𝒱𝒶𝓁𝓀𝒾𝓇𝓎ℯ☁︎ᵗᵃᵉᵏᵒᵒᵏ☁︎

☁︎1☁︎

A tengerparton páztázom a felhőtlen eget. Sirályok kellemetlen hangja hasít hallóbejáratomba. Tenger habjai csapódnak az égre magasodó szikláknak. Míg lábnyomaimat elmossák a tenger habjai. Meglátok a messziből egy alakot. Arca besugározza az égboltot. Teste vonalai mintha rezzenéstelenűl elhalványodna. Pirinyó akár egy kiscsillag, oly távoli a lénye. Mégis orcája kivehető , hangja akár a közelítő szirén idilli dallama. Mintha vonzaná magához testem, s gondtalanul elindulok felé. Lassan csapódnak lábaimhoz a szabályosan ismétlődő erő teljes hullámok. Talpamat elnyelik a fényes kristály szemek. Ruhám mintha bársonyként billegne rajtam. Lépteimet mintha súllyok feszítenék vissza. Látni akarom őt , látni a hangját az illatát. Végtelen időkön át. Egyre jobban nyel el a mélység. Minden elkezd elmosódni körülöttem. Mintha egy tükör választana el a felszíntől. De meglátom őt, alakja egyeletlenül rendezetlen. Tekintetével mered le rám. Csak a tükör választ el minket egymástól. Karját kilendíti zsebei fogságából. Elmosódnak a történések de hirtelen egy tenyér nyúl felém a magasból. Kezemet az övé felé nyújtom , már majdnem ujjaink egymáséba fonódnak de egyre csak kisebb az alak, süllyedek a mélybe , kapálódzsva nyújtózkodom a karja felé de lehetetlen elérnem. Ajkaim szétnyílnak , testem ellazúl. Csak nézem őt , ő meg engem miközben lassan elmerülök a sötétségbe. Karját vissza helyezi zsebébe , ajkai szélén megjelenik egy félmosoly. Majd szemeim lassan lecsukódnak ez felváltja egy hirtelen érő napfény ami meg akadályoz látásomba.

-Jó reggelt!- ismerős hangra ébredek ami vissza ránt az álmomból a valóságba. Ez mind csak álom volt , egy fura jelentéktelen álom.

-Fel kelnél végre Kookie? El fogsz késni fiam.- meredtem a plafonra , majd megpillantottam édesanyám az ablakomnál.

-Igen.- ülltem fel az ágyamon majd megdörzsöltem szemeim. Mellettem meghallottam az ajtó becsapódását ami azt jelentette már csak egyedül tartózkodom a szobámban. Finoman felállok és kinyújtom magam. Össze készülődve hasítok le a lépcsőn. Elköszönök majd indulok az iskolába. Ebben az évben töltöm a gimi utolsó évét. Szeretnék mindent bepótolni ami kimaradt az előző éveimből. Kicsit idegesít a tudat ,hogy ezeket hogyan is fogom megoldani.

--------------------------------------------------------

-Szia Kook! Hogy vagy haver?- csapott egy csípőset hátamra barátom. Szótlanul fedtem a fájdalmat.

-Szia Kai. Megvagyok, kösz. Te?- mosolyogtam.

-Szarul. Most vagyok túl egy szakításon.

-Sajnálom, tudom ez biztos nehéz időszak lehet számodra de ne gondolj rá.

-Neem , igazából az aggaszt ,hogy szerezzek másikat , olyan unalmas egyedül.

-Kai , ne menj bele új kapcsolatba hirtelen , az majd jön magától.

- Dehogy jön , tenni kell érte haver. Nézd meg , te egy remek példa vagy erre.- löktem vállon.

-Anyád. Tudod ,hogy nekem nem könnyű, barom. Meleg vagyok!-

- Akkor is. Most használd ki amíg lehet. Fogadok ,hogy akad itt más meleg is a suliban , csak beszari bevallani.- meredtem el Kai szavaira.
-Na gyere- indultunk el a folyosón. A termünk a vége felé helyezkedett. Mellettünk hirtelen kicsapódott egy ajtó , belőle több mélyen csengő hang szűrődött ki. Majd kiesett onnan egy szerencsétlen fiú. Új gólya lehetett az ismeretlen arcáról itélve. Vagy lehet csak a sebek az arcán takarták el ismerős arcvonásait. Majd utána jöttek ki a suli rossz fiúi.Röhejes ,hogy 12.be is itt tartunk ,hogy a gyengébbeket kell verni. Felsegítettem a fiút majd az el is rohant mielőtt Namjoon a banda úgymond vezére ki nem jött utána.

-Hol van ,buzi!? Vagy talán elriadt a puncidtól? - röhögött idétlenül mintha valami nagyon vicceset mondott volna. Közbe köré gyűltek a többiek. Yoongi, Jimin, J-hope, Jin és Taehyung.

-Erre nekem nincs időm.- indultam volna el ha karom után nem kap és ránt le a földre. -Mi van fiúk , baszni akartok? Gyertek csak , minél több fasz annál jobb.- nevettem fel. Ez is egyfajta forított pszichológia. Ilyenkor hozzám se mernek nyúlni , nehogy valami rossz hír járja át az iskolát ami a népszerűségük kárára vesszen.

-Fujj, undorító kis buzi.- köpött le rám Namjoon majd a cinkosaival együtt elindultak, kivéve Taehyungot aki még mindig a szekrénynek dőlve lesett le rám. -Mi van? Maradsz baszni?- fájdalmasan felnevettem majd felülltem a sajgó hátamról. Ő erre csak szótlanul felém állt majd zsebéből kivéve kezét nyújtotta le karját nekem. Kicsit merengtem a tenyerére majd bele kapaszkodtam.

-Taehyung gyere már!- kiabált vissza Namjoon neki. Tae elengedte a kezem majd újra a földre estem. Felnéztem rá keserűen amire félmosolyt húzott majd elviharzott. Kai már nem volt a hátam mögött. Sőt senki más , csak én tartózkodtam a folyosón. Felülltem majd indultam órára. Fejembe végig játszódtak az ez előtti történések. Minden álmom az volt ,hogy a fiú akibe már majdnem tizenkét éve szerelmes vagyok , egy nap elém álljon majd azt vágja a szememhez ,hogy szeretem a fiúkat. Ez túlságosan is sok kérés lenne. Négy éven át , sose tudtam túl tenni magam rajta , lehet ezt akarja üzenni az álmom. El kell őt végre engednem.