Párizsi út /Kylian Mbappé/✔️

2.rész

Reggel az ébresztőórám csörgésére keltem, nem voltam fáradt, de tudtam volna még aludni. Felkeltem majd elkészítettem a szokásos reggeli sport italomat. Amikor röpiztem még, mindig ezt ittam az edzőm javaslatára. Jót tesz az izmoknak illetve energiát is ad, mai napon szükségem lesz rá. Reggelinek pirítóst csináltam, főzési tudományaimmal nincsen gond, elég jól főzök. Trixi barátnőm elég otthonosan mozog a konyhában, így én is sok mindent ellestem tőle. A fekete boyfriend nadrágomra esett a választásom és egy fekete hosszujjúra. Hát középig érő sötétbarna hajamat óvatosan kivasaltam, pont úgy ahogy Trix mutatta. Sminkemet sose szoktam túlzásba vinni, mindig az egyszerű a legjobb számomra. Kedvenc napszemüvegemet a fejemre téve elis indultam a nagyvárosba. Az utam a kávézóhoz vezetett, mivel 9 órára vártak. Ahogy beléptem a kis eldugott helyiségbe megcsapott a friss kávé illata. Sok kis kanyargós utcán vezetett az utam idáig, az biztos, hogy a paparazzik ezt a környéket nem találják meg. Egyből a pult felé vettem az irányt, ahol egy 50-es évekbeli hölgy sétált felém, hatalmas mosollyal az arcán.

-Maria Noire- nyújtotta a kezét
-Nagy Elizabett
-Üdvözlünk nálunk, hívom is a kolléganőd, hogy mutassa meg a helyet.Ekkor egy kis fiatal lány ugrott elém mosolyogva.
-Zsaklin Clark- nyújtott ő is kezet. Ezután bemutatkoztunk, elmondta a kávézó történetét illetve, hogy milyen szerencsések, mert nap mint nap több tucat híresség fordul meg.
-Ha kell valami nyugodtan szólj- fordult felém- Ja és a nyelv...nagyon szívesen segítek ha gondolod
-Azt nagyon megköszönném- pillantottam hálásan- megadom a címem ha neked jó és el is kezdhetnénk holnap
-Remek- mosolygott majd elment felvenni a rendeléseket
-Itt a szerződésed, nyugodtan ülj le, olvasd el figyelmesen- jött vissza Maria

Leültem, majd átfutottam a sorokat, szerencsémre angolul volt minden. Fizetésként szép kis összeget ajánlanak az otthonihoz képest. Kezembe vettem a tollat majd magabiztosan aláírtam. Jövőhéten úgy néz ki kezdhetek is. Ezután ellátogattam pár dizájner boltba, a lakásom szépítgetése miatt. Nagy rózsaszín bolond vagyok, de nem lehet csak rózsaszín a lakásom. Hahó Liza ideje lenne felnőni! Eközben felhívtam Trixit megmutattam milyen klassz üzletek vannak itt. Mesélt pár dolgot, hogy otthon hogy alakul minden. Miután letettük, fogtam egy taxit ami haza is vitt. Francia tudásom kicsit kifogott rajtam, de hazajutottam. Délután sorozatokat néztem és anyával beszélgettem. Zsaklinnal megbeszéltük, hogy elég intenzíven nyomatjuk a franciát, tehát már holnap jön 3-ra. Mondta, hogy megmutatja a várost és végig franciául fog hozzám beszélni. Remek, hogy mennyit értek meg belőle azt nem tudom, de legalább nem leszek egyedül. 

1 héttel később

Hamar eltelt ez az egy hét Linnel (Zsaklin becézése). Nagyon jól éreztem magam vele és büszkén elmondhatom, hogy ragadt rám némi francia. Sok mindent megmutatott, vásásroltunk, sétáltunk, múzeumokba voltunk és még a gazdag negyedbe is elvitt, mert megtudta imádok szép házakat nézni. Holnap kezdek, kicsit izgulok, mivel sosem végeztem még ilyen munkát. Lin nyugtatott, hogy jó lesz, de majd meglátjuk. Ketten visszük a kávézót, mert aki előttem volt, ő elköltözött. Maria csak ritkán jön be, akkor is csak papír munkát intéz. Mai napra nem tervezek mást, csak pihenést. 

Reggel 7-kor ébresztett a telefonom, kicsit kómásan, de annál gyorsabban keltem ki az ágyból. 8-tól délután 2-ig tart a műszakom ami nekem tökéletes. Egy fekete nadrágra és egy fehér feszülős hosszujjúra esett a választásom, itt előírt a fekete és fehér öltözék, ezért esett erre a szettre a választásom. Egy bézs bőrkabátot betettem a táskámba, mivel itt sosem lehet kiszámítani az időjárást. Május közepén még reggel is előfordulhatnak 5-6 fokok. 

Most már tudom a járást a kávézó felé, így nem tévedtem el. Zsaklin korai volt, ahogy beértem már a pult mögött tevékenykedett.
-Bonjour!- köszöntött egy nagy öleléssel. Ez a lány tele van szeretettel. Nagyon sokat hallottam otthon, hogy a franciák elutasítóak és nagyképűek, de én ebből semmit nem tapasztaltam még itt. Mindenki befogadó és aranyos volt velem. 
-Jóreggelt- öleltem vissza
-Gyere igyunk egy kávét- intett a pulthoz. Gyorsan lepakoltam a pult mögé és szót fogadva leültem Linnel szembe. 9 óra fele elkezdtek jönni a vendégek mi meg csak futkostunk mint pók a falon. Délben volt egy kis időnk feltöltődni, de egy óra után kezdődött minden.
-Nézd- mutatott Lin az ajtó irányába ahol 3 focista lépett be- Vedd fel a rendelésüket- utasított
Az egyik Neymar volt az biztos, sokat láttam a tévében. A másik ismerős volt a barna bőréről és a szép barna szemeiről, de hogy ki ő, hát lövésem sincs. Másik focista talán a kapusuk Keylor Navas lehet. Oda mentem hozzájuk magabiztosan, majd egy nagy mosolyra húztam a számat.
-Mit hozhatok az uraknak?- álltam meg előttük a kis tablettemmel a kezembe
-Én egy epres limonádét kérek- szólalt meg Neymar
-Én egy Espressot- nézett fel rám a kapus az itallapból. Ezután automatikusan a 3. vendégre néztem aki csak bámult a nagy barna szemeivel
-Kylian?- zökkentette ki a bambulásból Neymar- mit kérsz?
-Ja, egy jegeskávé lesz- mondta zavartan

