Egy magányos szív (Dabi x reader)(1-2 Évad) 》Befejezett《

1/14

Bakugou szemszöge

Reggel arra ébredtem, hogy valaki kopogtat az ajtón. Oda mentem, hogy megnézzem, hogy ki az.

..... volt az. Látszott rajta, hogy haragszik még rám. Volt valami a kezében, de nem láttam, hogy mi.

-Reggeli. -mondta közben kinyitotta az ajtót- Tessék! -nyomta a kezembe a tányért- Aztán spórolj vele mert csak ennyit kapsz egész napra. -mondta haraggal a hangjában közben visszazárta az ajtót és le ment

Gondolom ő is ment reggelizni. Ezek most ugye szivatnak?! Három darab palacsintát kapok egész napra?! Még egy börtönben is jobb helyen lenne, de tényleg. Van bent a szobában is wc, de most van egy ötletem.

-Oi! Ki kell mennem! -kiabáltam

Elég kínos, hogy wcre is ki kell kéreckednem... Visszaértünk az oviba vagy mi a fasz?

-Oi! Nem halljátok?!

..... szemszöge

M

ár éppen, hogy le ültem amikor is Bakugou kiabált.

-Oi! Ki kell mennem! -kiabált a bátyám

Egy darabig csendben ültünk mert a francnak van kedve egy 16 évest kísérgetni wcre. Aztán megint felhívta a figyelmünket helyzetére.

-Oi! Nem halljátok?!

-Jól van... Akkor majd én... -sóhajtott Dabi

Már éppen állt volna föl, de meg fogtam a kezét ezzel megállítva.

-Hagyd... -sóhajtottam- Megyek én. -mondtam

-Biztos? És ha megint felhúz? Most se látszol olyan nyugodtnak. -mondta aggódva

-Semmi baj. Úgy is elég volt már a reggeli. -mondtam tökre nyugodt hangon, de ahogy Dabi is mondta nem voltam valami békés hangulatomban

El indultam felfele, majd Bakugou szobájának ajtajához léptem.

-Van bent is wc Baka! -morogtam

-El van dugulna... -mormogta az orra alatt

- Hogy a faszomba? -értetlenkedtem- Veled aztán egyszerű az élet, de tényleg... -sóhajtottam majd ajtót nyitottam

El indultunk a mosdó felé. Siralmas, hogy Bakugout kísérgetem itt a wcre mint valami 3 evést. Azért blokkoltam Bakugou képességét a biztonság kedvéért, nehogy tudjon addig támadni.

De mivel még nem tudja, hogy van ilyen képességem ezért el kezdte "használni" a képességet. Egy pár percig csöndben mentünk majd valami olyasmi szakította meg mint...

-DÖGÖLJ MEG! -kiabálta a bátyám- Mi?... Mi történ a képességemmel?! -kérdezte közben kezeit nézte

-Dögöljek meg?! -nézetem hátra- Hát jó... Ha így állunk... -sóhajtottam- Amúgy meg azért nem tudod használni a képességedet, mert blokkoltam. -fordultam meg

-Mi?! De... De, hogyan?! -lepődött meg

-Hát tudod, ez az előnye ha rejtegetik előled a hugod újabb képességét a szüleid. -vontam fel a vállam

-Mi... Mi? Ú-újabb képesség?... -nézett rám mint borjú az új kapura- De... De miért nem mondtátok el nekem is? Anyáék miért nem mondták el?

-Én kértem meg őket, hogy egy szót se senkinek erről a képességemről. -kulcsoltam össze a kezemeimet.

-De... De miért nem? Talán nem bíztatok meg bennem?

-Ó, dehogy is nem. -forgattam a szemem- De egy nap amikor kellettél volna mellém csak röhögtél és bámultál. Ezek után jött ki ez a képességem és ezért nem mondtam el neked! Csak anyának és apának! És ők úgy gondolták, hogy így lesz a legjobb! -kiabáltam

-Várj! Csak nem...? Csak nem arra a napra gondolsz amikor Monoma először kezdett el téged csesztetni?! -döntötte oldalra a fejét

-Óóó, rá jöttél? Nagyon ügyes vagy. -tapsoltam- Ahelyett, hogy fel emelted volna a seggedet, úgy tettél mintha nem is léteznék! Pedig ott alázott meg az egész iskola előtt! Még egy-két tanár is röhögött! Rögtön úgy éreztem, hogy meg akarok halni! -mondtam közben éreztem, hogy kezdenek gyűlni a könnyek a szemembe- Nincs semmi értelme az életnek! Meg születünk és meg halunk! Ennyi! Monoma számtalanszor ütött-vert előtted és te semmit sem tettél! Rá se szóltal vagy valami! -kiabáltam- Ezért döntöttem úgy, hogy minden hőst el fogok pusztítani! Még téged is! Elegem van azokból akik lenéznek engem és lekezelően bánnak velem! -mondtam már annyi könnycseppel a szememben, hogy már alig láttam valamit

Mindjárt futó lépéseket hallottam a lépcső felől. Lábaim nem bírták tovább így a földre borultam és úgy sírtam tovább. Két kezet éreztem a hátamon mire felemeltem a fejem. Mindkét oldalamon két barátom volt, Dabi meg Bakugout vitte vissza a szobájába.

-Amúgy bent a szobában is van wc, te vak egér! -mondta Dabi Bakugounak közben visszazárta az ajtót majd felénk fordult- Mennyetek arrébb! -mondta nyugodt hangod Togáéknak közben felém jött

Jin és Toga mindjárt arrébb mentek majd Dabi legugolt elém.

-Mostmár minden rendben, oké? -kérdezte egy pici mosollyal mire én csak a nyakába ugrottam

-Kérlek Dabi! -sírtam- Valamit csinálj Bakugouval! Én ezt... Én ezt nem bírom tovább! -mondtam közben fejemet nyakhajlatába fúrtam- Porrá égetheted, el áshatod! Bármit csak ne lássam!

-Beszélek Shigarakival, rendben? -kérdezte halkan mire csak bólintottam egyet- Most menj vissza a szobádba én meg beszélek vele. -tolt el magától- Legyél most egy kicsit Togáékal! -mosolyogott

-Oké... -bólogattam

-Ez az én kisegerem! -mondta majd egy puszit adott a homlokomra

Összeszedtem magam majd Togáékal bementem a szobámban. Ott leültünk az ágyra és elkezdtünk beszélgetni, hogy el tereljük a gondjaimat.