Jacob szemszögéből...
Audrey arcát vizslattam, de ő csak a kezében tartott könyvet nézte.
Lehet nem kedvel engem-gondoltam, majd átnyújtottam neki a füzetet, amit leejtett és a lépcső irányába indultam. Pár pillanat múlva hallottam lépteit, ahogy utánam jön. Ránéztem és halkan megszólaltam.
-Mindig ilyen vagy?
-Milyen?? - kérdezte rám nézve.
-Hát.. - vontam vállat- csöndes és barátságtalan.
-Nem vagyok csöndes.-felelte, és tovább sétált. Mosolyogva válaszoltam neki.
-Oké..nem vagy csöndes. -egy pillanatra megállt és rám nézett aztán rögtön elindult újra a márvány lépcsőn.
A tanteremhez megérkezve megálltunk.
-Szóval...-kezdtem el.
-...be kéne mennünk-folytatta Audrey, majd kinyitotta a hatalmas ajtót. Beléptünk, mire az egész felénk pillantott.
-Csodás. Miss. Grey, Mr. Hale...végre önök is megérkeztek.-szólalt meg egy fekete hajú, ijesztő kinézetű ember, aki nyílván Piton professzor volt.
-Elnézést tanár úr... - kezdett bele a bocsánat kérésbe Audrey.
-Tanár Úr elnézést én kértem Miss. Greytől, hogy jöjjünk már órára, de ő csak folytatni akarta..-mondtam volna ki valamit, mire a mellettem álló lány felháborodva megszólalt.
-Ez egyáltalán nem így volt Tanár Úr! Mr. Hale...
-Foglaljanak helyet-mondta ellenállást nem tűrő hangon Piton. Elindultam az utolsó sorban lévő pad felé és próbáltam vissza tartani a nevetésem, majd leültem. Audrey még mindig az osztály végében állt, és körbenézett, hogy nincs e máshol hely, végül feladva megindult a mellettem lévő helyre és idegesen leül én pedig vigyorogva figyeltem, ahogy előveszi a füzetét és ingerülten jegyzetelni kezd. Egy ideig még figyeltem aztán jobbnak láttam, ha figyelek az órára, így előre fordultam és próbáltam ébren kibírni a tanórából fennmaradó időt.
VOCÊ ESTÁ LENDO
If we had five more minutes...
RomanceCsak kavarogtak a gondolatok a fejembe és nem vettem észre, hogy egy másik szobából kilépett valaki én pedig neki ütköztem. -Jajj bocsánat-néztem föl-ne..nem vettelek észre. -Ennyire láthatatlan vagyok? - mosolygott -Nem dehogyis csak nem figyeltem...