ꜱᴛᴀʀꜱᴛʀᴜᴄᴋ /ꜱᴏᴘᴇ ᴠᴇʀ/

Szóval Vége

Az egész utat végig beszélgették és egyszer se veszekedtek. Ez már haladás volt. Csakhogy megérkeztek a strandra. Hoseok pedig tudta, hogy itt a vége és azt is nagyon jól tudta, hogy Yoonginak össze fog törni a szíve de a sajátja is.

-Kijutottunk! - kuncogott fel Yoongi.
-Igen. Tudod tök jól éreztem magam.
-Én is.
-Annyira más vagy mint a többiek akiket ismerek.
-Furán más vagy bosszantóan más?
-Inkább.... Meglepően. - fogta meg újra Yoongi kezét Hoseok- Jó értelemben. Hiszen olyan dolgokat vágsz a fejemhez amit más nem mer és új dolgokra ébresztesz önmagam kapcsán.
-Te is rendesen megleptél.
-Tényleg? Mivel?
-Először is. Csapnivaló sofőr vagy.
-Ahhh
-Ami tök meglepő mivel hat kocsid van.
-Megsebeztél
-Komolyan hárpiának tartasz? - kérdezte meg hirtelen Yoongi.
-Nem. Klassz kis srác vagy.
-És te is jó fej vagy. - mosolygott Yoongi mire Hoseok egész teste bele remegett ebbe az apró kis mosolyba.
Megakarta csókolni Yoongit.

De hát olyan egyszerűnek tűnik ez. De mégse az. Az emberek a vízből éppen kijöttek, Hoseok meg egyből kapott a sapija után, hogy feltegye.

-Mit művelsz? - kérdezte Yoongi
-Fhu ez meredek volt. Öhm vissza a valóvilágba. Ugye tudod, hogy most mi jön?
-Nem.
-Itt véget ér.

Yoongi a kettő nap alatt túl sokszor nem értette a helyzetet. Ez most se volt másképpen.

-Ugyan mi?
-Ez. Köztünk. Senkinek sem árulhatod el. Még a szüleidnek sem.
-Miért? Nem fogják közzétenni a blogjaikon.
-Figyelj. Ha együtt megyünk lefotóznak minket és kitör a káosz. Nem kapom meg a filmet.
-Miért kell káosznak lennie?
-Mert én én vagyok, te meg hétköznapi srác.

Yoongiban mintha egy világ tört volna össze egyik pillanatról a másikra. Nem tudta el hinni. Nem akarta El hinni.

-Tudod mit? Én itt sem vagyok.
-Várj Yoongs! Most meg mi történt?
-Áruld el te! Az egyik pillanatban klassz vagyok most meg égő, hogy velem mutatkozz?!
-Nem tartalak égőnek.
-Oh csakugyan?! Ha én lennék Park LiYung ezerrel rohannál, hogy lefotózzanak téged. De nem! Én csak egy hétköznapi srác vagyok.
-Nem. Én nem akartalak leszólni. Csak normális vagy és szeretném ha ilyen maradnál.

Lehet, hogy Hoseok nem tudta, de Yoonginak szilánkosra törte a szívét és még a darabkákon taposott. Iszonyú nehéz volt Yoonginak nem elsírni magát.

-Persze. Csak hagyj békén.
-Yoongs! Állj meg kérlek.
-Mi van!?
-A fényképeid. Rólunk mert..... Jobb ha nálam lesznek.
-Elvennéd a gépemet?
-Csak így a tuti mert... Nem szeretném ha a képek megjelennének.
-Jó. A fényképeim kellenek? - kezdte el keresni a gépet a táskájában Yoongi, majd amikor megtalálta Hoseok elé hajította a homokba. - Tessék. Amúgy sincs semmi amire emlékezni szeretnék.-fordított hátat Hoseoknak de aztán vissza fordult.

-Kéne pénz taxira. - nem akart Hoseok szemébe nézni. Nem tudta feldolgozni a megalázását,de mivel nem a közelben lakott szüksége volt pénzre, szóval mostmár mindegy-mindegy alapon a becsületét is feltette erre.
-Csak haza megyek nem Hawaiira! - mondta Hoseoknak, aki nagy köteg pénzt nyomott a kezébe.
-Tartsd meg. Még mindig jövök neked a Garázs de La nagyiért.

Yoongi csak szemet forgatott és elment volna de hát Hoseok az Hoseok.

-Yoongs légyszi. Nem akarok így elbúcsúzni.
-Akkor mit lépsz erre? Felejtsük el, hogy ez a nap megtörtént! Te úgysem beszélnél rólam és esküszöm én sem beszélek rólad!
-Jó ítélkezz csak felettem de nem tudod milyen ez! A lesi fotósok sosem hagynak békén és amint ki pécéztek (vagy pcztek. Idk) nem nyugszanak míg el nem kapnak és amikor meglátnak valakit alaposan kiforgatják. Tönkre tesznek mindent!
-Most nem lesz rá esélyük. Megelőzted őket!

Yoongi feladta a harcot a könnyeivel szemben. Sírva futott el.

Egyiküket sem érdekelte mi történik szinte. Hoseok összetörte mind a kettejük szívét.
Csakhogy a lesifotósokat ez nem érdekelte.
A story az story és a képek pedig képek. Az emberek mindig a szemüknek hisznek.

2021.06.19

~mirawu~

Ez... Sopeban jobban üt mint a filmben és most sírok.

YEYY

Ide se kell song mert ez így is megráz, nemhogy zenével.