𝙃𝙞𝙜𝙜𝙮 𝙣𝙚𝙠𝙚𝙢 𝙛𝙛.

~16. fejezet (2/1)~

Reggel napsütésre ébredtem. Az ablakon át beszűrődő sáv pont az arcomba tűzött, hunyorogva nyitottam ki a szemem, aztán rögtön el is takartam az alkarommal, és az oldalamra fekve újra lehunytam a szemem. Nem kellene visszaaludni, Rajmund - járt az eszemben. Pár perc múlva kikeltem az ágyból és felöltöztem. Úgy döntöttem, a kilátóba indulok, amíg a többiek fel nem kelnek.

Amint felértem, az airpodsomat hozzácsatlakoztattam a telefonomhoz és megnyitottam a tiktokot. Sára tegnapi videója ugrott fel először, ahogy megláttam a foryout, pedig tegnap óta már vagy százszor megnéztem. Szép ez a lány.

Egy húsz perc után Dominik és Vivi jelentek meg mellettem. Furcsa lett volna, ha a tegnap után hármasban maradok velük, ezért elég szar érvként felhoztam, hogy "jaj, megy a hasam, úgy hogy elmegyek vécére, de mindjárt jövök" örökös trükkön, majd leléptem a lelátó utolsó fokáról is. Visszafelé sétálva láttam, hogy Sáráék házában még nincs villany kapcsolva, így leültem a kisházunk előtti lépcsőfokokra és elkezdtem zenét hallgatni.

Anya: Láttam a lány videóját. Ügyes a barátnőd ;)

Én: Anya, nem a barátnőm Sára. Még. De lehet, hogy semmi nem is lesz, ha ennyire beleéled magad. Én csak hagyom, hogy legyen úgy, ahogy lennie kell. Mert félek, hogy ezt is elrontom.

Anya: Hah, szóval bevallod, hogy tetszik. Miért rontanád el?

Én: Már egy hete ezt beszéljük...

Anya: Ne aggódj, én szurkolok :DD

És mire ezt elolvastam, kilépett az ajtón Sára. Mosolyogva pillantott rám, amit természetesen én viszonoztam.

- Major - köszöntöttem.

- Szia - üdvözölt ő is. - Hát te?

-Téged vártalak.

- Engem? - lepődött meg.

- Aha. Hogy felébredj és menjünk együtt... - magyaráztam, mire felnevetett. Egyből értette, hogy nem akartam Dominikék gyertyatartója lenni. Addig meg filmeztem, zenét hallgattam, ilyenek - néztem rá. - Meg a videódat néztem újra ezredjére - jegyeztem meg, de ezt már csak magamban.

- Oké. Mit néztél amúgy? - érdeklődött, mire felé fordítottam a kijelzőm. - Ne már, ez is kijött, amióta itt vagyunk? Nem is kaptam értesítést...

- Bevárjalak vele, Major?

- Aha - kérte mosoly kíséretében, majd napszemüvegünket feltéve elindultunk Viviékhez.

- Jövünk - kiáltottam fel a kilátó aljából, mire kitört mindenkiből a nevetés.

- Igen, itt vagyunk. Ne lepődjetek meg - kiabálta fel Sára is.

- És mi sem szeretnénk - tettem hozzá, ennek hatására pedig már mindenki hangosabban nevetett fel.

- Sziasztok - köszöntöttük őket felérve.

A következő pillanatban mind a négyünk telefonja egyszerre jelzett, hogy Kocsis élőt indított. Oh, a iroda tour, vagy mi...

- Na, mindenki hall és lát? - kérdezte Kocsis kiabálva. Itt volt az a pont, hogy elkezdtük egy telefonról nézni...

,,Látunk, Papi."

,,Minden patent, igazgató úr."

,,Nekem kicsit akadozik."

,,Akkor ne a kaputelefonról nézd"

,,XDDDD"

,,Igazgató úr, milyen szép a nyakkendője"

- Nos, nagyon kedves a kommentelő, köszönöm szépen! - vigyorodott el az igazgatónk a hízelgő kijelentésre.

Én itt döntöttem úgy, hogy csak hallgatom és nem nézem, mert nem fogok kibírni még egy trollkodós live-ot...

- ...Itt pedig, lejjebb egy váltás cipőt tartok arra az esetre, ha valami beázna, mondjuk, akkor, amikor eltörik egy cső az első emeleti fiúvécében - köhintette. - Igaz, Rajmund? - nézett fél szemével ijesztően a kamerába, mire mind felnevettünk.

- Töri témazáró, év végi dupla jegyért, totál bukásra álltam, nem volt választásom - magyaráztam a többieknek, akik bólogatva hallgattak.

,,Kocsis igazgató, csak nem hamis az a Windows?" - olvastam az egyik kommentet Vivi képernyőjén.

- Természetesen semmi szó nincs semmilyen hamis Windowsról, megkérném az adásom nézőit, hogy ne bolondozzanak - kérte komolyan.

Még fél óráig néztük a live-ot, amikor egy szervező sunyit odalépett az asztalunkhoz.

- Piros csapat, melyikőtök a kapitány? - kérdezte, mire Vivi felpattanva elvette a levelet.

- Kapcsoljuk már ki - kértem a többieket Kocsis live-jára utalva, mert ordibált a telefonból.

- Bontom - mondta Vivi határozottan. - Kedves csapatok. Újabb feladat vár rátok. Válasszatok két főt, akit a megmérettetésre küldtök. A csapatkapitányoknak tíz percük van felíratni a feladat résztvevőit - nézett ránk. A következő pillanatban kihullott a borítékból egy kis négyzetalakú papír. Egy matrica. ,,Vigyázat, csúszásveszély felirattal".

- Na jó, ez mit jelenthet? - kérdezte Sára.

- Szólok Tahinak - igyekeztem.

- Ez.. Ez valami gyorsasági lesz - jelentette ki Vivi. - Valami csúszós pályán.

- Ki megy? Húzunk? - kérdezte Sára.

- Nem nem - jelentette ki Dominik. - Ez veszélyes is lehet, bár nem tudom mit jelent. Nem akarom, hogy ti törjétek össze magatokat. Mi megyünk Rajmunddal.

- Így van - erősítettem meg. - Ráadásul... Major, te képes vagy kihúzni a rövidebbet, úgy hogy nem döntünk így - vigyorogtam rá, mire elpirult. Ez pedig az én hasamban pillangókat generált. Mint mindig, amikor a közelemben van...

Surprise!!!! Visszatértem, remélem tetszik! Jó olvasást, hamarosan hozom a következőt. <3
peace out :))
hogy vagytok? hogy tetszett? írjátok le kommentben!!