If we had five more minutes...

4.rész

Jacob szemszögéből

Komótosan léptem át új szobám küszöbét. A bőröndömet az ablak meletti ágyra helyeztem. Kinézeztem az udvarra, ahol a most érkezett diákok kerestek maguknak egy helyet ahol új barátaikkal tudnak beszélgetni. Egy hang zavarta meg gondolataimat.
-Ohm.. Hello, Noah vagyok és ez az én szobám, azthiszem.
-Oké. Én Jacob vagyok - biccentettem neki.-Még nem pakoltam ki semmit szóval ha szeretnéd ezt az ágyat akkor cserélhetünk-ajánlottam fel neki az ablak melletti ágyat.
-Ja nem kell nekem jó ez is - lépett oda a másikhoz és elkezdett kipakolni.
Csönd telepedett a szobára. Mindketten elmerültünk a saját dolgunkban. Mikor végeztem minden fontosnak számító feladattal az ágyra ültem és onnan figyeltem a kint zajló eseményeket.
-Nah én befejeztem-szólt a szobatársam hirtelen-Nem jössz velem? Körbejárom a kastélyt és az udvart.-nézett rám kedvesen.
-Dehogynem indulj el egy pillanat és jövök. - mondtam.
Noah elhagyta a szobát én pedig egy pulcsit kerestem magamnak mert úgy tűnt hideg van odakint.
Az ajtóból kilépve  nekiütköztem valakinek.
-Jajj bocsánat-nézett rám az illető. Egy nálam kicsivel alacsonyabb barna hajú lány volt. Karamella barna szemeivel enyémben nézett és halkan megszólalt. -ne.. Nem vettelek észre.
-Ennyire láthatatlan vagyok? - kezdtem húzni az agyát.
-Nem dehogyis csak nem figyeltem-motyogta zavartan. Mosolyogva néztem őt, mikor rájöttem hogy láttam már ezt a lányt a nagyteremben, mikor beosztottak minket a házakba.
Gondolataimból ismét Noah zökentett ki, a lépcső aljáról kiáltott nekem, hogy siessek. Visszakiálltottam neki hogy rögtön jövök, majd még utoljára a lányra pillantottam. Egy könyvet szorongatott, aminek az oldalára ezt varrták: Audrey Grey.
-Még találkozunk, Grey - mosolyogtam rá, majd elindultam. Gondolom az ő neve volt a könyvön csak nem kölcsönözte valahonnan. -gondolkodtam. Visszapillantottam. Audrey ugyanott álldogált és a kezében lévő irományt vizslatta. Elmosolyodtam, majd a Noah mellé léptem.
-Mehetünk? - kérdezte, mire csak némán bólintottam, aztan Noaht követve elindultam a márványozott lépcsőn fölfele.