Lélekben kész

9. rész

Elég hosszú volt ez a nap. Furcsa és hosszú.
Az ajtót betéve magam után körül se nézve vágtam le magam az ágyra.
-Mi az... Ennyire szar volt a randi? -hallottam meg egy életunt hangot a másik ágyról mire testemet egyáltalán nem mozgatva forítottam fejemet a hang irányába, így tekintetem  találkozott Martinéval. Basszus... Elfelejtettem, hogy őt meg lekoptattam ma, mekkora szemét vagyok....

Bűnbánóan ültem fel az ágyon, hogy ránézhessek szobatársamra akinek arcáról semmilyen érzelem sem tükröződött. Mikor kényelmesen elhelyezkedtem törökülésben lábfejeimre helyeztem kezemet majd nemlegesen ráztam fejemet.
-Nem randi volt... Vagyis azt hiszem... -mondom elpirulva. -Elmentünk sétálni és megmutatott egy nagyon szép helyet. Ennyi...
-Smároltatok is? Gondolom mr. Tökély azt is tökéletesen csinálja. -mondta szarkasztikusan és telefonját felkapva állt fel az ágyról.
-Neked most meg mi a bajod van?! -csattantam fel idegesen felpattanva az ágyról és megemelve fejem farkasszemet néztem vele.
-Úgy tudtam a fajtád okos de ezek szerint vannak kivételek! -mondta idegesen mire bennem felment a pumpa és csak egy utolsó csepp a pohárban választott el attól, hogy ne üssem meg.
-Rajtad meg nem lehet kiigazodni! Egyszer kedves vagy egyszer meg egy bunkó fasz! Nézzél már magadba! -hordtam le mire a tekintete megváltozott. Nem mérges volt, nem is szomorú... Mintha a csalódottság keveredne valamivel...
Nem volt valami sok időm felmérni az arcát mivel fogta magát és nekem hátat fordítva elindult az ajtó felé.
Most... Most komolyan hagyom, hogy egy ilyen kirohanás miatt összevesztünk...
'Mi lehet a baja?' forgott fejembe a gondolat mikor is....

"úgy látszik vetélytársam akadt a szívedért" -vágtak fejbe Nick szavai.

Mivan ha... talán...

Féltékeny?

-Martin! -kiabáltam utánna mikor már az ajtóban járt és nyitotta volna ki. -Nem csókolóztunk! -mondtam kicsit halkabban mire az ajtóban álló egy pillanatra megtorpant visszanézett rám  majd egy kisebb lendülettel újra megindult és becsukta a falapot.
Mintha kicsit nyugodtabb lett volna.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

-Te... Ha megint én keltelek az ébresztőd helyett tartozni fogsz nekem! -ébredtem Martin hangjára.
Szemeimet lassan nyitogatni kezdtem és ekkor vettem észre, hogy szobatársam arca alig tizenöt centire volt enyémtől mire egy nagyon nem  férfias sikoly hagyta el ajkaimat amitől ő röhögni kezdett és elterült a földön.
-Ez nem vicces!
-Úgy sikítasz mint egy kislány. -törölgette könnyeit -jaj ez minden pénzt megér... -állt fel a földről mire én csak szemet forgatva néztem őt.
-Na megyek... Készülődj és el ne késs! -kapta vállára táskáját és elindult az ajtó felé.
-Hé... -szóltam utánna -köszi.. -tettem hozzá mosolyogva mire ő viszonozta mosolyom és kiment.

Erőt vettem magamon és kiszálltam az ágyból majd öltözni kezdtem. Tegnap mikor visszaért a szobába nem szólt hozzám és csak csendben lefeküdt aludni.
Mivan ha Nicknek igaza van? Mivan ha tényleg szerelmes lett belém? Habár ennél jobb kérdés az, hogy hogyan tud bárki is szerelmes lenni... Belém...
-Ez faszság... -suttogom magam elé miközben a tükörbe nézek.
Vékony vagyok, már majdnem beesett az arcom és a hajam is... Hogy nézek ki?
Idegesen fordultam el a tükörtől és a taskámat felvéve indultam el órára.

Mikor odaértem a helyszínre az öreg már ott várt engem. Ő pontos? Ilyen nem létezik... Nagyon fura..
-Szia Eliot.. -köszönt a tata komoran mire csak érdeklődve néztem rá.
-Jó reggelt... Van valami baj? -kérdeztem félve.
-A mai óra nem úgy lesz ahogyan elterveztem... El kell mennünk a központba mert lesz egy tárgyalás. -sóhajtott -és mivel az órát nem mondhatom le jönnöd kell velem... -mondta mire megjelent egy hatalmas mosoly az arcomon és már szólásra nyitottam a szám de ő közbevágott.
-De! Csendben maradsz! Ott nem szólalhatsz meg! Akkor sem ha nem tetszik valami... megértetted? -nézett rám komolyan mire bólintottam egyet.