~Liza szemszöge~
Ma reggel előbb keltem mint a hercegem, így a konyha felé indultam el. A tekintetem megakadt az éjjeliszekrényen fekvő telefonra, amin csak jöttek az üzenetek. Kíváncsiságból feloldottam, de lehet nem kellett volna. Valami 18 évek kora beli lány írogatott Kyliannek. Bevallom, hogy nagyon rossz előérzetem volt, de bíztam benne. Talán benne bízok a legjobban. Figyelmen kívül hagyva ezt, a konyhába neki álltam reggelit készíteni. Kylian szó szerint lerontott a konyhába majd levágta magát a pult elé.
-Neked is jóreggelt-erőltettem meg egy mosolyt felé
-Mért nyúlkálsz a telefonomba?-kérdezte idegesen
-Csak jöttek az értesítések...gondoltam megnézem
-De...-kezdte el, mire belevágtam
-Titkolsz előlem valamit vagy mi?
-Ha én beszélek neked kuss van-emelte fel a hangját
-Ha így állunk-löktem magam el a konyhaszekrénytől
-Nem...nem így gondoltam ne haragudj-fogta meg a kezem hogy visszatartson, de elhúzódtam
Felfutottam a lépcsőn, majd visszafeküdtem az ágyba. Gondolkoztam, majd végül felhívtam Andrist.
-Szia nem zavarlak?-szóltam bele
-Nem dehogy, most megyek edzésre. Miújság?
-Minden rendben. Megyek jótékonykodni
-Jól teszed...Minden okés?
-Aha, persze. Veled is ugye?
-Persze...olyan fura a hangod
-Ja kicsit fáj a hasam...tudod-mentettem a helyzetet
-Akkor jobbulást hugi, de nekem most mennem kell
-Rendben Andris vigyázz magadra. Szeretlek-köszöntem el
-Szeretlek
Szekrénybe kezdtem el pakolászni, kiválasztani, hogy mibe megyek. Kylian jött be a szobába és egyből számon is kért.
-Kivel beszéltél?-kérdezte féltékenyen
-Az az én dolgom-vontam vállat
-Titkolsz valamit?
-Ezt pont te mondod?-nevettem el magam
-Liza-fogta meg erősen a csuklóm
-Engedj el-ráztam le magamról-Nyugi, nem csallak meg
-Focista barátod?-kérdezte, mire bólintottam
-Mikor megyünk?-tereltem el a témát
-Fél óra-mondta majd a fürdőbe ment
El is készültem ezt a szettet választva. Sminkem visszafogott, hajam is csak kivasalt.
-Visszafogottabb ruhát is választhattál volna-szólt le Kylian
-Mi bajod?
-Kilóg a hasad
-Nyár van-forgattam meg a szemeim
A kocsiba beülve a brazil játékos villája felé vettük az irányt. Az út szótlanul telt addig, amíg a brazil nem csatlakozott hozzánk.
-Lizaa!Golden Boy!-ugrott be-Mi a helyzet?
-Semmi-mondtuk egyszerre, unottan
-Mi ez a szomorkodás?
-Nincs baj-vont vállat Kyli, mire én csak az utat bámultam. Ó, dehogy nincs baj...
-Nyomj már arra a rádióra egy kis hangot tesó-utasította Kyliant, majd hangosan elkezdett énekelni a focista. Mbappé reakciója erre csak egy szemforgatás volt, én meg nem is figyeltem rájuk.
Kiszállva az autóból millió kamera támadt meg minket, így egy nagy mosolyra húztam a szám. Kylian is megerőltette magát egy nagy mosoly kíséretében. Odalépett mellém, ujjainkat egymásba fonva indultunk el. Mikor már kellő takarásba voltunk, szóra nyitottam a szám.
-Most eljátsszuk, hogy minden rendben?-néztem rá. Erre nem válaszolt csak idegesen elnézett
Ahogyan beértünk az óvodába a kisgyerekek megrohamoztak minket. Kylian persze egyből szót értett velük, olyan volt köztük mint egy nagy óvodás. Játszottunk velük, Ney fárasztott minket a hülyeségeivel...
-Jó volt ez a délelőtt-törte meg a csendet Ney a kocsiba
-Ja-válaszolt Kyli
Egy étterembe ebédeltünk, Neyyel hülyéskedtem Kylian meg csak nyomkodta a telefonját.
-Most ezek szórakoznak velem?-háborodott fel Neymar-Olyan sótlan ez hús
-Itt a só-tettem elé
-Liza te jobban főzöl. Igaz Golden Boy?
-Persze-mondta fel sem nézve a telefonjából
-Megtisztelsz minket a figyelmeddel vagy azt a szart nézed?-néztem rá gorombán, mire letette a telefont
-Hűha...csak úgy izzik a levegő a feszültségtől-nevetgélt a brazil
KAMU SEDANG MEMBACA
Párizsi út /Kylian Mbappé/✔️
RomansaNagy Elizabett egy 21 éves Budapesti lány, aki egy remek munkaajánlatot kap Párizsban. Itt megismerkedik a 22 éves világhírű focistával. Ám Liza nem könnyen kapható, ezzel a focistának is szembe kell néznie. Sok akadályba ütköznek, de együtt letudjá...