Párizsi út /Kylian Mbappé/✔️

14. rész

~Liza szemszöge~

Tehát elindultunk a barátommal Ney háza felé, ahol egy eleven gyerkőc várt bennünket.
-Kyky- rohant oda Davi a barátomhoz. Na megvan honnan örökölte a vidámságát a gyerek.
-Szia Davi- vette fel az ölébe
-Téged hogy hívnak?- nézett a szép kék szemeivel rám
-Liza vagyok, örülök hogy találkoztunk- öleltük meg egymást, majd ő is bemutatkozott
-Megyünk apa?- nyavalygott a kisfiú
-Indulhatunk- futott le a lépcsőn Ney- Sziasztok, ti már itt is vagytok?- jött oda hozzánk
El is indultunk a Disneylandbe, ami Davi kedvenc helye itt Párizsba.
-Szereted ezt a helyet?- kérdeztem tőle
-Imádom, minden évbe legalább egyszer eljövünk- lelkesedett- De apa nem szereti annyira
-Igaz ez? -fordultam az apja irányába
-Nem szeretek a magasba lenni, itt meg majdnem az összes játék a magasba van- magyarázta
-Én is tériszonyos vagyok, de próbálom leküzdeni
-Végre valaki aki megért- forgatta a szemeit tisztára úgy, ahogy a barátom szokta. Ez valami focista szokás?
-Arra menjünk fel- mutatott Davi valami óriáskerék szerűségre
Felültünk rá, majd össze vissza forgott, azt hittem behányok. Sosem voltam az a nagy vidámparkba járós, szívesebben ültem be egy horror barlangba, mint az óriáskerékbe.
-Arra fel kell mennünk- mutatott egy újabb játékra, ami a magasba fel-le jár
-Kösz kihagyom- hátrált a brazil csatár, akivel egyet is értettem
-Gyávák lent maradnak- piszkált minket Kylian- Gyere Davi- ragadta meg a kezét 
-Ez nem gyávaság, csak félelem- vontam vállat
-Donatello majd ha ennyi idős lesz megtudja- nevetett Ney
-Nem vagy öreg, fejezd be
-És hogy tetszik Párizs?
-Imádom, egy hónapom van még itt, igyekszem kihasználni- nyeltem egy nagyot
-És mi lesz Kykyvel?
-Erről még nem beszéltünk, de majd megoldjuk... fél évem van az egyetemen
-Minek tanulsz?- kíváncsiskodott tovább
-Fogorvos
-Szép munka, sok sikert
-Köszönöm-mosolyogtam rá, majd a két gyerek vissza is tért hozzánk
-Apa ez eszméletlen volt!- ugrándozott a kis szöszi
-Kár, hogy kihagytátok- mondta Kyli
-Előbb ülök be egy horror barlangba mint ebbe- forgattam én is a szemeimet
-Oda is mehetünk- ragadott meg Davi, majd elhúzott a horror barlanghoz
-Mi itt maradunk- állt meg Kyli 
-Csak nem félsz?- mosolyogtam gúnyosan
-Én ebbe be nem megyek
-Gyávák kint maradnak- ismételte meg Davi a barátom előző beszólását, amit egy pacsival díjaztam neki
Beültünk, majd keringtünk össze-vissza a sötétbe. Szellemek és hasonló félelmetes tárgyak ugrottak elénk, szőrszál hasogató zenével társulva. Davi kicsit félt, így szorosan hozzám bújt, én pedig megnyugtattam. Hamar vissza is értünk, nem volt valami nagy szám.
-Csak nehogy rosszat álmodj- hallottam meg a barátom hangját
-Majd megvigasztalod- nevetett fel Ney
-Én is megvigasztalom- fogta meg a kezem Davi, mire magamhoz öleltem
-Hagyd meg Kykynek- veregette meg az apja a kis buksiját
-Hallod tesó- szólt ijedten Kyky Neynek- Mit akar az edző?
-Basszus- szaladt ki Ney száján- Meccs
-Mi? Tényleg, a fenébe- jött idegbe - És most mi a fenét csinálunk?
-Fhu... Liza itt maradsz Davival addig amíg elmegyünk a cuccainkért?- mire egyet bólintottam- Utána visszajövünk értetek, és elmegyünk a meccsre
-Jó ez jó- mondta a barátom, majd adott egy puszit, Ney is elbúcsúzott a fiától és elmentek.
-Apa mindig szétszórt. Múltkor is otthagyott a Legolandba, mert elfelejtette az edzést- panaszkodta Davi
-Nincs könnyű dolga...- mentettem meg Neyt
-Néha nem figyel rám
-Davi szivem! Apa téged nagyon szeret, és a legjobbakat akarja neked- öleltem át
Még picit elütöttük az időt, felültünk egy hullámvasútra, Davinak vettem egy dinót, mert ez volt a kívánsága majd ettünk is. A két fiú elvitt minket a PSG stadionba, majd a hátsó ajtón becsörtettünk. Davi elég jól viselte a sok paparazzit, holnap azt hiszem megint egy újságcikken landol a képünk. A kis szöszivel elfoglaltunk a VIP részlegben a két helyet, ahol Ney tesója is ott volt és vártuk, hogy a fiúk feljöjjenek a pályára.

~Kylian szemszöge~

Sikeresen mindkettőnk fejéből kiment a meccs... Gyorsan kikaptam a szekrényemből a PSG-s táskámat, szerencse, hogy össze volt készítve már. A barátnőmért és Daviért visszasiettünk a Disneylandba, majd a PSG standionjához vettük az irányt. Az öltözőbe érve egy mérges edzővel találtuk magunkat szembe, kiakartuk magunkat magyarázni, de az insta storyk lebuktattak minket. Azonnal felöltöztünk, majd kivonultunk a pályára. Egy gyors pillantást vetettem a barátnőmre, aki egy biztató mosolyt küldött felém. Sok erőt ad nekem, hogy itt van velem napról napra és támogat. Eddig egy barátnőmet sem hoztam el a meccsemre, nem akartam őket felvállalni. De azzal, hogy Liza itt van, egy hatalmas löketet ad. Tudom, hogy nagyon büszke rám.
Körülbelül a harmincadik percben, az ellenség kapuja felé tartottam, mikor egy hatalmas rúgást kaptam a bal lábamba. Egyből összerogytam és fel sem tudtam kelni. Gyorsan intettem, hogy azonnal orvost kérek, akik meg is állapították, hogy irány a kórház. Liza egyből odasietett amikor az orvosi szobába vittek, Davit gondolom rábízta Ney tesójára, aki szintén ott volt. 
-Jól vagy szerelmem?- lépett oda a hordágy mellé, mire megráztam a fejem- Utánad megyek- puszilt meg és elment
Egy tíz perc alatt oda is értünk a kórházba, ahol megvizsgáltak majd elvittek egy szobába "pihenni".