1/15

181 14 0
                                    

Pár perccel később enyhült a mérgem amit meg is köszöntem barátaimnak. Toga magához ölelt amit viszonoztam is. Jin a hajamat borzolta össze mire kuncogtam egyet.

Hamarost Dabi nyitott bá a szobába. Amint be jött be is csukta az ajtót maga mögött majd megállt.

-Beszélhetek .....-val/vel két szem közt? -kérdezte

-Persze! -bólintott Toga majd Jint maga után húzva ki mentek

-Na? -kérdeztem

Dabi csak egy sóhajtással le ült mellém majd magához ölelt.

-Mi van már? -kérdeztem megint mire Dabi csak nevetett egyet majd le dőlt az ágyra így vitt engem is magával- Naaa! Mit mondott? -kuncogtam

-Most felejtsd el ezt az egészet és nyugodj meg! -mosolygott azzal jobban magához ölelt

-Hát jó! -mondtam majd be fúrtam magam az álla alá

Dabi elkezdte simogatni a karomat, néha meg puszikat adott. De én már tényleg nem bírtam tovább. Tudni akarom mit mondott a kezes!

-Naaaaa! -ültem fel- Mond már el, hogy mit mondott Shigaraki! -kuncogtam

-Hát jó... -sóhajtott- Visszaadjuk Bakugout. -mosolygott- Shigaraki már írt is a hősöknek egy levelet, hogy este visszük is a UA elé és, hogy nem fogunk semmit se csinálni. Szóval már nem kell többet látnod. -mondta mire egyből jobb kedvem lett

-Tényleg? -csillant fel a szemem- És kik viszik vissza?

-Te, én, Toga, Twice és Shigaraki. Tudom, hogy nem nagyon akarod már látni, de Shigaraki ezt akarja. -mosolygott egy aprót

-Rendben. -bólintottam- Jajj annyira köszönöm! -ugrottam rá, hogy meg öleljem

-Yorokonde! -nevetett

Este Kurogiri nyitott egy portált a UA bejáratához. Aizawa tanár úr, Present Mic, All Might és az igazgató már ott álltak és vártak minket. Bakugou ott volt mellettem és csak bámult rám.

-...- Az az Power... Én sajnálom. Mindent amit miattam szenvedtél. -mondta szomorúan- Meg tudsz bocsátani? -nézett rám könyörögve- A saját egóm miatt nem láttam, hogy szenvedsz...

-Késő bánat Bakugou. Innentől már úgy fogok tenni mintha nem is ismertelek volna. Nem voltál a testvérem soha. -néztem rá- És most egy valamit ígérj meg! Nem mondod el senkinek, hogy ki is vagyok én. Amúgy se érdekelné őket szerintem...

A mondat után meg sem vártam Bakugou válaszát, már vittem is oda All Mighthoz.

-Tessék! -löktem nekik oda Bakugout- Itt van a szeretett kis idegbeteg csivavájuk! -morogtam

-Mondcsak...! Miért álltál át hozzájuk? Mi vett rá téged, hogy ezt az utat válaszd? -kérdezte All Might

-Elég sok okom volt rá. -tettem kezeimet zsebre- Senki se szeretett például. -vontam meg a vállam

-Ezért még nem kellett volna lányom! -mondta

-Tch! Mit tud maga? Semmit! Talán még én se szeretem magamat. -mondtam All Mightnak

Egy sóhajtás kíséretében megfordultam majd már csak annyit mondtam.

-Bakugou mentes élet, jövök már! -kiabáltam örömömben közben Dabi felé szaladtam majd nyakába ugrottam

Mikor jobban kinevettem magamat Dabi nyakában, kérdezett valamit.

-És én egy senki vagyok? -kérdezte viccelődve Dabi

-Mii? -engedtem el- De... Dehogy is! Nem úgy... Nem úgy gondoltam! -legyeztem kezeimmel

-Vicceltem! -kuncogott- Tudom, hogy hogyan értetted! -mosolygott

-Ne hozz már zavarba a hősök előtt baka! -mondtam neki közben garbómmal próbáltam takarni paradicsom piros arcom

-És velünk mi van? -állt meg mögöttem Toga és Jin

-Direkt csináljátok ezt velem ugye?! -kérdeztem még pirosabban közben a két személy felé fordultam

-De tudod, hogy szeretünk! -mondta Toga majd meg ölelt

A két fiú is meg ölelt, mire még jobban zavarba jöttem. Én ezt már nem bírom, de tényleg! Főleg úgy, hogy a hősök is minket néznek azóta is. Majd Shigaraki felől hallottam valami mormogást.

-Nem tom kinek kínosabb ez... -sóhajtott- Nekem vagy a hősöknek? -tette fel a kérdést magának- De szerintem nekem... Még is csak az én csapatom... -mondta majd elindult a portál felé

-Na jó, mostmár elég legyen! -mondtam zavarban majd szabadultam a srácok karjai közül- Chotto Shiggy! -szaladtam utána- Mi lenne ha ki hívnálak egy újabb kártya csatára? -karoltam át a nyakánál

-Ma már nem érek rá! -sóhajtott- Majd holnap talán, te kis energia bomba! -engedett egy fél mosolyt az arcára

-Wakatta! -mutattam az oké jelet kezemen- Gyertek srácok! Menjünk haza! -kiabáltam oda nekik

-Megyünk! -mondták

Dabiék is el indultak majd együtt mentünk át a portálon a hősöket hátra hagyva. Már meg is feledkeztem arról, hogy Bakugout mentünk visszaadni.

Egy magányos szív (Dabi x reader)(1-2 Évad) 》Befejezett《Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon