𝙃𝙞𝙜𝙜𝙮 𝙣𝙚𝙠𝙚𝙢 𝙛𝙛.

~7. fejezet~

- Bármit is tervezel, Major, nincs ellenemre – közöltem kómás fejjel, rekedt hangon az előbb rám eső Majornak, aki zavartan pillantott felém.

- Gyere, feladat van – mondta. – A többiek a kilátóban várnak. Kaptunk egy dobozt.

Gyorsan felkaptam magamra a Szirteses melegítőt, majd a fürdőszobába lépve nyomta egy kis fogkrémet a fogkefémre, hogy útközben megmossam a fogaimat.

- Mhtünk. Ez a dbz? – kérdeztem nehezen érthetően, majd kiléptem a bejárati ajtónkon.

- Fehér, mi a... Hol a... Miért... - kezdte Tahi, de végül csak megrázta a fejét. – Á, mindegy. – legyintett, mi pedig leültünk mellettük a kilátóban.

- Mutasd – vette el a levelet Vivi Rajmundtól. – Kedves Versenyzők! A dobozban találtok négy tárgyat. Fejenként válasszatok ki magatoknak egyet, a csapatkapitányok pedig délig írassák fel a szervezőknél, hogy melyik csapattag melyik tárgy mellett állapodott meg. Figyelem, a döntésetek végleges, később nincs lehetőség módosítani!

- Bontsuk ki – tanácsolta Dominik.

- Mi a... - hajolt Vivi a doboz fölé, majd Dominik elkezdett kipakolni belőle egy kést, egy kötényt, egy baseball sapkát és egy evezőt.

- Na, jó. Ez most meglepett – mondta Sára sokkolt állapotban.

Sok időt töltöttünk a kilátóban, nem tudtunk rájönni, hogy vajon mi lehet majd a feladat, mert ez a négy tárgy valahogy nem fért össze egybe. Egyszer csak Andi jelent meg a faépítményen, beszélgettünk vele pár percet, majd ő lemászott, és folytathattuk a tippelgetést, ötletelést.

- Akkor elviekben minden tárgyról gondolunk valamit, hogy mihez fog kelleni – jelentettem ki a hosszú percekig tartó beszélgetés után. – Akkor... Jöhet a stoppolás.

- Gyerünk, indulás feliratkozni! – sürgetett minket a tanár, miután mindenki elvette a saját tárgyát. Dominiknál landolt a kés, Vivinél a kötény, Sáránál a baseballsapka, nálam pedig az evező.

Miután Tahi csinált rólunk egy csoportképet Kocsisnak, én besiettem az étkezőbe, nehogy lekéssem a feliratkozást. Már alig-alig volt valaki, ezek alapján úgy tűnt, mindenki megoldotta valamilyen módon a feladat előtti levél utasításait.

- Pap Dominik kés, Felcser Vivien kötény, Major Sára baseballsapka és Fehér Rajmund evező – diktáltam be a szervezőnek.

- Mehetsz a kapuhoz, köszönöm.

- Megvagy? – kérdezte tőlem Sára, mikor kijöttem.

- Aha. Azt mondták, menjünk a kapuhoz.

Nem is kellett sokáig várni, menet közben jött az értesítés, miszerint Kocsis posztolt.

Szirtes gimnázium megosztott egy bejegyzést. Most.
,,Bréking! Most kaptam! Újabb feladat! Mindenki tegyen le mindent! A Szirtes csapata újabb feladatra megy! Osszátok meg!
Kedves Szirtes Army, ezekben a pillanatokban kaptam Tahi tanár úrtól a hírt, miszerint iskolánk versenyzői újabb megmérettetésre készülnek. Értesüléseim szerint csapatfeladatra indulnak, amihez különböző tárgyakat kaptak segítségül. Amint az a feltöltött fotón is látszik, a Szirtes csapata a hortobágyi élménytábor kilátójában (amit nevezhetünk a törzshelyüknek is) készült fel a következő feladatra. A képen az is látszik, hogy melyik csapattag melyik kiegészítőt választotta.
Ha te is izgulsz a Szirtes csapatért, ha te is Szirtes Army tag vagy, és ha te is szívből drukkolsz nekik, akkor gyere az Instagram oldalamra. Pillanatokon belül kezdődik az élő-adás, amiben közvetítem, hogyan várom a hírt a verseny alakulásáról! Kocsis igazgató"

- Egy kis figyelmet szeretnék kérni – kiáltotta el magát Róbert. – Szeretném kérni a csapatok közül azokat a versenyzőket, akik az evezőt és a baseballsapkát választották, hogy tíz perc múlva álljanak készen az indulásra, mert feladatra mennek. Tehát. Csapatonként az a két fő, akik az evezőt és a baseballsapkát választották, tíz... Elnézést, kilenc perc múlva legyenek itt a kapuban, mert indulnak a feladatra.

- Major, Fehér, jól vagytok? – kérdezte a kísérőtanárunk.

- Igen – feleltük egyszerre.

- Jó – biccentett. – Nem kell félni, tudom, hogy bármi is vár rátok, megoldjátok. Major ügyes. Fehér meg... Fehér meg Fehér, szóval nem lesz itt gond, megcsináljátok.

- Bocsánat! – jelentkezett valaki.

- Igen? – kérdezte Róbert.

- Ha a sapkások és az evezősök mennek a feladatra...

- Igen?

- Akkor mi miért kaptuk ezeket? A kötényt és a kést?

- Arra gondoltunk, hogy amíg a társaitok a bennmaradásért küzdenek, ti segítetek a vacsora előkészítésében és elkészítésében. Bográcsozni fogunk ma este! – jelentette be büszkén.

A versenyzők és csapataik egyszerre horkantak fel, mindenki megkérdőjelezte Róbert kijelentését, miszerint a többiek főznek, míg mi küzdünk. Sára gyorsan elszaladt átvenni a fürdőruháját, úgy, ahogy azt Vivi tanácsolta neki.

- Megvagy? – kérdeztem tőle, mikorra már visszaért, a főszervező pedig kinyitotta a kapukat.

- Megvagyok, mehetünk – biccentett.

- Na, jó. Még egyszer, Fehér. Mutasd, hogy evezel – fordult felém Tahi, én meg sokadjára is bemutattam a technikát.

- Piros csapat, indulás! – szólt felénk Róbert élesen.

- Ügyesek legyetek! – ugrált Vivi.

- Mi itt várunk! – kiáltotta Dominik.

- És megcsináljuk a bográcsot, mire visszaértek! – tette hozzá a lány.

- Lehet paprikás krumpli? – kérdeztem.

- Ha azt szeretnétek.

- Major?

- Az jó lesz – felelte.

- Sok szafttal, hogy lehessen mártogatni a kenyeret – tettem hozzá, erre pedig mindenki felröhögött, még másik csapat tagjai is, akik bentmaradtak a táborban, és hallották a beszélgetést. – És kovászos uborkával.

- Vettük! – kiáltották vissza.

- Piros csapat, a menü kiválasztása és a rendelés leadása után esetleg megkérhetnélek benneteket, hogy igyekezzetek egy kicsit, mert mondjuk, FELADAT VAN? – szólt ránk mérgesen Róbert, így behúztuk a nyakunkat és szó nélkül indultunk a buszok felé.