Lélekben kész

8. rész

-Bocs.. de mi is most készültünk enni... Szóval mennénk is. -ragadta meg csuklóm Nick és meg se várta, hogy bármit is mondjak elkezdett húzni.

-Mit szólnál egy szendvicshez? -kérdezte mire nekem felcsillant a szemem. Aki ismer tudja, hogy kajáért a lelkemet is eladnám.

Bementünk a központi épületbe és a kapott igazolványunkat felmutatva választhattunk magunknak ennivalót. Nick rutinszerűen mondta a pultosnak mit kér a szendvicsébe és miután megkapta ételét rám került a sor de én teljesen lefagytam. Eddigi életemben kenyéren és vizen éltem szinte. Örültem neki ha az adományokból amit a kerületünk kapott jutott nekem valami. Most meg itt állok és azt kérdezik mit szeretnék enni.... Ez annyira kínos.. miért nem tudok beszélni?

Néhány hosszú másodperc elteltével Nick mint aki realizálta a helyzetet gyorsan rendelt nekem is majd a kezét vállamra téve küldött felém egy "jól vagy?" pillantást amire bólintottam egyett.

-Annyira sajnálom. -mondta mikor kiértünk az étkezőből.
-Ugyan semmi baj.. -mondtam miközben próbáltam kicsomagolni vajas, sonkás, paradicsomos szendvicsem.
-De, baj. -fogta fejét miközben hirtelen levetette magát egy padra. -nagyon tapintatlan voltam.
-Mondtam, hogy semmi baj. -ültem le mellé és fejemet vállára hajtva jeleztem neki, hogy tényleg nem haragszom.

Ő ebben nőtt fel. Civilizált világban ahol alap, hogy az embernek van mit ennie és szinte furcsa, hogy leesett neki miért fagytam le. Tényleg nagyon okos. -Beszéljünk másról. -haraptam bele végre ebédvacsorámba amit Nick mosolyogva figyelt. Úgy nézhetek ki mint aki még sose látott ételt. -Milyen volt az első nap? -szegeztem neki a kérdést.
-Jó volt. Az oktatóm nagyon kedves és nagyon édekeseket mondott. -sóhajtott fel. -Több órán keresztül csak beszélgettünk. -nevetett. -De hagyjuk is. A tiéd milyen volt?
-Hát... Megjegyezte, hogy keveset késtem ültünk néhány percig és elküldött. -mondtam.

Nem szeretnék neki mesélni az erőmről. Sőt senkinek se fogok róla beszélni amíg nemtudom hogyan működik.... Mert mivan ha...

Ha csak ez miatt van velem... Ha csak ezért kedves és figyelmes. Ha az egyetlen ember akivel több kapcsolatom van mint, hogy látásból ismerem csak azért kedvel mert manipulálom.

-Ez nem hangzik olyan jónak. -húzta el a száját aztán beleharapott szendvicsébe.
-Ja... -mondtam és folytattam az evést.

Csendben ettünk egymás mellett és mindketten csak élveztük ezt a nyugodt pillanatot majd mikor befejeztük Nick lassan felkelt a padról és felém nyújtotta kezét.
-Nem sétálunk még egy kicsit?
Válasz helyett csak megfogtam a kezét és csendben elindultunk egy eldugottabb hely felé.

Már este van. Az amúgy madarakkal teli kert már nem olyan hangos és minden nyugodt. Az esti virágokról nem is beszélve.
A tájat bámulva el is feledkeztem magamról így néhány perc múlva Nick hangja térített magamhoz.
-Gyere, mutatok valamit -fogta meg a kezem -csukd be a szemed. Ez a kárpótlás az étkezős figyelmetlenségem miatt. -mondta mire én megcsóváltam a fejem de tettem amit kért. Sose fog ezen túllépni?

Lassan vezetett vigyázva arra, hogy véletlenül se menjek neki semminek.
-Itt vagyunk. -állt meg. -Kinyithatod a szemedet. -mondta mire én tettem amit kért.
Egy kis tóhoz hozott amin úgy csillog a hold fénye mintha valaki odafestette volna.
-Ez gyönyörű.... -suttogtam teljesen elképedve a látványtól.
-Tudtam, hogy tetszeni fog. -kuncogta el magát majd vállamra tette a kezét és szembefordított magával.
Belenézve kék íriszeibe számomra eltűnt a külvilág.
Nick derekamat átkarolva húzott közelebb magához miközben lassan lehajolt hozzám mikoris rájöttem mit akar csinálni és gyorsan elfordítottam a fejem. Nem tehetem.

-Nick én...- suttogtam miközben elfordítottam a fejem. Nem hazudhatok neki... És legfőképpen nem hazudhatok magamnak. Lehet azért csinálja ezt mert a képességem váltja ki belőle... Nem tehetem ezt vele. -valamit el kell mondanom.. félek, hogy csak a.... -folytattam volna de erre ő közbeszólt.
-Tudok a képességedről. -mondta és kissé hezitálva de elhajolt tőlem.
-Mi? -pislogtam értetlenül majd hevesen verő szívemre tettem a kezem nehogy az "kiugorjon" helyéről.
-Nem vagyok hülye, erre gondolom rájöttél. Kiváló a megfigyelő képességem, és már aznap észrevettem mit tudsz mikor találkozunk. Amit a szemeiddel csináltál az bámulatos volt... -nyomta meg a mondata végén a "bámulatos" szót.
-De... Nem direkt csináltam.. én még csak ma jöttem rá, hogy ezt tudom. -habogtam.
-Tudom. -nevetett fel aranyosan. -Erre is rájöttem.... látszott, hogy ösztönösen csinálod és csak azokon akiktől félsz. -magyarázta.
-Ohhh... -nyögtem ki ennyit. Szóval ilyen érzés mikor valaki jobban ismer téged mint te saját magadat.
-De megnyugtatlak. -fogott újra derekamra. -rám nem vagy hatással és amint észrevettem Martinra se hatsz úgy ahogy kellene. -gondolkodott el.
-Az, nem lehet.... -mondtam mire Nick értetlenül nézett rám. -mikor felkent a falra és te közbeléptél az nem az volt aminek látszott. Először mérges volt aztán hirtelen olyan furán nézett rám. -magyaráztam mire csak bólintott egyett és elengedte a derekam.
-Ez csak egy valamit jelenthet. -fogta meg kezeim. -úgylátszik vetélytársam akadt a szívedért.

••••••••••••••••••
••••••••••••••••••

És.... Visszatértem😅😅❤️
Remélem tetszett a "comeback"😂

Nagyon sajnálom hetekig nem tudtam írni🥺 elkapott valami "költői" válság és egyszerűen képtelen voltam bármit is írni, de most itt vagyok és sietek a folytatásokkal, vagy ne legyen a nevem 'hónapokra eltűnik aztán megjelenik egy random résszel ami nem is olyan jó ember' (oké nemtudom mi van velem😂).

Egy 10-es skálán mennyire volt unalmas ez a rész? Mert szerintem írtam már jobbat🙁🥺

De, remélem tetszett nektek és csak ennyit szerettem volna mondani😅❤️, ha van valamilyen kérdés vagy megjegyzés nyugodtan hagyjatok kommentet🤗🤗

Köszi a türelmet és további jó olvasást❤️❤️❤️🤗