𝒱𝒶𝓁𝓀𝒾𝓇𝓎ℯ☁︎ᵗᵃᵉᵏᵒᵒᵏ☁︎

☁︎19☁︎

⬆️⬆️⬆️⬆️TRAILER⬆️⬆️⬆️⬆️

Na hali! Mint láthatjátok , készítettem egy trailert a ficihez. Elég sokat dolgoztam vele de még így is meglátszik egy-két hiba de azért remélem tetszik nektek. Pár ismerősöm fel vetette az ötletet ,hogy készítsek trailereket és nagyon megtetszett az ötlet így hát gondoltam csinálnék a közeljövőben mindegyik könyvemhez. Ehhez a ficimhez kettőt is szeretnék mivel két évadra szeretném felosztani. Ja igen , a videóban többet szerepel Taehyung (hiába Jungkook a főszereplő) de sajnos nem tudok mit tenni a Taehyung fétisem ellen 😭

Na de jó olvasást!

-Mi a helyzet az apukáddal?- vetette fel a kérdést Sanghun. Taehyung arca elsápadt az előtte ülő szavaitól.

-Mármint Seung?- javította ki a doktort. A férfi kérdőn tekintett rá hisz nem értette kire gondol.

-Ő az apukád , nem igaz?- kérdése után néma csend telepedett a szobába. Hallani lehetett Taehyung gondolatait az említettről. Nem ismerte ezt a szót egészen 16 éves kora óta. Sőt addig túlzottan is érezte azt az apai szeretet és törődést ahhoz ,hogy elég nehezen tudja el engedni ezt az érzést. A baleset teljesen felforgatta Taehyung életét azon belül a körülötte lévőkkel való kapcsolatát.

"-Nem is tudom, az lenne?- fordult meg a kérdés gondolataiban. Nem tudott a doktor kérdésére válasszal felelni hisz ezt még ő maga se tudta; milyen szerepe is van ennek a férfinak az életében?

-Oh hát persze.- erőltetett egy mosolyt arcára.

------------------------------------------------

Taehyung pov

A gondolataim teljes mértékben irányíthatatlanná váltak. Minden érzelem egyszerre feszült bennem. A félelem ,hogy Jungkook nem áll szóba velem többet és , hogy mi történhetett Seungal az elmúlt napokban. A féltékenység Suga és Jungkook csókja láttán és a túlzott undor magam iránt. Némely felszabadultságot és megkönnyebbülést éreztem ,hogy kiszakadhattam abból a káros társaságból amit Namjoon nyújtott nekem. Mind ezt annak a személynek köszönhetően aki az egyetlen boldogságot nyújtotta számomra ebben a nyomorult életben.

Kaitól ellépve elindultam a suli kijárata felé. Nem kellett ahhoz megvárnom ,hogy tudjam a reakcióját. Meggondolatlanul vallottam be neki mindent de késztetést éreztem ,hogy beszámoljak valakinek mindenről. Megbánóan hallgattam végig ahogy veszekedtek Jungkookal. Tudtam ,hogy mindennek én vagyok az oka így megakartam szabadítani Kait a bűntudattól.

Utamat a rég nem látott épülethez szegtem. Minél közelebb kerültem hozzá annál több silány emléket vetített fel elém. A lakástól már egy utcányira lehettem amikor harsány sziréna hangja hasított fülembe. Hirtelen beugrott egy kép amitől lábaim megdermedtek és nem bírtak tovább mozgásba kezdeni.

Írói szemszög

A sötétségben ki ékeskedett a kék és a piros fények áradata. Pillanatnyi villanások világították meg az utca egyes szegleteit. Hatalmas morajjal jelentek meg a házat körül ölelő rendőrkocsik maguk mögött a mentő autókkal. Pár rendőr már a helyszínen tartózkodott kezükben egy sárga szalaggal feszítették ki az akadályt az érdeklődő szomszédok előtt. Legtöbbjük egy háló inget viselt, nem törődve a hűvös esti szél miatt. Kíváncsiságuk túlzottan eluralkodott ahhoz rajtuk.

A kétségbeesett tömegen törte át magát egy harmincas években járó nő. Szemei ingerülten méregették a házat mialatt eljutott a kordonszalag elé. Kezeivel alá nyúlva húzta feljebb a könnyen nyúló elválasztót figyelmetlenül hagyva az őt közelítő rendfenntartókat.

-Hölgyem , ide nem jöhet be!- torlaszolta hátrább két kezét kinyújtva ,hogy elzárja a nő elől a menekülő utat.

-Én jelentettem be az eltűnését , tudni akarom ,hogy jól van e- ágaskodva próbált átlátni a rendőr válla felett.

-Megértem hölgyem de kérem menjen vissza a többiekhez.- terelte vissza a tömegbe, felemelve a sárga szalagot ,hogy azalatt tessékelje át a nőt. A tömegben lévő gyerekek ágaskodva próbáltak belátni a rendőrök között mire szüleik maguk mögé húzta őket ,hogy ne lássák azt amit ők.

-Seung?- a nő szemei kikerekedtek , lábai az aszfalthoz ragadtak ahogy meglátta a házból kijövő két mentőst , kezükbe egy hordággyal amin szeretője feküdt.

-Seung!- lökte arrébb az előtte álló rendőrt és sebesen próbálta megközelíteni a mentő autóba fekvő eszméletlen alakot.

-Hölgyem!- fogta le karjait két rendőr.

-A szerelmem fekszik oda bent, kérem hagy legyek mellette!- sírva kiabálta a két rendőr arcába. A két férfi egymásra tekintett merengve ,hogy engedély adjanak-e a nő elengedésére. Beletörődve engedték ki szorításukból a meggyötört nő karjait majd fellépve a mentő kocsira mérte fel a fekvő férfi helyzetét. Kezeit összekulcsolva ült a hordágya mellé mire a mentő autó hátsó ajtói bezáródtak mögöttük.

A történések után a tömeg szét széledt, a rendőrkocsik szirénája elhalkult, a piros-kék fények rajta elhalványultak. Az előbbi morajt felváltotta a csend és a sötétség. Az üres utcán már csak egy fekete kapucnis fiú állt. Taehyung arca kétségbe esetten bámulta az előbb rendőrökkel teli épületet. Lassan hátrált pár lépést majd hátat fordítva a háznak kezdett rohanásba míg el nem tűnt alakja egész Busanból.