Párizsi út /Kylian Mbappé/✔️

1.rész

Sziasztok Nagy Elizabett vagyok 21 éves.Budapesten élek és ide is járok egyetemre. Első éves fogorvostan hallgató vagyok. 1 hét múlva érkezem meg Párizsba. Egy kis kávézóba fogok dolgozni, bent a belvárosba. Sokan kedvelik ezt a helyet, sok divattervező, színész illetve festő szokott órákat itt tölteni. Ezeket persze csak internetről tudom. Az állást a nagybácsim intézte, mivel ő sokat jár Franciaországba. Elkezdtem már pakolni, bevallom nagyon várom. Anya miatt fáj a szívem mert itt kell hagynom... 8 éves koromban apukámmal elváltak, azóta egyedül nevel. Nem lesz sokat egyedül, mert a szerződésem Augusztus közepéig tart. Kicsit félek hogy annyira megszeretem majd ezt a kis várost, hogy nem lesz szívem otthagyni majd. De vár itthon az egyetem,anya illetve Daisy a yorkim. A nyelvvel lesz problémám, mivel csak alap dolgokat tudok és töröm a franciát. Nagybácsim tanítgatott tavaly nyáron, azóta meg pár kurzuson vettem részt. Elsősorban ez a munka pénzkeresés és nyelvtanulás szempontjából lesz. Az angolt és a németet kiválóan beszélem, néha elfogadok diákokat akiknek segítek angolul vagy németül tanulni. Szerelem téren nem vallanám magam szerencsésnek. Sosem adtam magamat könnyen, de nem játszom az elérhetetlent. Nem érzem úgy, hogy 21 évesen halálosan szerelmesnek kéne lennem. Inkább a fontosabb dolgokra próbálkozok összpontosítani, Párizsba is ez a célom. Ezzel ellentétbe a legjobb barátnőm, Trixi egy boldog párkapcsolatban él Dominikkal. 3 éve vannak együtt aminek nagyon örülök. Trixivel 15 éves korunktól legjobb barátnők vagyunk. Ő nem tanul már, hanem a szépségiparban helyezkedett el. Saját szalonja van, ahol gyakran megis látogatom. 15 éves koromtól ő vágja a hajam, festi, vasalja. Mikor bulikba mentünk a sminkes szerep is mindig rá maradt, de ő ezt nagyon élvezte. Mindketten tudtuk, hogy ő előtte mindenképpen egy ilyesmi jövő áll.

1 héttel később

-Bepakoltál mindent?- jött be anya a szobámba.

-Persze
-Holnap jön a papa és kivisz a reptérre
Papit imádom. Egész kiskoromat vele töltöttem, nagyon sokat tanultam tőle. Válogatott focista volt, később edző. Nagyon sok edzésre, meccsre vitt, de ezek ellen sosem ellenkeztem. Volt, hogy szabadidejében focizni tanított, de legnagyobb sajnálatára nem tekintettem a focira sportra, úgy hogy sportoljam is. Inkább a röplabda mellett tettem le a voksom, de 18 éves koromban abba kellett hagynom. Súlyosan megsérült a térdem, ami miatt sokat is műtöttek. Az orvosok tanácsára pár évre abba kellett hagyjam, ám mostanság már nem lenne időm mindennap edzeni stb. Papa mindig segített nekem, ellátott tanácsokkal és mindig a legjobbat szerette volna nekem. Megadott mindent amire szükségem volt, de soha nem követelőztem.

Mai napot Trixivel töltöm mivel ez az utolsó napom itt Magyarországon. Elmegyünk vásárolni, majd a kedvenc éttermünkben megebédelünk. Délután anyával megyünk el a Papáékhoz.

-Sziaa- ugrott Trix a nyakamba
-Élvezd ki, utolsó ölelés- sóhajtottam fel- ha csak megnem látogatsz
-Dominikkal tervezzük, de ő is dolgozik meg énis- húzta el a száját

Ezután a Westendbe néztünk szét. Én a párizsi útra vásároltam, mert valljuk be Francia országban minden húzósabb áron van. Szerencsére a nagybácsim Párizs mellett tölti a nyarat, így ha baj van nyugodtan hívhatom. Trixxel egy óráig búcsuzkodtunk, de mindketten tudjuk, hogy minden este úgyis felhívjuk egymást. Nálunk ez egy rituálé.

Délutánom nyugis volt, papival meccset néztünk anya meg a mami főztek.

-Kislányom, holnap már nem itt leszel- simogatta meg a hátam a papa
-Hiányozni fogtok- szomorodtam el
- Ó, ne aggódj, meglátogatunk majd! Igaz Márti?- fordult a mama felé
-Ki nem hagynám!- mondta izgatottan
-De mindenképpen menj el egy PSG meccsre! Kötelezően!- utasított a mutatóujjával nyomatékosítva
-Megígértem Papa te is tudod- mosolyodtam el. Hogy lehet ennyire szeretni ezt a sportot?