𝙃𝙞𝙜𝙜𝙮 𝙣𝙚𝙠𝙚𝙢 𝙛𝙛.

~15.fejezet (2/1)~

Róbert hosszasan gondolkodva, felváltva nézte Sárát és a szürke fiút, miközben a terem ismét elcsendesedett, és feszültem vártuk a végeredményt.

– Szürke és piros csapat – szólította meg őket Róbert. – Az egyikőtök az összesített szavazás alapján leső helyen végzett a tehetségkutatón. Az egyikőtök jobban meggyőzte a versenytársaitokat. Az egyikőtök megnyerte a mai estét. Az egyik csapat maximumot adott a másiknak. A másik közel sem volt ennyire gáláns... – jegyezte meg, mire Sára akaratlanul is felnevetett és mi is elmosolyodtunk. Pontosan tudtuk Róberttel együtt, hogy mi adtuk a maxot, a szürkék pedig direkt lepontozták Sára táncát. Seggfejek. – Ki a nyertes?

– Pirooooos!

– Hajrá, szürke!

– Gyerünk, piros!

– Piros!

– Szürke!

– A Nagy IOV-tehetségkutató nyertese tehát nem más, mint... – kiáltotta a főszervező, a következő pillanatban pedig felcsendült az Around the world. Ahogy felcsendült az első dallam, felugrottunk örömünkben és ordítottunk, tapsoltunk, úgy, ahogy a többi csapat is velünk együtt. – PIROS CSAPAT! Szürke csapat, gratulálok a második helyezéshez! – dicsérte meg ellenfeleinket is, majd Sára nyakába lógatta a nyertesnek járó fehér szalagot. Haha, fehér. Mint én.

– Sára, Sára, ide – kiáltotta Vivi, mire Sára egyből a kamerába vigyorgott, hogy a csapattársunk lőhesse a sorozatképeket róla.

– Ez volt tehát a Nagy IOV-tehetségkutató – szólt Róbert. – Még egyszer gratulálok a piros csapatnak!

– Mi a nyereményük? – kiáltotta be egy világoskék lány.

– Nyeremény? – értetlenkedett Róbert. – A nyertes ezt a szép szalagot kapta – jelentette be vigyorogva, mire mindenki kiabálni kezdett a védettség hiánya következtében. – Egy szóval nem mondta senki, hogy védettséget kap a nyertes csapat. Csak annyi hangzott el, hogy kap nyereményt az első helyezett. A többit ti képzeltétek hozzá. Részünkről a szervezőkkel átadtuk az első helynek járó nyereményt. Hát nem szép? – mutatott ismét a feliratis fehér szalagra, mire többen megkönnyebbültek, hogy nem kapunk védettséget.

Sára az emelvény széléhez lépett, ahol már vártuk a csapattal. Két karomat kitártam felé, ő pedig hagyta, hogy leemeljem a színpadról, majd egymás átölelve ide-oda lépkedtünk.

– Akkor nincs védettség – értelmezte a világoskék lány.

– Nincs – közölte Róbert. – A következő feladaton mind a tíz versenyben lévő csapat részt vesz.

– Az mikor is lesz? – kérdezte Keri ügyesen próbálkozva, amit általános röhögés fogadott.

– Hidd el, időben értesülni fogsz róla – hagyta ennyiben. – Megkérdezhetem, hová mentek?

– Éhesek vagyunk – mutatott Csanád az ajtó felé, mutatva, hogy ők leléptek vacsorázni.

– Üljetek vissza a helyetekre, még nem végeztünk – szólt rájuk Róbert szigorúan. – Ti is – pillantott felénk. – Gondolom, most azt hiszitek, újabb feladatot kaptok – jelentette be percek után. – Benne van a pakliban, persze. Mint sokszor mondtam már, az IOV-on bármi előfordulhat. Lehetne, hogy most azonnal újabb feladatot kaptok. De mégsem ez fog történni. Hanem... – pillantott az ajtó felé, ahol a narancssárga ruhás szervezők pizzásdobozokkal a kezükben léptek be. – Jó étvágyat!

– Váááá – ordították többen is a finom vacsora láttán. A belépőt fütty, taps és ováció kísérte, Róbert pedig a reakciókat látva elégedett bólintással lépett le a színpadról.