𝒱𝒶𝓁𝓀𝒾𝓇𝓎ℯ☁︎ᵗᵃᵉᵏᵒᵒᵏ☁︎

☼︎2.5☼︎

Jungkook argus szemekkel leste a fekete bőr kanapé felett logó tájfestményt. A halvány égi színeket amelyek kiemelik a fekete hegyoldal íveit. Az ecset szakadozó vonalait és
az egyenletesre áztatott vékony vászon anyagát.

-"Olümposz szépsége" , Mei festette még a tavalyi görög nyaralásáról. Mindegyik kis alkotásának nevet ad, irtó cuki a csaj.- Kai két poharat helyez a kis asztalra majd kényelmesen a bőrkanapéra nehezedik.

- Jiminék megházasodnak.- Jungkook rögtön a lényegre tér, szemei még mindig a festményt kémlelik. Legszívesebben az Olümposz mögé bújna ,hogy ne lássa Kai értetlen tekintetét.

-Sok boldogságot?- Kai belekortyol italába mialatt Yoongiékat elküldi fejében egy melegebb éghajlatra de rájött már felesleges. - Pont nem izgat és már nem győzöm magam ismételni arról ,hogy nem kéne velük találkozgatnod.

-Taehyungot is meg akarják hívni.- az előtte ülő hevessége megszűnik, helyette gondterhelten az asztalra tekint. -Hallottál a balesetről?

-Milyen baleset?

-Tae mostoha apja megsérült, a rendőrök össze esve találtak rá az otthonában. Emlékszel? Aznap tűnt el Taehyung is.

- Ezzel mit akarsz mondani?

- Hogy talán ő tehette..félt a következményektől ezért elmenekült

- Jungkook , ennek már lassan három éve. Azóta bármi történhetett.

-De akkor is! Jiminék azt szeretnék ha ott lenne az esküvőjükön hisz tudod mennyire közel álltak egymáshoz..

-Vagy te akarod ,hogy ott legyen- Kai szavaitól Kook elhallgat. Nem lenne képes és nem is tudná letagadni ,hogy valójában erre vágyik. Látni őt újra..még csak egy percre is ,hogy tudjon a jelenlegi állapotáról.

-Igen, és akkor?- Kai ajkai mosolyra húzódnak.

-Csak felmerül a neve és a fiatal ártatlan éned a felszínre bukkan. Kook , tudod te mennyit változtál azóta? -hajol előre és helyezi a tenyerét az előtte ülő szívére. -Hogy mennyire megerősödtél itt? Emlékszem amikor megkérdezted tőlem ,hogy tényleg nem kéne-e melegnek lenned.- mosolyodott el maga elé képzelve az ártatlan barátja tekintetét. -Most meg..konkrétan hármas randikra jársz azokkal akik a porba tiporták az önbecsülésed, amiatt ,hogy ők eltereljék a saját buziságukról a gyanút Nam előtt és azzal foglalkozol ,hogy nekik tökéletes esküvőjük legyen? Mondd Kook meddig fogod mások boldogságát nézni vagy segíteni mások nyűgjén mialatt te is boldog lehetnél?!- Kook arca elsápad, mintha az igazság egy gombócként akadt volna a torkán.
-Jelentkezz.arra.az.egyetemre- Kai taglalja a szavakat. Pár perc csönd telepszik közénk.

- Mit is mondtál..Szöul? - sóhajt egyet amikor látja Kai győzelmes vigyorát.

-------------------------------------------------

Jungkook lassú léptekkel lép be az ajtón. Nem gondolta volna ,hogy Kai szavai ennyire hatnak majd rá ,hogy képes volt már a munkahelyén is felmondani.

Kimérten emeli fel táskáját amikben a munkához szükséges dolgait tárolja. Pár hét múlva szeptember , a jövőhéten pedig Yoongiék esküvője.