Elmentem a pult mögé, majd Zsaklin húzott maga után.
-Ez mi volt?- mosolygott rám- Csak nem a híres Mbappé?
-Ja csak elbambult, hagyjad- legyintettem. Otthagytam, majd elkészítettem a fiúknak amit kértek. Ki szolgáltam őket, majd ahogy megfordultam hirtelen elkezdtek franciául pusmogni. Honnan tudják, hogy nem értem meg? Ennyire nem megy? Ennyire hallható, hogy nem beszélem a nyelvet? Miközben ezen kattogott az agyam odaléptem egy másik asztalhoz, ahol egy idős házaspár foglalt helyet. Felvettem a rendelésüket, de éreztem a szemem sarkából, hogy két szempár nagyon figyel. Ahogy elfordultam a sztárfocistával találtam magamat szembe. Nem is értettem, hogy mért áll ott, mivel Neymar a pultnak támaszkodva várta, hogy Lin rendezze a számlát. 
-Segíthetek?- húztam fel a szemöldököm
-Kylian Mbappé- nyújtotta a kezét felém
-Nagy Elizabett
-Tudtam, hogy nem francia- mondta angolul lazán
-Talán mert töröm a franciát, nem jelenti azt hogy nem értem meg- céloztam arra, hogy elkezdtek beszélni, miután kiszolgáltam őket. Az tény, hogy semmit nem értettem belőle, de annyit kivettem, hogy rólam van szó.
-Valóban?- nevette el magát
-Most mennem kell, mert várnak a vendégek- villantottam meg a magabiztos mosolyom
-Még találkozunk kislány- mondta majd egyet kacsintott. Még csoda, hogy angolul beszélt hozzám, mert franciából egy kukkot se értenék. Csendben tettem még a dolgomat 2 óráig majd Linnek segítettem felmosni.
-Na milyen volt az első nap csajszi?- kérdezte- nem mindenki mondhatja el, hogy Donatello személyesen bemutatkozik
-Ki a fene az a Donatello?- nevettem el magam
-Kylian Mbappé- nézett értetlenül- Így hívják a csapattársai, mert hasonlít az egy tini nindzsa teknőcre
-Oh! Amúgy visszatérve a kérdésedre jó volt, élveztem- zártam rövidre a beszélgetést, nem akartam, hogy többet kérdezgessen a focistáról.
Összepakoltam a cuccom, majd haza sétáltam. Rendkívül kellemes idő van, így ezt kihasználva tettem egy kis kitérőt. Hazaérve lezuhanyoztam és meguzsonnáztam. Felhívtam Trixit, elmeséltem a mai napomat. Megemlítettem a focistákat, de a különös jelenetet nem említettem. Nem tartottam fontosnak, mivel úgy gondoltam nem érdemes beleélnem magamat. Nem ezért jöttem Franciaországba, hogy szerelmi kalandba csöppenjek, főleg nem egy híres focistával. Amúgy is mit akarna tőlem pont Ő? Hazudnék, ha azt mondanám nem helyes, nem fogott meg de nem hiszem, hogy lenne ebből bármi is. Gondolkoztam még picit ezen, de eljött az este 7 óra ami nálam a futást jelentette. Szerettem mindig is futni, és vigyáztam az alakomra. Amikor abba kellett hagynom a röplabdát nem csinálhattam semmit, még nagyon gyalogolni se tudtam. Miután megműtöttek, az orvosok tanácsára sokat kellett gyógytornára járnom. Amikor teljesen felépültem akkor mondták, hogy a futás nem lenne ártalmas a térdemnek. Kicsit húztam a szám, hogy én meg a futás most ez komoly? De pár hónap után teljesen megtaláltam, azt amit kerestem a röpi után. Kikapcsol, de egyben összerak. Ugyan ezt  éreztem amikor röplabdáztam. Az edzőm sokszor mondta: "Liz belőled egyszer egy válogatott játékos lesz". De sajnos nem így lett. Az elején nagyon sajnáltam, mert rengeteg időt tettem bele, ezért éltem és ezt csak így elveszik tőlem. Nehezen tudtam feldolgozni, de kénytelen voltam. Mindig első voltam az edzéseken és utolsóként távoztam. Úgy képzeltem el sokáig a jövőm, hogy valami jó csapatba eligazolok és ott játszok. Minden álmom az olimpiára kijutni és nem üres kézzel hazajönni. Ha már nem bírom nyitok valami vállalkozást vagy edző leszek. De nem így lett a sérülésemnek hála. Futottam 9 km-ert, majd otthon gyorsan lezuhanyoztam és elfogyasztottam a vacsorám. Leültem a tévé elé, de egyből el is nyomott az álom.

Sziasztok! Itt is lenne a második rész, remélem tetszik. Köszönöm a szavazatokat és a bátorító kommenteket! Jó olvasást puszi nektek!

Lux