If we had five more minutes...

23.rész

A tavat figyeltem már egy ideje, mikor a rövid fekete hajú szobatársam ült le mellém.
-Szia - köszöntem neki unottan.
-Hello, miért vagy ilyen rosszkedvű? - kérdezte, majd a mellettünk álló Jacobra és Emmára pillantott. A szőke hajú lány egy tincset tűrt a füle mögé és elpirulva nézett a fiúra.
-Aaa már értem miért. - mondta maga elé, majd ő is a tavat kezdte nézni. Bólintottam utalva arra, hogy jól gondolja miért vagyok rosszkedvű.
-Sziasztok! - szólalt meg mögülünk egy hang.
-Noah- nyujtotta ökölpacsira a kezét Draco, majd a baráti üdvözlés után a fiú leült Pansy mellé. Pff fantasztikus.-gondoltam - mindenki tud valakivel lenni. Ismét Jacobék felé fordultam és hallhatózni kezdtem, mivel kíváncsi voltam miről beszélnek.
-Mostmár mennem kéne..-mondta halkan Emma.
-Hová mész?
-A könyvtárba..nem akarsz velem jönni? - nézett Emma kérdőn a fiúra.
-Ohmm-fordult felém Jacob, mire gyorsan elfordítottam a fejem.-szerintem még egy kicsit maradok -válaszolt.
-Hát oké..-mondta a szőke hajú lány kissé csalódottan, majd hirtelen megpuszilta Jacon arcát. Lesápadva néztem a jelenetet. Emma mindenkitől elköszönt, majd a kastély felé vette az irányt.
Még mindig sokkolt állapotban ültem, mikor  Jacob leült mellém. Egy kis ideig csak csöndben nézte a tavat, aztán megszólalt.
-Ohmm...hello -köszönt nekem, mire furcsán néztem rá.
-Miaz? Másodiknak már jó vagyok én is? - vontam fel a szemöldököm.
-Mivann? - kérdezte a fiú kissé idegesen.
-Mindegy - fordultam újra a tó felé.
-Nem értem mi bajod van. -állt fel Jacob és ő is az épület felé kezdett sétálni. Pansy amolyan "ennek meg mi baja" pillantásal nézett rám. Vállat vontam, majd én is felálltam és utána siettem.
-Jacob!
-Mivan?
-Mi bajod van? - néztem rá értetlenül.
-Nekem mi bajom van? Én tök normális vagyok veled. Mindig. Te pedig folyton flegmázol és bunkó vagy.
-Ez nem igaz. - mondtam neki idegesen.
-Tökmindegy.
-Nem nem mindegy.
-Miért tűntél el reggel?-kérdezte halkan.
-Én..nem tudom, nem aksrtam zavarni.
-Nem zavartál volna. - mondta rám nézve mire lesütöttem a szemem. - figyelj, látszik, hogy nem érdekellek, és zavarlak szóval inkább békén hagylak..-mondta Jacob és elindult az épület felé.
-Várj- kiáltottam utána. - érdekelsz. - mondtam szinte suttogva.
-Tényleg? - kérdezte Jacob még fordulva.
-Igen- néztem rá. - Ohmm most mennem kell. - mondtam, mivel nem tudtam mit kéne most csinálnom. Rámosolyogtam, majd  befutottam a kastélyba. Az egyik folyosón megálltam. Még mindig nem tudtam felfogni az előző pillanatokat, csak azt vettem észre, hogy vigyorgok és a gyomromban egyszercsak megjelentek a rég nem érzett pillangók.