Egy magányos szív (Dabi x reader)(1-2 Évad) 》Befejezett《

1/20

-Amúgy Fuyumi! Apád itthon van? -kérdeztem

-Nem. Asszem járőrözik All Mighttal és még pár hőssel. -gondolkozott

-Mi? Járőrözik? De ha... De ha Dabiék utánam jöttek akkor lehet, hogy el kapták őket! -suttogtam- Bocs Fuyumi! Rohannom kell! Majd később visszajövök!

Teljes erőmből futottam ahogy csak a lábam bírta. Kerestem őket mindenütt, de hiába. Nem jártam szerencsével.

Dabi szemszöge

Már harcolunk egy ideje, de még egyikük se fáradt ki. A fenének kell, hogy ilyen kitartóak legyenek!

-4 a 3 ellen? Nem szabálytalan ez egy kicsit? -kérdezte Toga egy kicsit idegesen

-Nyugi Toga! Mi erősebbek vagyunk! -mondta Twice

-Így van! Meg ..... is be toppanhat valamikor. Vagy is remélem. -suttogtam az utolsó mondatot

-Én is remélem Dabi! -kiabált nekem aggódva Toga

..... szemszöge

Jaj istenem hol lehetnek már? Hm? Mi ez a zaj? Lehet, hogy ők lesznek? Ahogy futottam a zaj irányába az egyre csak hangosabb és hangosabb lett.

Igazam is volt. Dabiék voltak azok. Éppen Endeavorral és a többi hőssel verekedtek. Aizawa sensei éppen a képességét akarta volna működésbe hozni, de én egy kungfu rúgással kiterítettem, és egyszerre ezzel belépve a küzdőtérre.

-Bocsánat a késésért! Úgy látszik valamerre elkeveredett a meghívóm. -mondtam egy mosoly kíséretében

-.....! Hát jól vagy?! -kérdezte izgatottan Toga

-Igen. És ti?

-Mi is! -kiabálta Twice

Egy idejig elharcolgattunk. Mindenki jutott egy hős. Nekem Endeavor, Dabinak All Might, Togának Present Mic és Twicenak meg Aizawa aki az előbbi rúgásom után is észnél maradt ki tudja, hogyan.

Még mindig harcoltunk, de Aizawat és Micot már legyőzték, meg kötötték és elvitték egy sikátorba Togaék. Éppen észbe kaptam amikor All Might elkiáltotta magát.

-SMASH!

-Dabi vigyáz! -kiabáltam Dabinak pedig nem kellet volna

Ezzel a mondtattal eltereltem Dabi figyelmét és nem kapott észbe mikor All Might adott neki egy gyomrost.

-Dabi! -kiabáltam tele könnyes szemekkel közben a legnagyobb robbantásomat adtam Endeavor képébe amivel éppen, hogy csak egy hátast dobott közben oda rohantam Dabihoz- Dabi! Kérlek! szedd össze magad! Nem hagyhatsz magamra! -néztem bele a szemébe amikben már nem sok fényt láttam- Miért csinálta ezt?! Méghogy hős, inkább gyilkos! -néztem All Might fele- A gonoszok is emberek! Vagy az már nem is számít?! -kérdeztem

Mire Al Might észbe kaphatott volna addigra egy jó nagyot be húztam neki, hogy éppen csak el ájuljon.

Aztán Toga és Jin is oda szaladtak hozzám és Dabihoz. (Ezekben a pillanatokban elfelejtem, hogy van újra élesztős képességem)

-Semmi baj Dabi! Tu-túl fogod élni! Bí-bírd ki még egy kicsit! E-el viszünk egy kórházba vagy valami! -zokogtam- Bi... -innentől nem tudtam tovább mondani mert Dabi közbe vágott

-Héj... .....! ... Nyu-nyugi... Talán így lesz a legjobb... -mosolygott

-Még is miért lenne ez így jó!?

-Figyelj... ...-..... ...Ugh...! Nekem már úgyis annyi... Menjetek meneküljetek... -mondta utána egy adag vért fel köpött

-Nem! Nem hagyunk hátra! Rendbe fogsz jönni!... -sírtam