Lélekben kész

2. rész

Utat törve a tömegben bejutottunk az épületbe ahol a ceremónia lesz. Mikor nagyjából kijutottunk a valószínűleg szülők alkotta gátból körbe tudtam nézni.

Hatalmas mennyezet gyönyörű dekoráció. Nehogy az esemény után belopjak néhány dolgot. Az a festmény jól nézne ki a szobámban.

-Hé! Nézz a lábad elé te patkány! - erre a mondatra egyből felkaptam a fejem. Jól ismerem az ilyen rasszista megjegyzéseket...vagy nekem szólt be vagy Marknak...tipikus beképzelt városi lehet.

Gyorsan hátra néztem és nem tévedtem Mark a földön ült csuklóját szorongatva és elötte állt három igen unszimpatikus srác.
Egy szőke egy vörös és egy fekete hajú nagyjából velünk egy idősek lehetnek mint itt néhány szervezőn kívül mindenki.

-De..te jöttél nekem..-mondta a barátom mire a vörös rálépett a lábára.
-Mit mondtál?-kérdezte ingerülten...

Oké most telt be a pohár...balhét akarnak? Legyen balhé...

-Jól hallottad te nagyképű köcsög!-léptem oda és fel segítettem Markot. -ilyenkor azt szokás mondani hogy bocsánat amiért ellöktelek vagy hogy ne haragudj nem volt szándékos... -oktattam ki a vöröskét.
-Neked meg ki osztott lapot te kis féreg?!-lépett elém.
-Fuuh...de kemény a dumád nem töri a szád?-mondtam gúnyos hangon. És igen tudom hogy egy bizonyos szint felett nem megyünk egy bizonyos szint alá...még beszólásokkal se.....de ez a csávó felbasz.

Most kezdjek el verekedni? Habár nem annyira stimmelnek az erőviszonyok ő lehet vagy 185 cm én csak 170 cm vagyok és ő biztos nem 60 kg.... Simán kiütne és itt......nem akarok itt is balhézni.

De úgy látszik ellenfelem igen.

Vöri ökölbe szorította a kezét és láttam ahogyan a nyakán kidudorodnak az erei...

Ajjaj...ennek nem lesz jó vége...

Az elöttem állónak lendült a keze az arcom felé én pedig tehetetlenül védekezésképpen felemeltem a kezeim és becsuktam a szemem de az ökle nem ért hozzám.

Mikor kinyitottam a szemem és egy nálamnál jóval magasabb srác állt elöttem. Ezüst színű haja ami össze volt fogva egy fekete hajgumival nagyjából a válláig ért és a ruháiból látszott hogy gazdag családból származik. Egyik kezében vöröske keze volt és éppen vele nézett farkasszemet nekem így háttal állva.

Lassan elengedte vöröske kezét és intett nekik hogy menjenek el. Furcsa módon habozás nélkül sarkonfordultak és leléptek. Ki ez a srác? Biztos valami főnök szerüség. De biztos nem itt dolgozik. Még nekem háttal állva is velünk egy idősnek tűnik.

Megmentőnk lassan hátrafordult és rámmosolygott...és hát...nem azt mondom hogy szívmelengető mosolya van de el tudnám nézni egy darabig. És igen tuti egy korúak vagyunk.

-Jól vagy?-kérdezte nyugodt hangon.