𝒱𝒶𝓁𝓀𝒾𝓇𝓎ℯ☁︎ᵗᵃᵉᵏᵒᵒᵏ☁︎

☁︎20☁︎

Jungkook pov

Erőteljesen rúgtam bele a labdába ami egyenesen a kapu közepébe csapódott. Minden feszültséget a lábamba összpontosítottam és hagytam ,hogy kiáramoljon testemből. Harsány fuvallat vonult végig a hűvös esti időjáráson. Mintha egy vész jósló üzenetet közvetítene hozzám. A labda a kapu szélének ütközve gurult vissza lábaimhoz mintha várna a következő fájdalmas ütésre. Mire lábaimat készenlétbe emeltem volna egy újabb rúgásra az alacsony fák lombjai megrezzentek a kapu mögött. Úgy éreztem mintha figyelnének de a foci pálya reflektor fényei nem biztosítottak elég fényt ahhoz ,hogy kilássak a pálya szélére. Csak figyeltem a kapu talajra vetült árnyát és a mögötte tátongó sötétséget. Körül vett a homály , a teljes ismeretlenség.

Léptek zaja törte meg mögöttem a kellemetlen nesztelenséget. Nem foglalkoztatott különösebben mint az előttem nemrég hallott különös hangzavar. 

-Jungkook- nevem lágy kiejtésétől megfordultam. Kai megbánó mosolyával néztem szembe. -Tudtam ,hogy itt leszel- állt meg egy méterrel előttem. Tudta ,hogy hova rejtőzöm el a problémáim elől. Most kivételesen utáltam ,hogy ennyire ismer.

-Nem tudok el rejtőzni elöled.- fordultam vissza a kapu felé ,hogy az itt létének oka miatt felgyülemlett feszültségemet levezessem. Lábam elé tettem a labdát és erőteljesen rúgtam el egészen a bokrok mögé. Elindultam volna a labda után de Kai megakadályozott.

-Maradj, majd én.- húzta ki zsebéből telefonját és bekapcsolta rajta a világítást. Elém törve indult el a bokrok mögé míg én addig türelmesen vártam őt. Tudtam ,hogy a megbocsátásomért teszi ezt ami kénytelenül megmosolyogtatott.

Vissza is tért egy kis idő után de tekintete teljesen elhomályosult. Az előző hangulata mintha köddé vált volna , lassú kimért lépésekkel haladt felém. Megállt előttem de mielőtt bármit is mondhattam volna átölelt, testéből melegség áramlott. Ölelésében megbánást éreztem ami túlzottan jól esett ahhoz ,hogy továbbra is haragudjak rá. Végülis én vádoltam meg azzal amit nem is ő tett, megértettem ,hogy feszült lett ettől és meggondolatlanul beszélt velem. A barátságunk sokkal fontosabb annál ,hogy feláldozzam ezt Valkirye kiléte miatt; nem érdekelt ki ő , és mit miért csinált. Ha úgy akarja a sors , tudni fogom egy nap ki is volt ő valójában.

Kai pov

Amíg kerestem Jungkook-ot, időben meg tudtam emészteni Taehyung vallomását. Késztetést éreztem ahhoz ,hogy beszámoljak Jungkooknak mindenről. Tudom ,hogy ez Taehyung feladata lenne , sőt köteles lenne rá. De tudtam ,hogy Taehyungot nem venném rá arra ,hogy elmondja neki hisz túlzottan beszari ahhoz ,hogy Kook elé álljon a történtek után. Na meg képes lenne elhinni tőle azok után ,hogy mennyi csalódást okozott neki? Megérdemli Jungkook ,hogy végre minden kérdésére választ kapjon. Biztos vagyok benne ,hogy a hallottaktól majd boldogság fog ki ülni az arcán. Hisz túl régóta szemet vetett arra az idiótára.

