Lélekben kész

13. rész

Reggel iszonyatos fejfájással keltem.
-Soha többé nem iszok.. -motyogtam lassan felülve mire Martin jelent meg előttem és kezembe nyomott egy pohár vizet és gyógyszert.
-Vedd be! -parancsolt rám és pakolni kezdett. Mi ütött belé?
-Mennyi az idő? -kérdeztem miután bevettem a gyógyszert.
-Fél 1.. -pakolt ki a táskájából miközben én lefagytam. A tatával lett volna órám 10-kor!
-Nyugi, beszéltem Richard tanár úrral. Nem haragszik. -sóhajtott egyet aztán leült velem szemben -Miért ittál ennyit? Normális vagy?! -kérdezte mire lehajtottam a fejem.
-Szar volt a tegnapi nap.. -vontam vállat de erre csak egy nem helyeslő hangot adott ki a száján.
-Nekem minden napom szar, mégsem baszok be és jelenek meg hajnali kettőkör egy felsős srác karjai között. Hol találkoztál vele? Egyáltalán miért voltál vele? -kért számon mire csak a fejemet fogtam.
-Egy lányhoz mentem át.. és ő is ott volt, csak kikapcsolódtam! Ne fújd fel! Nem vagy az anyám.. -álltam fel nehezen és indultam el a mosdó felé mikor megfogta a csuklómat és ölébe húzott.
-Nem csináltál vele semmi olyat.. ugye? -szorította meg a derekamat mire felszisszentem. Nagyon erős....
-Milyen olyat? Állj már le! -löktem el magamtól elfeledkezve arról, hogy éppen az ölében ülök így a szédülésem miatt a földön kötöttem ki.
-A picsába már! -káromkodtam el magam viszont ekkor valaki kopogott és nyílt az ajtó. Szuper! Mégvalaki?! Komolyan ez hiányzik nekem így másnaposan... És még hisztis is vagyok, mint egy kislány..

-Bocs a zavarásért, Eliot ott hagyta Amelia szobájában a kabátját. -nyitott be Jason de amint meglátta, hogy a földön vagyok kinevetett.
-Mivan? Ennyire nem megy a járás másnaposan? Komolyan mint egy kislány.. Ahhoz képest, hogy a gettóban nőttél fel nem bírod a piát! -nevetett tovább és felsegített amit Martin döbbenten nézett végig.
-Köszönöm, hogy elhoztad. -néztem a kabátra aztán újra a fürdő felé vettem az irányt -Viszont bekaphatod.. te alig ittál, azért nincs semmi bajod!  -szóltam neki végül vissza.
-Persze. -vigyorodott el aztán elindult ki -Még találkozunk kislány. -ment ki az ajtón.
-Anyád a kislány.. -motyogtam és elkezdem megmosni az arcomat mikoris Martin mögém sétált és derekamra simított.
-Eljössz velem sétálni? -hajolt a fülemhez mire kicsit elhúzódtam.
-Miért nem mész a haverjaiddal? -néztem rá furán aztán elvettem egy törölközőt.
-Neked meg mi bajod van már megint? -háborodik fel mire meglököm.
-Rohadtul nincs ehhez hangulatom, érted?! Túl sok minden.. van a fejemben és.. és nem bírom. -sírom el magam majdnem -Csak, egyedül akarok lenni, oké? -szorul össze a torkom és megkerülve őt az ágyra fekszek. Utálom ezt.. ezt a tehetetlenséget!

Pár perc múlva csak csendben fekszek a fal felé fordulva mikoris besüpped mögöttem az ágy.
-Sajnálom.. -hallom meg Martin hangját mire könnyes szemekkel megfordulok karjaiban és csak csendben szemeibe nézek. Lassan arcomra simít és össze érinti ajkainkat. Nem ellenkezek.. egyszerűen nincs erőm... Álmos vagyok.

Eközben Nicolas hazament egy kis időre...

-Hogy mersz velem feleselni?! -pofoz fel apám mire csak arcomra simítok. Hozzá vagyok szokva..
Mindig így nevelt, és ezért lettem az aki. Tökéletesnek kell lennem, és az is vagyok. A viselkedésem, a jegyeim és a megjelenésem is makulátlan. Viszont múltkor.. Eliot látta azt a Nicket akit még soha senki se látott. Mostanában szét vagyok esve.
-Sajnálom apám. -hajtom le a fejemet mire ő csak elfordul és az asztalához ment.
-Tudtam! Tudtam, hogy azt az idióta öreget is el kellett volna tenni láb alól! -vágott a földhöz egy vázát mire megugrottam.
-De ki számított arra.. mi volt annak az esélye, hogy egy nyomorult kis senkiházi a nyomor negyedből róka lesz?! Nem volt rá semmi esély! -emelte meg a hangját aztán felém fordult.
-Tényleg semmit se tudtál meg róla? -mért végig.
-Semmit apám. -hajtottam le a fejemet. Még sose hazudtam neki de.. ezzel túl messzire ment. Tudok róla, hogy vannak fekete ügyei de.. amit csinál már kezd beteges lenni... És nem akarom, hogy Eliotot is bele keverje, ő olyan más...

Én szeretem őt.

-Akkor húzz innen! Tudtam, hogy haszontalan vagy! Ha bármi panaszt hallok rólad akkor kicsinállak! Megértetted?! -lépett végül elém és markolt hajamba mire elkezdtem hevesen bólogatni, már amennyire tudtam.
Nemsokára vége.. kirájom az iskolát.. és vége..