If we had five more minutes...

5.rész

Jacob szemszögéből...

Miután a kastély érdekesebbnek mondható részeit körbejártuk a kért felé vettük az irányt. A diákok már szállingóztak befelé, mert kezdett elég hűvös lenni odakint. Furcsán méregettek minket, amiért kifelé megyünk a kastélyból, mikor az égen már az esőfelhők is gyülekeznek.
-Leülünk a tóhoz? - kérdezte Noah, miután áttörtünk a beáramló diákok tömegén.
-Ohm persze - mondtam miközben a kissé messzebb lévő tavat méregettem, ami előtt egy vörös hajú lány ült egy szőke hajú srác társaságában. Mikor odaértünk mindketten ránk emelték a tekintetüket.
-Sziasztok! Draco vagyok. - nyújtotta felénk a kezét a fiú.
-Hello.-fogott vele kezet Noah. -engem Noahnak hívnak. - mosolygott.
-És te? - pillantott most rám Draco. - neked nincs neved? - kérdezte.
Egy gúnyos mosoly kíséretében én is kezet fogtam vele majd megszólaltam.
-Jacob vagyok. - mondtam halkan majd leültem a tó partjára.
-Én Maya vagyok-mondta a lány, aki eddig teljesen csöndben volt. Rámosolyogtam, majd tovább vizslattam a tavat.
-Milyen házba osztottak be titeket? - kérdezte rám nézve a vöröske.
-Mardekárba, mindkettőnket. - válaszolt helyettem Noah.
-Ez nagyon jó. Én is oda kerültem. - mondta Draco.
-Igen, nagyszerű-válaszoltam neki.
A fiú furcsán nézett rám, de aztán gyorsan túl tette magát rajta, hogy nem bírom a búráját és visszaült Maya mellé.
-Maya griffindóros lett. - szólalt meg Draco a lány helyett.
-Igen, odakerültem. - mosolygott.
-Az tök jó. - mondta Noah, majd csatlakozott az ülők társaságához.
Hirtelen gyors lépteket hallottunk a hátunk mögött. Egy szőke hajú lány állt meg mellettünk.
-Oh hello Emma-köszönt neki kórusban Maya és Draco. Szóval ők már ismerik.
-Sziasztok. - mondta kicsit kifulladva. -Nem láttátok véletlenül a bőröndömet. Később érkeztem én itt hagytam egy pillanatra, de eltűnt. -fejezte be, majd ránk pillantott.
-Ohm.. Sziasztok. - mondta kicsit zavartan. - Emma vagyok, Emma Granger, és már az első nap én vagyok a legszerencsétlenebb-nevetett.
-Hello én Jacob vagyok ő pedig Noah-mutattam a mellettem lévő fiúra, aki a lányra biccentett.
-Én most azthiszem megyek és tovább keresem a bőröndöm, de örültem a találkozásnak. - pillanatot még utoljára ránk, majd eltűnt a kastély ajtajában.