A kristály lovagjai - Az árulás örököse

7. fejezet

Pisti szedte leggyorsabban a lábát, ezért ő távolodott el leghamarabb az erdő szélétől. Eleinte csak ágakba és tövises bokrokba ütközött – amiken könnyűszerrel tört át –, viszont minél beljebb hatolt a rengetegbe, úgy süppedt egyre mélyebbre a lába, és mindinkább sűrűvé vált körülötte a környezet is. Végül már csak lépésről-lépésre tudott haladni, közben pedig a kardjával vágott utat magának.

Ekkor történt, hogy egy alattomos gyökérben megakadt a lába, és arccal előre az iszapba esett. Nem volt hirtelen haragú fiú, de most szívesen káromkodott volna valami cifrát, ám végül úgy döntött, hogy inkább csendben marad, mert nem akart feleslegesen zajt csapni. Ahogy felemelte a fejét, és egyik karjával – úgy ahogy – letörölte a mocskot az arcáról, valamit észrevett a sárban.

Egy karnyújtásnyira hevert tőle, mégsem tudta kivenni pontosan, hogy mi lehet, de valahogy nem tűnt odaillőnek. Megragadta, majd felállt, és a ruhájának egyik tisztán maradt szegletébe törölte, aztán alaposan szemügyre vette. Egy nagyjából húsz centiméter hosszú és öt centiméter átmérőjű, tökéletes hengerré csiszolt, halványszürke ércdarab volt. Az anarúder elképzelni sem tudta, mire való, vagy ki hagyhatta ott, ám rögtön megtetszett neki, ezért úgy döntött, megtartja, és az öltözetébe rejtette.

A rövid és váratlan pihenő után Pisti folytatta is társa felkutatását a nehezen járható terepen. Amikor már úgy érezte, hogy kardjával sem megy sokra, bevetette kristályát. A pusztító energiával hosszú métereken kitisztította az utat maga előtt, azonban néhány lövés után, nem messze tőle, feltűnt egy sötét alak.

Mozdulatlanul, némán bámulta a fiút, amitől az egy kicsit megrettent, mert már ismerte a veszélynek ezen formáját, és tisztában volt vele, hogy a harc elkerülhetetlen. De Pisti számított erre, hiszen tudta, mire vállalkozott, ezért megnyugtatta magát, amennyire csak tudta, aztán kardját az őt figyelőre szegezte, és odakiáltott neki:

- Na, gyere!

Nem valószínű, hogy a fiú szavainak hatására, ám szinte rögtön rá is rontott a kreatúra, kőkardjával csapásra készen. Az anarúder viszont szemfüles volt, és ügyesen tért el a támadás elől, majd – megpördülve a saját tengelye körül – deréktájon kettévágta az ágak és levelek alkotta lényt. Az darabokra hullott, Pisti pedig felkészült az újabb ellenfelek fogadására. Ide-oda kapkodta a fejét, mert tudta, bármerről feltűnhetnek, és nem akarta, hogy meglepetés érje.

Igaza lett, mert néhány pillanattal később két újabb alak rontott rá. Ügyesen hárította az első támadásaikat, amit egy nem túl hosszú, de elég fárasztó vagdalkozás követett. A fiú tartotta magát, ameddig csak bírta, ám az ereje gyorsan fogyatkozott, mert hiába kezdte a vívást kisgyerekként, még mindig nagyon fiatal volt, és hiányzott a kellő tapasztalata ahhoz, hogy egyszerre két ellenféllel is el tudjon bánni.

A bal combjára ejtett mély vágás pedig egyértelművé tette, hogy számára véget ért a keresés. Pisti küszködve hátrált, majd egy alkalmas pillanatban, kristálya segítségével megsemmisítette az egyik lényt. A másikkal még így, sebesülten is boldogult valahogy, de miután legyőzte, rögvest sarkon fordult, és menekülőre fogta, mert nem akarta megvárni, hogy még több kreatúra érkezzen.

Minden lépésnél felszisszent a fájdalomtól, és egyre jobban sántított, de nem engedhette meg magának a pihenés luxusát. Folyamatosan a kristályával tette járhatóvá az utat, mert hallotta üldözői szapora lépteit, valamint újra elé kerültek azok az akadályok, amiken befelé menet már túljutott.

Mindinkább közelebb ért a rengeteg széléhez, azonban túl sokszor használta legfőbb fegyverét, és az ájulás környékezte. Minden megmaradt erejével azért küzdött, hogy az erdőből kijutva, annak szélén essen össze, viszont az igyekezete sajnos kevésnek bizonyult, mert eszméletét vesztette, mielőtt kiléphetett volna a fák közül. Szerencséjére lendületben volt, ezért, miután összecsuklott, a teste még egy darabig gurult tovább, majd végül a sötét rengeteg elé hullott friss hóban állapodott meg. Csapattársai rögtön kiszúrták, és aggódva rohantak hozzá.