𝒱𝒶𝓁𝓀𝒾𝓇𝓎ℯ☁︎ᵗᵃᵉᵏᵒᵒᵏ☁︎

☁︎5☁︎

-Semmi baj Taehyung...tudod ,hogy szeretlek

Bora pov~

Taehyung!? Az meg ki? Az öcsém járna valakivel? Ismétlődtek bennem a kérdések ahogy meredtem Jungkook alvó lényére. Biztos félálomba van és azt gondolta én vagyok Taehyung.

Takartam be testét majd lassan kilépdeltem a szobából. Ki menten a konyhába ,hogy igyak egy kis bort. Kicsit megviseltek Jungkook tegnapi szavai. Szerettem volna megbeszélni vele de egész nap dolgoztam. Nem bántott meg a szavaival inkább az igazság fájt. Tényleg sose akartam ,hogy Jungkook meleg legyen. Féltem ,hogy bántják hisz egy elitélő társadalomban élünk. Az őszintét bevalva kicsit szégyeltem is. De megfogadtam ,hogy végig mellette akarok állni, támogatni őt mindenbe. És ha ez a Taehyung a barátja , hát legyen de egy kis felvilágosítást kap tőlem. Ha az öcsémet megmeri bántani , nem állok jót magamért.

Jungkook pov.

A reggeli napsugarak beborították szobám. Szemeimet lassan kinyitva felültem ágyam szélére. Ma Taehyungról álmodtam bár csak részletek ugranak be de azoktól is gyomromba szárnyra kapnak a pillangók. Elvégeztem reggeli teendőimet és lementem reggelizni ahol nővérem és édesanyám már várt.

-Szia édesem, ülj csak le. Készítem neked is a reggelit- bólintottam majd nővérem mellé ültem.

-Beszélnünk kell.- suttogta Bora alig halhatóan.

-Nincs kedvem. Anyu ha nem gond máshol enném meg a reggelim.- bólintott rá édesanyám mire felülve kisétáltam a házból. Elmentem a közeli parkba és leülltem egy padhoz. Elővettem reggelim és a galambokat lesve kezdtem elfogyasztani néhol pár morzsát elhajigálva a tollasoknak. Nem igazán szoktam erre járni de nem akarok a nővérem közelébe lenni. Sőt egész szünetbe látni se akarom.

Lassan kivégezve ételem, telefonomért nyúltam és felhívtam barátomat.

-Szia Kai, kérnék egy szivességet a múltkori miatt - utaltam vissza amikor Kainak segítettem összejönni egy csajjal.

-Csáo, Kookie. Mond csak , mi a vágyad?- kuncogtam el magam kérdésén.

-Átmehetnék hozzád egész szünetre?

-Okés , gyere csak legalább nem unatkozom.- szakította meg a vonalat én meg össze is szedtem a cuccom otthon és elindultam Kai háza felé.

-Na mesélj barátom-invitált be szobájába.

-Mit meséljek?- helyeztem kényelembe magam ágyában.

-Miért szeretnél egész szünetben nálam lazulni?- tette karba kezeit.

-A nővérem egy seggfej na meg legalább együtt lehetünk - huzogattam szemöldököm.

-Ott a kályha- mutatott az említett bútorra mire felnevettem. -Na jó gyere , menjünk ki medencézni- dobta le magáról felsőjét és kiszaladva beleugrott a vízbe. Utána mentem majd követtem példáját.

-Kai..-ültünk ki a medence szélére pár óra múlva mikor már bőrünket rongyosra áztatta a víz.

-Mond Kookie- vezette rám tekintetét miközben haját törölte egy kisebb törölközővel.

-Tényleg nem kéne melegnek lennem?- suttogtam magam elé amire barátom elnémult pár percre.

-Ez olyan mintha azt kérdeznéd muszáj e embernek lenned.- mosolyodtam el szavaira. -Valaki megbántott vagy mi?

-Nem csak..úgy érzem nekem minden olyan lehetetlennek tűnik.- piszkáltam ujjaimat.

-Ne így tekints a dolgokra , tudom hogy nehéz melegnek lenni de hidd el nagyobb szíved van mint a világ összes heterójának- nevettük el magunkat majd Kai-t a karjaimba zártam szorosan.

Bora pov~

Szomorúan tekintettem ki az ablakon. Pásztáztam a házunk előtt elhaladt embereket miközben Jungkookon járt az eszem. Ennyire utálna? Tettem fel magamban a kérdést mire megállt házunk előtt egy fiatal srác. Csak leste a bejárati ajtónkat és lassan megindult felé. Hirtelen meghallottam a csengőt és röngtön levágtam ki is lehet az. Na most legyél jó nővér. Húztam ki magam és kinyitottam az ajtót.

-Hello. Jungkook itthon van?- leste telefonját miközben rám se hederített.

-Taehyung, igaz?- méregettem szemeimmel.

-Igen , maga gondolom Jungkook édesanyja.- lepődtem meg szavaira.

-A nővére vagyok!- emeltem fel hangom de nem hatotta meg. Továbbra is unott tekintettel nézett.

-Oh bocs, ezt Jungkooknak hoztam. Átadnád neki?- adott át egy szatyrot.

-Persze, viszont beszélni akartam veled.- vettem el majd tettem karba kezeim mire kérdőn nézett.-Szeretném ha jól bánnál az öcsémmel. Nagyon érzékeny.

-Öhmm rendben.-túrt hajába zavarodottan miközben egyet hátra lépett.

-De ugye védekeztetek?- vágtam hozzá meggondolatlan kérdésem.

-Mi van!?- unott tekintete meglepetté váltott. -Nekem most ideje mennem.- indult volna meg de tovább faggattam.

-Egy utolsó kérdés!- állt meg majd unottan hátra tekintett.

-Szereted az öcsémet?- kérdésem hallatán halvány mosoly jelent meg arcán.

-Talán.- ment tovább míg alakja eltűnt a tömegben. Válaszán töprengve elindultam öcsém szobája felé és lehelyeztem a kis fekete szatyrot ajtaja elé.