatva kikeltem az ágyamból. Miután felöltöztem halkan kislisszantam a szobából, majd a nagyterem felé vettem az irányt. Sosem voltam nagy koránkelő, de most nem tudtam volna tovább aludni. Annyi gondolat kavargott a fejemben, hogy muszáj volt egyedül lennem. A kastélyon ülő csendben lépéseim szinte egy vulkán kitörés hangosságával voltak egyenlőek. Mikor odaértem a nagyteremhez belülről hangokat hallottam. Félénken nyitottam ki a hatalmas ajtót. A bennt lévő pár diák belépésemkor elhallgatott, de miután rájöttek hogy nem tanár vagyok zavartalanul folytatták a beszélgetést. Egy másik asztalhoz készültem leülni mikor valaki hozzám szólt.
-Szia! Nem jössz oda hozzánk? - kérdezte tőlem a fehér hajú lány, aki a kabintársam volt.
-Ohm, de persze. - pillantottam oda az asztal felé, amire Aurora mutatott. Egy szőke és egy vörös hajú lány ült ott és még valaki, aki ismerősnek tűnt, de nem tudtam ki az. Az asztalhoz közeledve jobban szemügyre vettem az ott ülőket. Az a fiú, aki ismerősnek tűnt Jacob barátja volt, aki szólt neki hogy siessen, mikor először találkoztunk.
Érkezésemre felkapták a fejüket.
-Sziasztok- köszöntem nekik halkan.
-Hello-szólt a vörös hajú lány-Én Maya vagyok, ő pedig Emma - mutatott a melette ülő szőke hajú lányra, aki épp a tojás rántottájának utolsó falatját tömte a szájaba miközben felém biccentett.
- Én Noah vagyok-pillantott föl, majd nyilván megismert mivel így fojtatta-te pedig az a lány vagy, akivel Jacob tegnap beszélt.
-Jacob?-kérdeztem mivel nekem elfelejtette említeni a nevét.- Jaa igen, a szobatársad gondolom. Összefutottunk tegnap. - kezdtem el enni.
-Naa itt is az emlegetett szamár-szólalt meg kissé gúnyos hangon Maya és az ajtóra mutatott, amin belépett a fiú, akivel tegnap egy tóban voltam, aki odaadt a pulcsiját és aki még el sem árulta a nevét nekem.
ESTÁS LEYENDO
If we had five more minutes...
RomanceCsak kavarogtak a gondolatok a fejembe és nem vettem észre, hogy egy másik szobából kilépett valaki én pedig neki ütköztem. -Jajj bocsánat-néztem föl-ne..nem vettelek észre. -Ennyire láthatatlan vagyok? - mosolygott -Nem dehogyis csak nem figyeltem...