Párizsi út /Kylian Mbappé/✔️

23.rész

~Liza szemszöge~

-Szivem-jött le a konyhába a barátom, ahol éppen főztem-Anyáék elhívtak minket a hétvégére. Van kedved jönni?
-Persze-mosolyogtam rá
-Mit főzöl?
-Kagylós tészta és a kedvencedet is megcsinálom
-Tiramisu?-csillant fel a szeme
-Aha
-Köszönöm-puszilt meg
-Semmiség, a barátodat nem hívod át?
-Kit?
-Akit lekoptattál tegnap
-Ja...Hakimi...nem zavar?
-Engem nem-vontam vállat

-Kyli-üdvözölte egy fél óra elteltével Kyliant-Szia Liza-pillantott meg engem is
-Szia-köszöntem vissza
Leültek a kanapéra, majd csak fifáztak és fifáztak.
-Itt vacsorázol?-kérdeztem a spanyolt
-Itt vacsorázik-válaszolt helyette is Kyli
Megterítettem, majd az asztalhoz ültünk. Kylinek persze csörgött a telefonja...
-Bocsi ezt fel kell vennem...Ney az-magyarázkodott
Az egész beszélgetésből csak ennyit hallottunk:
-Szia tesó...mi? Jól vagy? Megyek...jó...sietek

-Mi történt?-kérdeztem
-Összetörte az autóját, mennem kell érte a kórházba
-Miii...jól van?
-Nem sérült meg, bent fogták
-Mire érsz vissza?
-Egy óra-nyomott egy puszit a homlokomra, majd ki is lépett az ajtón

-Na szép-mondtam magamnak magyarul
-Mi?-kérdezte a focista
-Ja semmi...ízlett?-vettem el a tányérát
-Igen, köszönöm! Te főzted?
-Ki más?-nevettem el magamat
-Azt hittem van valami bejárónőtök is
-Minek? Én is megtudom ezeket oldani
-Ezt becsülöm. Tanulsz még ugye?-társalgott
-Van fél évem az egyetemen
-Minek tanulsz?
-Fogorvos
-Sok sikert akkor! Kylian veled megfogta az Isten lábát...
-Mire gondolsz?-ráncoltam a szemöldököm
-Azt tudod te is-kacsintott rám
-Hát oké-hátráltam kicsit
-Mennyire komoly ez köztetek?
-Eléggé komoly-itt kicsit kezdett feltűnni, hogy valami nem okés, de gőzöm se volt, hogy kinek szóljak
-Nekem nem úgy tűnik...
-Parancsolsz?
-Sokat veszekedtek nem? Kyky sokszor megbánt
-Előfordul, de mindig megbeszéljük
-Sokat panaszkodik, hogy egy paraszt veled. Szerintem nem ezt érdemled
-Te már csak tudod...-mire odapattant mellém
-Tudod, hogy nem illetek össze-súgta a fülembe úgy, hogy megborzongtam
-Szállj le rólam-löktem el magamtól, majd a fürdőbe mentem és Neyt hívtam

-Liza?-szólt bele a telefonba
-Baj van...de ne mondd el Kyliannak-sóhajtottam-Hakimi rám mászott
-Mivan? Csinált valamit?
-Leráztam magamról, de még itt van
-Jó, Kyky megy
-Köszi
-Addig próbáld távol tartani magad

~Kylian szemszöge~

-Liza hív-mondta Ney kicsit meglepődve
-Vedd fel-utasítottam
Pár szót beszéltek, majd Ney idegesen rám nézett.
-Azonnal menj haza
-Miért?
-Rámászott
-Mért nem engem hív? De ő nem olyan barát
-Kylian! A barátnőd konkrétan sírva hívott fel! Húzz már-ordított rám, mire ki sprinteltem a kórházból

Hazaérve konkrétan berontottam a házba, ahol Lizát és a csapattársamat találtam. Liza ült, vele szembe pedig Hakimi. Nem kellett sokat várni, egyből letámadtam, ütni kezdtem.
-Kylian-szólt rám a barátnőm-Engedd el!
-Bántott?-kérdeztem idegesen, mire nem válaszolt semmit, csak könnyen szöktek a szemébe.
-Azt hittem barátok vagyunk-ordítottam rá, majd még egyet behúztam neki
-Kylian elég lesz-sírt a barátnőm
-Mondtam, hogy nem vagy boldog vele-dadogta Hakimi
-Mit mondtál?
-Nem boldog tesó, vedd észre-mire ezt kimondta, újra ütni kezdtem
-Na idefigyelj ha még ránézni is mersz, holnapra garantálom, hogy nem állsz lábra
-Ránézni se szabad?
-Neked nem...és fogd fel ilyennel mint te soha nem jönne össze! Kérj bocsánatot tőle!
-A igazságért?-nevetgélt
-Mondom kérj bocsánatot-ordítottam el magam ismét
-Bocsánat
-Most pedig menj haza, látni se akarlak

-Jól vagy kicsim?-zártam szoros ölelésbe Lizát-Bántott?
-Nem-sírt megint
-Ne sírj kérlek-simogattam a hátát-Neharagudj...
-Ez minek kellett?
-Nem szeretném, ha bárki bántana. Mindig is megfoglak védeni
-De nem kellett volna bántanod
-Ő is bántott-védtem be magam
-Kylian... nem tudok erre mit mondani-sóhajtott fel
-Légyszíves beszéljük meg!-ültettem le a kanapéra
-Igen?
-Figyelj... tudod mennyire fontos vagy nekem, és tudod hogy ki nem állhatom, ha valaki akárcsak a közeledbe van, nem hogy megnéz. Ezért csináltam ezt...ne haragudj... én eddig sosem védtem be senkit...és te vagy aki változást vitt az életembe...tényleg te vagy számomra az, akiért megérne bármit feladnom. Veled szebbek a napjaim-könnyeztem kicsit be
-Te sírsz?-csodálkozott a lány
-Nem...vagyis de...megijeszt a tény hogy nem vagy velem boldog vagy hogy elveszíthetlek. Én azt nem bírnám ki
-Gyere ide-zárt a karjaiba-Szeretlek nagyon és tudod, hogy boldog vagyok melletted. Te jelented nekem a boldogságot-puszilt meg
-Szeretlek-bújtam hozzá
-Holnap mikor megyünk a szüleidhez?
-Délután
-Gyere aludjunk-húzott fel
-Fürödjünk is-kérleltem