-Anyu , Bora.- szólítja meg Kook a konyhában beszélgető párost. -Felvettek Kainak köszönhetően egy Szöuli egyetemre.- Kook anyja rögtön szájához emeli kezét , szemei megtelnek könnyel. Bora mosolya levakarhatatlanul virít az arcán.

-Végre! Végre! Végree!- Bora hatalmas ölelésbe vonja öccsét. Édesanyja felébredve a döbbentségből csatlakozik az ölelésbe.

-----------------------------------------------

Jigoku no moon , rögzül bele Jungkook tekintetébe a felirat amit valószínűleg most fog látni utoljára. Nem bánta viszont az ágyon ülő szőke tekintetét nem bírta állni.

-Szóval Szöul....messzebb nem volt?- nevetett fel keserűen. Haját füle mögé tűri , ajkairól harapdálni kezdi a kiszáradt bőrt miközben a kék perzsa szőnyeget mérlegeli maguk alatt. Jungkook bűnbánóan rá emeli tekintetét az ágy szélén ülő szőkére.

- Szeretnék végre kezdeni valamit az életemmel..

-Kook, minek jöttél ide egyáltalán? Miért mondod el ezt nekem?- Hyunjin finoman fel tekint az előtte állóra. Hallani akarja a választ, amit már előre megfogalmazott fejében de vágyik rá ,hogy Jungkooktól hallhassa.

-Barátok vagyunk Hyunjin..tudod jól ,hogy jogod van tudni erről. Nem szívódnék fel csak úgy ,hogy nem szólnék neked róla..nem akarom ,hogy te is át éld amit én.

-Értem..tehát barátok?- Hyunjin fejében megformált válasza a valóságtól el tér. Úgy érzi légcsöve össze szorul, menthetetlenül próbál levegőért kapkodni ahogy rájön minden hiszedelme csak egy tévhit volt. Akkor miért? Miért csak ő miatta jött el ide majdnem minden éjjel? Miért csak neki adta át magát testileg? Egy barátért..?

-Szeretnék veled utoljára együtt lenni. Viszont..szeretném ha most te dominálnál felettem.

------------------------------------

Jungkook izmai megfeszülnek amint megérzi szétáradni magába Hyunjin melegségét. Fejét a párnára dönti, szemeivel szugerálva a kerek ágy felett lógó fehér lámpasort. Hyunjin a mellkasára dönti állát, onnan néz fel rá akár ha a csillagos eget bámulná áradozva. Kookot is olyan messze érzi magától , mégha nemrég érték el egyszerre az orgazmus határát.

- Nem gondoltál még arra ,hogy elhagyd ezt a helyet?- kook ujjai közé fogja egy tincsét de továbbra is a plafont kémleli.

- Minden nap erre gondolok..- sóhajt majd oldalra dönti fejét Jungkook mellkasán a szoba ajtót lesve. Be van zárva, egy helyen Kookal..persze ,hogy nem akarnál elhagyni ezt a helyet.

- Nem szeretnél eljönni velem egy esküvőre?

- Kook, ennyire tetszett az akcióm ,hogy már férjül kérsz?- Hyunjin mosolyogva újra feltekint, hogy lássa Kook nevetését. De ehelyett az idősebb csak továbbra merengően elharapja ajkait. Amint látja hogy a szőke bámulja, magára erőltet egy halvány mosolyt. A rajta fekvő arcára aggodalom feszül.

- Sajnálom csak..eléggé izgulok.

- Ex van a dologban? Talán a férj..?

- Nem dehogy, régi jó barátaim. Nagyon örülök nekik csak, nem tudom mit vegyek fel. A ballagásom óta nem vettem fel szmokingot.- Hyunjin arca megenyhül. Jungkook szórakozottan mosolyog, de legbelül inkább Taehyung izgatja minthogy mit is kéne felvennie. Valyon sikerül-e Yoongiéknak elhívnia.

- Majd adok kölcsön, és igen. Szívesen elmegyek veled.