𝒱𝒶𝓁𝓀𝒾𝓇𝓎ℯ☁︎ᵗᵃᵉᵏᵒᵒᵏ☁︎

☁︎14☁︎

Június 16. (Tavaly)

A táskámba tátongó üresség meg könnyebbítette járásom. Az imént adtam le az ez évi tankönyveimet ami hatalmas súlytól szabadította meg vállaimat. Haladtam volna ki az épület kapuján amit a tesi tanárom harsány hangja akadályozott meg.

-Hé! Várj csak.- fordultam a középkori nő felé. Igazán megjegyezhetné már a nevem még ha nem is teljesítek a legjobban tesi órákon. Válaszomat meg se várva folytatta. -Átnéznéd nekem a fiú öltözőt, nem e hagyott ott valaki bármit?- mosollyal az arcán ösztönzött beleegyezésemre. Mire válaszolhattam volna, szét néztem a háta mögött elterülő kietlen folyosón. Tehát csak én vagyok az egyetlen reménye.

-Persze.- erőltettem én is egy mosolyt majd vállamra igazítva lesikló táskám fülét indulok le a tesi öltözők felé. A lépcsőn haladva kapaszkodok meg a korlátba és testemet megtartva azon ugrálok le két lépcső fokonként így hamarabb megjárva az utat. Miközben koncentrálok lépteimre ,hogy előre ne essek valami furcsa hang csapja meg füleimet. Valamiféle morgó hang amit követ egy kéjes nyögés. A hangok alapján két külön személytől ered. Minél jobban jutok lejjebb annál tisztábbak a hangok így kitudom venni ,hogy két fiútól származhat. Mikor eljut az agyamig egy csúf kép a fejemben azzal egy időben csúszik le lábam sarka az egyik fokról így fenekemre zuhanok. Az esés nem hagyott nagy hangzavart maga után hisz még ezt is elnyomták a nyögések amik az öltözőből származtak. A kíváncsiság eluralkodott rajtam , de fenekem közbe sajgott a fájdalomtól. Erőt véve magamon húzom fel magam a korlát segítségével és haladok a félig nyitott öltöző felé. A kis résen át nézek be először de ez is elég ahhoz ,hogy tisztán lássam a történéseket. A szekrények mellett lévő zuhany kabinban kivehető fekete hajú fiú ölében egy szőke hajú sráccal áll az elválsztó falnak simulva. A szőke lábai a másik fiú vállain csüngenek míg a másik erőteljes lökésekkel döf a szőke lábai közé. Lassan jut el a tudattomig ,hogy mit is látok szemeim előtt. A fekete hajú belehajol a másik srác nyakába míg kezeit végig szántja arcán ezzel arrébb tűrve a szőke arcába logó tincseit ezzel elém tárul annak arca és a hozzá fakadó név. Ez Jimin?! De ki a másik srác?

-Ahjh Yoongs -a bennem felmerült kérdésre azonnal választ kapok amint Jimin kinyögi a fekete hajú nevét. A válasz sokként ér és alig bírok megmozdulni a döbbentségtől. Az arcom színe átveszi a mellettem levő hamuvirágra festett fal színét. Nem kéne tovább bámulnom őket de testem mozdíthatatlan.

Yoongi hófehér hátát belepik a vörös karmolások amit Jimin körmei okoztak. A szőke hajú lábszára minden egyes lökésnél megbillen Yoongi vállain. Az öltözőt belepi a két fiú kéjes moraja. Yoongi ajkait átható morgás hagyja el amint elmerül Jiminbe amit az említett daliás nyögéssel díjaz. Mindketten erősen ölelik egymást ami kénytelenül mosolyt csal ajkaimra. Addig nézem őket míg meg nem hallom azt a bizonyos végszót ami azonnal mozgásra késztet. Gyors léptekkel robogok fel a lépcsőn miközben rengeteg kérdés tátong bennem. A folyosóra érve lassítok tempómon mikor meglátom tesi tanárom felém közeledni.

-Az öltöző tiszta- szavaim ritmusa gyorsabb mint járásom. Nem akarok tovább itt tartózkodni így meg se állva hagyom magam mögött meghökkent tesi tanárom. Gyors tempóval kisétálok az épületből és hagyom ,hogy a hűvös szél kitisztítsa agyam vele az előbb látottak emlékét.

