Már vagy fél órája elhagytam a buli helyszínét. Halkan lépkedtem a kihalt folyosókon. Lábaim már alig tartottak, mivel nem keveset ittam. Egy hatalmas festmény előtt álltam meg. Néztem egy darabig, majd háttal nekidőltem a falnak. A gondolatok csak úgy kavarogtak a fejemben. Miért zavart ennyire, hogy Emma megcsókolta Jacobot. Hisz alig ismerem a fiút, és nem is tetszik, legalábbis eddig ezt gondoltam. Lecsúsztam ülésben, mivel egyre nehezebbnek tűnt, hogy megálljak a lábamon. Fejemet a falnak döntöttem, majd összerezzentem, mert lépéseket hallottam a közelből. Gyorsan felpattantam és elkezdtem futni a folyosó vége felé, majd egy elágazásnál gyorsan befordultam. A falhoz lapulva hallgattam, hogy a lépések egyre közelednek. Hirtelen valaki mellém lépett és mielőtt kiadhattam valami hangot a szám elé tette a kezét és mutató szája elé rakva utalt arra, hogy maradjak csöndben. A léptek távolodni kezdtek, majd újra teljes csönd lett a folyosón. Lehámoztam a fiú kezeit a számról.
-Jacob, miért sétálgatsz a folyosókon?
-Én is épp ezt akartam tőled kérdezni! Mi a francot keresel éjszaka a folyosókon. Filch, ha elkap..
-De nem kapott el.
-Hála nekem. - mondta Jacob, majd megragadta a kezem és a szobám felé kezdett húzni.
-Héj!-rántottam ki a karom. - tudok magamtól is menni köszönöm. - mondtam neki idegesen és tovább mentem.
-Miért mentél egy egyáltalán a buliról?-kérdezte a fiú és arcomat vizslatta.
-Nem mindegy? - vágtam oda, de éreztem, hogy elég bunkó vagyok.
-Nem, nem az. - mondta halkan, mire sóhajtottam egyet.
-Rosszul voltam, oké? - válaszoltam neki remélemve, hogy lezárja a témát. Bólintott, mint, aki megértette, hogy nem akarok erről többet beszélni. A szobám ajtaja elé érve megálltam. Bentről kihallatszodott a nevetés és a zene.
-Nem szeretnék visszamenni.
-Oké. Nem muszáj. A mi szobánkba is bejöhetsz. - mondta és a szemben lévő ajtó felé pillantott. Más esetekben talán elutasítottam volna ezt a felajánlást, de nagyon fáradt voltam, így az ajtót kinyitva beléptem a Jacobék szobájába.
ESTÁS LEYENDO
If we had five more minutes...
RomanceCsak kavarogtak a gondolatok a fejembe és nem vettem észre, hogy egy másik szobából kilépett valaki én pedig neki ütköztem. -Jajj bocsánat-néztem föl-ne..nem vettelek észre. -Ennyire láthatatlan vagyok? - mosolygott -Nem dehogyis csak nem figyeltem...