A foci pályáról kiszűrődő fény oda vezetett Jungkook kilétéhez. Háttal állva nekem lesett maga elé mintha figyelne valamit. Lassan lépkedtem felé, lépteim túlzottan hangosak voltak ahhoz ,hogy ne hallja ebbe a nesztelenségbe. Talán nem érte váratlanul érkezésem vagy ennyire elmerült gondolataiba ,hogy képes legyen észre vennie.

-Jungkook- szólítottam lágyan amivel figyelmét elnyertem magamnak. -Tudtam ,hogy itt leszel-pár lépéssel csökkentettem a köztünk lévő távolságból.

-Nem tudok elrejtőzni elöled- fordult el tőlem. Nem tudtam ,hogy kezdhetnék neki a jó hírnek. Az elképzelésemtől távol állt ez a feszült helyzet. Mintha figyelnem kéne minden szavamra és tettemre hisz bármikor elveszíthetem őt. Ennyire még nem féltem semmitől.

Jungkook erőteljesen rúgott a labdába , úgy hogy az ki repüljön a pályáról. Ennyire bosszús lenne miattam? Ezt jóvá kell valahogy tennem.

Gyors léptekkel elé vágtam mielőtt még a labda után eredt volna. -Maradj, majd én.- sétáltam ki a pályáról , a telefonom világítása megkönnyítette látásom a sötétségben. Keresni kezdtem a bokrok közé gurított labdát. Megláttam az egyik mögött mire boldogan emeltem volna ki onnan de hátamon megéreztem egy hirtelen ért érintést. Felkiabáltam volna az ijedtségtől de a számra szorított kéz ezt megakadályozta.

-Taehyung vagyok- suttogta fülembe. Mikor úgy érezte nyugalmi állapotba kerülök a hirtelen ért sokktól , elengedett. Felé fordultam bele világítva arcába, hunyorítva tolta lejjebb a kezemben lévő készüléket ,hogy az épp annyi fényt adjon számunkra ,hogy lássuk egymást.

-Te meg mit keresel itt?!- tátogtam neki épp hallhatóan de halkan ahhoz ,hogy a focipályán álló meghallja. 

-Nem maradhatok a városba tovább , csak arra kérlek ,hogy vigyázz rá- markolt bele felsőmbe, könnyei megeredtek arcáról. Nem értettem mi történik.

-Mi? Mégis miről beszélsz?- kérdésemtől egyre feszültebb lett. Mielőtt válaszolt volna hátra tekintetett mintha attól félne ,hogy valaki követi őt.

-Csak vigyázz rá és ne mondj el neki semmit! Érted?- ráncigálta meg felsőm mire bólintottam. Ekkor eszméltem rá a helyzet tényleges súlyosságára. Taehyung ellépett tőlem , ezzel elnyelte őt a sötétség. Mit csinált ez az idióta? Nagy bajba lehet ,hogy képes legyen maga mögött hagynia az egész várost. Mit mondok majd Jungkooknak?

Kiléptem a bokrok mögül és mintha a sötétség rám aggatta volna , homályos tekintettel sétáltam Jungkook felé. Ez volt az egyetlen dolog amit tehettem érte. Szánakozva karjaimba zártam őt. Tudatlanul vissza ölelt engem. Némán hagytam ,hogy higgye azt amit maga elött lát. Nem hagyhattam tudtára adni mind azt ami mögötte zajlott. El kell engednie Taehyungot azzal a tudat birtokában amilye csak van. A titkok majd megvédik az összetöréstől. Tudom ,hogy ez már így is a földre küldi őt de ezzel legalább megtudom óvni. Betartom Taehyung akaratát.

_________________________

Na hali! Hát ezzel vége is lenne az első évadnak. A második évadhoz nem csinálok külön könyvet hanem folytatom itt tovább. Gondolom mindenki érzékeli ,hogy időugrás lesz a következő részekbe. Remélem tetszett nektek és megpróbálok hamar jönni a folytatással és a trailerrel is :)