Párizsi út /Kylian Mbappé/✔️

34.rész

-Liza-

Ez első napom itt Franciaországban két hónap után. A repülő szépen lassan földet ér, lassacskán megérkezek. Hiányzott ez a város, valami eszméletlen. Mióta felszálltunk csak nosztalgiázok. Mennyi minden telt el... azóta lediplomáztam, visszaköltöztem, megismertem Josht... mióta nem láttam az itteni barátaimat is. Merengésemből az egyik légiutaskísérő zökkentett ki, ugyanis Francia földet értünk.

-Szia- ugrottam Ney nyakába, aki meglehetősen örült nekem
-Mehetünk?- vette el tőlem a csomagjaim, majd az autója felé indultunk
-De régen ültem ilyen szép autóba- mondtam miközben a brazil elindította a kocsit
-Otthon nincs ilyen?
-De van, csak nem a magamfélének- nevettem el magam
-Vezetheted amíg itt vagy
-Köszönöm- intettem felé egy nagy mosolyt

Fél óra múlva már a brazil villába léptem be, ahol minden elő volt készítve az érkezésemre.
-Ennyire vártál?- pillantottam a megterített asztalra
-Hiányoztál nagyon- ölelt meg
-Kyliannak nem hiányoztam
-Nekem igen, van mit megbeszélnünk
-Pontosabban?
-Barátod van?- kérdezte
-Hát igen, nemrég ismertem meg
-Jól megvagytok?
-Ami azt illeti igen- nyeltem nagyot- Miért?
-Csak kérdeztem- vont vállat- Kylian nem tudja
-Majd megtudja, ha elmondod neki. Eszünk is vagy csak állunk?- kérdeztem, mire Ney elnevette magát
-Persze, gyere- ült le az asztalhoz
-Te főzted?
-Úgy nézek én ki?
-Brunával mi lett?- váltottam témát
-Szakítottunk...
-Sajnálom... vagyis nem, de kedves szerettem volna lenni
-Tudom, hogy nem. Hallgatnom kellett volna rád
-Így igaz, de most már nem dőlsz be neki
-De nem ám- húzta nagy mosolyra a száját

A vacsora után kerestünk valami filmet, de nem nagyon kötött le bennünket, így szimplán csak beszélgettünk. 

-És milyen otthon?- kérdezte Ney
-Fura volt, de legalább közelebb voltak anyáék. Furcsább, egy gazdagabb országból egy szegényebbe visszamenni. Fura, hogy egy felszolgálóként itt annyit keres, mint otthon egy irodás vagy egy könyvelő.
-Mondjuk az durva
-És voltál Brazíliába?
-Nem sajnos, de anyáék és Rafaella meglátogatott
-Davi is volt itt?
-Aha, nemrég ment vissza az anyjához
-Történt valami addig amíg nem voltam itt?
-Csapatban nem igen, sajnálták a fiúk, hogy tőlük nem búcsúztál el
-Nem is annyira ismerem őket- akadtam ki
-Anto mindig rólad áradozik
-Holnap után találkozunk
-Holnap jössz meccsre, igaz?
-Így igaz- helyeseltem
-Kérhetek valamit?- kérdezte a focista
-Persze, mondd
-Tudom, hogy exed és nem akarsz róla beszélni, de segítened kéne. Lassan itt lesz a szülinapja, de nem tudom mit vegyek neki
-Nem tudom, hogy most mi kellene neki, de szereti az órákat, meg a csokis tortát
-De nem tudok sütni
-Veszel a cukrászdába
-Vagy megsütjük neki
-Tudod mikor kap tőlem ajándékot- nevettem el magam- Addigra itt sem leszek
-Erre még visszatérünk- kacsintott rám

Az este hasonló hangulatban telt. Tíz óra fele elfoglaltam az egyik vendégszobát, ugyanis az út rettentően kimerített. 
-Jóéjt hercegnő- köszönt el Ney
-Neked is 

Viszonylag jót aludtam, de reggel valami beszélgetés ütötte meg a fülemet. Feltehetőleg Ney beszélgethetett valami csapattársával. Gyorsan belebújtam a köntösömbe, és lecsoszogtam a lépcsőn. Egyszerűen nem hittem a szememnek, Kylian nevetgélt Neyyel. Gondoltam nem leszek udvariatlan, ugyanis ha visszamennék az feltűnne nekik...
Szóval Nagy Liza legnagyobb kedvességét elővéve, lecsoszogott a lépcsőn. Kis mosollyal Kylian felé kívántam jó reggelt. Fejét egyből odakapta rám, majd persze szemeivel végigmért. Köntösöm nem sokat takart, ugyanis én még télen is shortban alszok. 
-Jóreggelt- nézett felém 
-Mit csinálunk délelőtt?- fordultam Neyhez, aki éppen egy kávét kortyolgatott
-Kyliant el kell kísérnem orvoshoz
-Nagyszerű- sóhajtottam fel
-Meg sem kérdezed mi a baj?- háborodott fel a francia
-Nem az én dolgom- vontam vállat, majd felmentem a szobámba, nagy meglepetésemre a brazil is jött utánam
-Elmondhattad volna, hogy jön- csaptam be az ajtót
-Nem tudtam hogy ma jön
-Akkor felébreszthettél volna, vagy írhattál volna egy kibaszott üzenetet
-Nem volt gáz
-Ah dehogy, végül is az exem- kaptam fel a vizet
-Mindegy 10-re van időpontja lassan mennünk kell
-Mi a baja?
-Szívével van gond- sóhajtott
-Súlyos?
-Kissé, de ő szarik bele- mondta majd kiment