-------------------------------------------------------

Április 24

-Jaj Namjoon , annyira elvagy már szállva magadtól ,hogy észre se veszed a körülötted lévők érzéseit.- azzal megfogtam az előttem álló Yoongi derekát és magamhoz húzva csókoltam ajkaira.

Jimin hatalmas léptekkel hagyta el a termet míg Yoongit elengedtem a szorításból. Nem csókolt vissza és ettől megesett a szívem. Yoongi számomra semleges volt de a csók közben éreztem azt a feszültséget ami belőle áramlott. Nem az én csókom ízére vágyott hanem a teremből kiviharzó szőkéjére. Nem volt szándékomban elvenni őt Jimintől. A csók csupán egyetlen célt szolgált. Rosszul éreztem magam de ugyanakkor megváltóként tekintettem magamra aki felszabadítja a bűnösöket. Yoongiék csak abban voltak bűnösök ,hogy szerették egymást. Ez legfeljebb Namjoon szemében vált bűnné akinek a meglepett reakciója láttán fény derült mennyire volt tisztában barátai érzéseivel. A terembe tartózkodók mind hüledezve bámulták az eseményeket. Kivéve Yoongi arcán aki megkeseredett arccal bámult az ajtó felé amin pár perce Jimin alakja tűnt el. Nem akartam nekik fájdalmat okozni hanem csak felszabadítani őket az elnyomásból. Kiszabadítani őket a félelem markából amit Namjoon biztosított nekik. Vártam a cselekvésre ami végleg aláírja az igazságot. Amitől mindenkinek leesik az ok amiért Yoongi ajkaira tapadtam. Yoongi arca sápadttá vált miközben szemeit Namjoonon és az ajtó között váltogatta. Tudta ,hogy pár lépésnyire van a szabadságtól. Hamar bele sétált volna de félt a következménytől és ,hogy nem ugyanaz az ember válik belőle aki volt. Itt az volt a kérdés ,hogy valóban az az ember akar maradni vagy belekezd egy teljesen ismeretlen útba. Egy perc alatt eljutott a döntésig , cipőjét súrolta a talaj ahogy rohanó lépteinek zaja töltötte be a néma termet ezzel kitávozva az ajtón. Mindenki fejében megfogalmazódott a válasz. Yoongi és Jimin együtt vannak.

Namjoon feszült arcáról leolvasható volt a düh de egyben a csalódottság. Mosolyom szélesebbre húzódott ahogy tekintetét rám szegezte az ajtóról amin előbb viharzott ki két barátja. Bár az ő szemében innentől kezdve ők már ellenségnek számítottak.

-Te ezt végig tudtad...- nevetett fel fájdalmasan és idegesen hajába túrt. -Gondolom jó érzés volt minden reggel azzal a tudattal kelned ,hogy a barátaim végig buzik voltak.- indult el felém. -Te beszélted rá őket igaz?- kiabálta már arcomba és hirtelen emelte fel feje fölé kezét. Egy pillanatra billentem ki szilárdságomból és szemeimet lehunyva vártam a megérdemelt ütést.

-Hagyd őt békén.- szólította meg őt egy mélyen csengő hang. Nem kellett kinyitnom a szemem ahhoz ,hogy fel ne ismerjem a hang tulajdonosát. Namjoon is a hang irányába fordult feszültebb arc kifejezéssel. -Miért nem vagy kénytelen szembe nézni a valósággal?-jött közelebb Taehyung majd mélyen Namjoon szemeibe nézett ,hogy szavai jobban hassanak rá.- Nincsenek barátaid, nincs aki szeressen téged.- Namjoon meghökkent arckifejezéssel figyelte barátja lesújtó szavait. -Mindenkit félelemben tartasz akkor meg mit vártál?

-Mégis mit képzelsz ki vagy? Én fogadtalak be téged amikor anyád meghalt és ezeket mered a szememhez vágni?- fordult el törzsével immáron teljesen Taehyung felé. A hallottaktól fájdalom hasított mellkasomba.

-Akkor még a régi Namjoon ált előttem....