☁︎4☁︎

117 7 0
                                    

A reggeli madár ciripelés töltötte be szobám. Kényelmesen felemelkedtem majd egy pillanatig ültem az ágyam szélén. Már egy hete telt így a napom azóta ,hogy Namjoonék megvertek. Szerencsére anyum megengette ezt a hetet. Ma pénteket írunk. Lestem bele naptáromba.

-Tavaszi szünet!!?- kiáltottam fel a betűk soraira. Bedőltem az ágyba újra és a plafont bámulva lassan magam felé emeltem telefonom képernyőjét.

-Nem írt..- suttogtam magam elé keservesen. Jól tudtam ,hogy nincs semmi oka de kinek ne esett volna jól ha megkérdezik hogy vagy azután ,hogy megvertek. Csaptam maga mellé a telefont amikor hirtelen egy értesítés szólalt fel. Vissza emeltem a telefont hirtelen felülve s izgatottan megnéztem ki az.

-Leárazás a Bershkaba!? Ez most komoly?- hisztizve csaptam magam a párnához. Feljajgatva felálltam lassan majd megindultam a szekrényem felé.
Ha már csak a Bershka keres , miért is ne nézzünk be.

-----------------------------------------------

Átsétáltam az egész plázán mikor is végre fejem felett villogott a Bershka felirat. Boldogan besétáltam és körbe tekintettem a sorok között. Pár ruhát karomra hajigáltam ami megtetszett és bementem velük az öltözőbe. Lassan lehúztam magamról gatyám majd helyette felhúztam a kiválasztott farmert. Nagyon tetszett de a méret nem volt megfelelő. Vissza öltöztem majd az öltöző ajtaját épp ,hogy résnyire nyitottam mikor megláttam Taehyungot egy adag lány ruhával a kezében. Hirtelen erre pillantott mire becsaptam az ajtót és annak simultam. A francba mit keres ez itt!? Pánikszerűen kapkodtam magamba a levegőt mikor dörömbölést hallottam meg öltözőm ajtaján. Úristen ezek Namjoonék, ez rám küldte őket!!? Mekkora egy szemét! Mit csináljak? Túrtam hajamba idegesen és lestem az ajtót várva mikor törnek rám. Lassan megengette magát az ajtó rajta hosszú ujjak szorították szélét. Rá simultam a tükörre és szemeimet becsukva fordítottam el fejem.

-Hagyjatok békén! Mit akartok még tőlem!?- egy tenyér simult ajkaimra szorosan magához húzva ,hogy elférjünk a keskeny öltözőbe.

-Maradj már csöndbe, én vagyok az.- nyitottam ki szemeimet az ismerős hangra és szembe találtam magam annak tulajdonosával.

-Taehyung!? Mit keresel te itt!?- mondtam majdhogy nem kiabálva mire lepisszegett.

-Kussolj már!- suttogta majd meghallottam kintről egy lányt.

-Taehyung!?? Merre vagy? Ne bújkálj előlem te kis huncut.- hallottuk meg lépteit egyre közelebb.

-Te tényleg egy szaros lány elől bujkálsz?- bólintott kérdésemre mire elnevettem magam. Erre lerúgta magáról cipőjét majd a kis szék mögé tolta.
-Mit csinálsz?- néztem le cipőire mire közelebb húzva magához combom alá nyúlt és csípőjére emelt.

-Meg fogja látni a lábunkról ,hogy ketten vagyunk bent.

-Hé!!- pisszegett le újra mikor megláttuk egy magassarkút az öltöző ajtaja alatti résbe.

-Tudom ,hogy itt vagy.- ereszkedett térdére.

-Foglalt!- kiáltottam fel mielőtt benézett volna.

-Oh bocsika- állt fel majd eltipegett a másik irányba.

Taehyungból kiszabadult egy sóhaj s lassan leeresztett magáról.

-Köszönöm- hálálkodott miközbe felhúzta cipőit.

-Nincs mit.- játszódtak le bennem a történések amitől pír szökött arcomra.
Taehyung kilesett az ajtón majd vissza pillantott rám.

-Gyere- nyújtotta kezét felém. Elgondolkodva de elfogadtam kezét majd gyorsan kisiettünk a boltból. Szomorúan tekintettem vissza arra a farmerre de most többet számított nekem ,hogy Taehyungal vagyok.

-Miért menekültél el attól a lánytól?- kíváncsiskodva Tae felé fordultam aki a korlátnak támaszkodva leste a tömeget a földszinten.

-Idegesített, na meg azt akarta vegyem meg neki az egész boltot , én meg nem költök senkire aki nekem nem fontos.- mosolyodtam el durva szavaitól. Elmerengtem azon talán félre ismertem őt. Neki is vannak érzései és nem akarna egy jött ment lánynak megfelelni csak azért ,hogy ágyba vihesse.

-Ma milyen bőszavú vagy- kuncogtam vissza gondolva a múltkori közös beadandó készítésre.

-Adódnak ilyen napok is.- vont vállat s előre indult. Mellé lépve felvettem tempóját. Nem tudtam merre megyünk de valahogy egyre jobban bíztam benne.

Szótlanul megállt az édességbolt kirakatánál és a sorba kiállított nyalókákat leste.

-Szeretnél egyet kis Taehyung?- mosolyogtam rá mire szótlanul tovább sétált.

-Kösz mégegyszer- bólintott lágyan és zsebre csapva kezeit elindult a kijárat felé.

-Nincs mit..- suttogtam magam elé miközben végig néztem távolodó alakját. Miért ment el..?

--------------------------------------------------------

Felbattyogtam szobámba majd átöltöztem otthoni ruhába. Kényelmesen az ágyamra ülve leülltem videójátékozni. A kedvenc lövöldözős játékomat tettem be. Megnéztem baráti listámból ki az aki elérhető. Végig görgettem amikor megláttam az online feliratot Valkyrie09 felhasználónév mellett. Ajkaimra kiült egy félmosoly majd meghívtam őt egy meccsre. Igazából a játékba ismertem meg a csajt , és a neméhez képest eszméletlenül jól játszik. Nincs meccs amit ne nyernénk meg együtt. Szoktunk chatelni játék közbe , és a beszéd stílusát nézve tetszek is neki. Igaz , nem mondtam neki ,hogy meleg vagyok de félek elriasztanám őt és így nem lenne jó csapattársam. Tudom kurva kedves vagyok.

Amikor elfogadta meghívásom benyomtam a kezdést majd el is kezdtünk játszani. Így ment ez elég sokáig míg ki kellett mennem mosdóba , elvégeznem egy kis dolgot. Mire vissza sétáltam kaptam egy üzenetet a játékon belül.

Valkyrie09: Küldesz egy képet a 🍆ról?
Ironman135: Nem!

Ahogy elolvastam rögtön bepötyögtem a választ. A mai lányok miért ilyenek? Nem csoda ,hogy meleg vagyok. Kapcsoltam ki a játékot majd dobtam magam hanyat az ágyon. Tekintettem ki az ablakon a sötét eget bámulva majd lassan lehunytam szemeimet. Enyhe ajtó csapódást hallottam meg lentről de nem foglalkozva vele befordultam ágyamon. Félig feleszméltem miközben hallottam ahogy az ajtóm csikorogva kinyílik és ágyam lesüpped mellettem.

-Sajnálom Jungkook- éreztem meg ajkait, homlokomon.

-Semmi baj Taehyung...tudod ,hogy szeretlek

𝒱𝒶𝓁𝓀𝒾𝓇𝓎ℯ☁︎ᵗᵃᵉᵏᵒᵒᵏ☁︎Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang