Párizsi út /Kylian Mbappé/✔️

4. rész

Liza szemszöge

Ma reggel viszonylag kipihenten keltem fel. Hamar összekészültem és el is indultam. Szettem egyszerű volt, egy Adidas gatya és egy sima fehér póló. Cipőnek az egyik platformos-ra esett a választásom. A kávézó fele Zsaklinnal találtam magamat szembe.

-Bonjour- köszöntöttem
-Sziaa. ugrott a nyakamba
-Milyen volt a randi?
-Nem volt randi- tiltakoztam- Csak egy séta
-Aha persze, ma is ott lesz
-Tudom, de nem miatta megyünk- forgattam a szemem

Délelőtti műszakom hamar véget ért. Aztán jött a váratlan meglepetés... Nagyon kulturált kávézó, egy rossz szavam se lehet, de a mai felül múlt mindenen.
-Mit hozhatok?- léptem oda egy 50-es évek beli férfihoz
-De csinos kislányok vannak itt- vigyorgott rám. Erre egy halovány mosolyra húztam a számat, de tudtam, hogy nem jó szándékból mondta.
-Uram, mit kér?
-Magát, szép mosoly, szép arc, formás idomok- majd felállt és elkezdett felém jönni. Automatikusan egy lépést hátráltam, de nyilván erősebb mint én. Egy hatalmas mozdulattal megragadta a csuklómat és a homlokát konkrétan az enyémnek tolta. Szerencsémre Zsaklin barátnőm mellém termedt, majd akkora pofonnal nyugtázta a jelenetet, hogy attól visszhangzott a kávézó. Az öreg köpni, nyelni nem tudott, feltápászkodott majd az ajtó felé vette az irányt. Azt nem mondom, hogy csendben de én semmit nem értettem belőle. Gondolom Lint és engem ötször elküldött a melegebb éghajlatokra.
-Köszönöm- öleltem magamhoz a lányt
-Ugyan, ugye nem bántott? 
-Neked hála nem- mosolyogtam rá hálásan

Végeztem a műszakommal, majd megbeszéltem Linnel, hogy fél négyre jöjjön hozzám. A meccs 5-kor kezdődik, addig van bőven időm elkészülni. A barátnőm mondta, hogy ő majd hoz mezt, azzal ne vacakoljak. Csak ne Mbappésat de tuti, hogy azt fog hozni. 

Legnagyobb meglepetésemre 2 db Mbappés mezzel a kezében köszöntött Lin.
-Jobb nem volt?- húztam el a szám
-Nyugi, most pont jól jön. Testhez álló- nevetett
Gyorsan felkaptam a mezt egy fekete testhez álló farmerrel. A hajam felcopfoztam és egy kis szolid sminket dobtam fel. Lin vitt el az anyukája autójával így hamarabb oda is értünk. A szögletzászló fölé foglaltam 2 darab helyet. 
-Merre kell bemenni?- kérdeztem
-Gyere- húzott oda egy "A" bejárathoz. Gyorsan be is jutottunk majd egy gyönyörű és nagy stadion fogadott minket. 
-Liza?- hallottam meg egy ismerős hangot az öltözők felől. Ahogy ki is mondta maga elé húzott, ki a tömegből. 
-Szia- köszöntem kicsit zavartan, de ezt nem mutattam felé
-Mért nem szóltál? Foglaltam volna nektek helyet
-Hirtelen jött ötlet- rántottam meg a vállam
-Merre ültök?
-Szögletzászló felett
-Akkor majd sokat nézek oda- kacsintott
-Majd a meccsre figyelj inkább
-Megy egyszerre kettő is- mosolyodott el- De most mennem kell, gyere ide meccs után- mutatott az öltöző ajtajára- Szia- húzott be egy ajtó elé, ahol senki nem látott minket és egy puszit nyomott az arcomra. Meglepődtem, az nem is kifejezés, de jól esett. Liza, hogy mondhatsz ilyeneket? Elment az eszed?

A meccs elég jól telt, jól éreztem magam. 3-1-re győzött a PSG. Ennek Lin nagyon örült és én is de mivel nem vagyok francia nehezebb volt átérezni. Kylianen láttam,hogy nagyon feszült de nem értettem hiszen nyertek. Vége lett a meccsnek, az öltözők felé vettem az irányt. Linnek mondtam menjen haza, én taxizok. Vártam egy öt percet és meg is jelent a sztárfocista. 
-Várj meg 10 perc- viharzott el mellettem
-Kylian- szóltam utána, amire hátra is fordult- Mi a baj?
-Majd elmondom

Tényleg nem hazudott, kerek 10 perc telt el és itt is volt.
-Mi a helyzet?- állt meg előttem
-Semmi-bámultam bele a szép szemeibe
-Amúgy nincs baj, csak....
-Csak?
-Csak fura már itt a PSG-be. Ney hol itt van hol nem, nyaral vagy a fiával van. Többiekkel meg csak hülyéskedni tudok, ha komoly dolog van akkor nem tudom megbeszélni senkivel. Nyilván telefonba nem fogom Neynek elmesélni a dolgokat. Ez az egész most jött ki rajtam, az utóbbi időbe nagyon sokat edzettem és nem figyeltem magamra. Ennyi- magyarázta
-Sajnálom, de biztos lesz majd valaki a csapatba akivel megtudod ezeket beszélni. De ha ez segít én is így vagyok. 1000 km-re van a legjobb barátnőm aki nagyon sokat dolgozik vagy ha szabad akkor is a párjával van. Van itt egy barátnőm, de benne meg még nem annyira bízok. Ne értsd félre nagyon aranyos imádok vele lenni, de 2 hete ha ismerem
-Hát ha már mindketten egyedül vagyunk akkor lehetnénk egymásnak egy ilyen személy- villantotta meg nagy mosolyát
-Nehezen bízok másokban
-Majd ha jobban megismerjük egymást úgy értettem- helyeselt
Ezután kiléptünk a stadion kapuján, de a paparazziktól egy lépést sem tudtunk tenni. Kylian magához húzott és gyorsan elvezetett a kocsijához. Na most megint másik kocsival jött. Komolyan, úgy cserélgeti a kocsiját, mint más a pólóját. 
-Hazaviszlek- súgta a fülembe, nem válaszoltam csak bólintottam egyet
Beültünk a kocsiba majd hazavitt. Kinyitotta előttem a kocsiajtót, majd megállt előttem.
-Ügyes voltál ma- néztem rá
-Köszi- mosolyodott el- mit csinálsz ma még?
-Semmit, feljössz?- vágtam rá. Basszus Liza miket művelsz? Felhívod a lakásodba, mikor 2 szer találkoztatok abból 1 volt olyan ahol több időt töltöttetek.
-Persze- majd megindult mögöttem.
Kinyitotta előttem az ajtót, majd benyomtam a liften a 3. as gombot. 
-Nem szoktam liftezni, csak gondolom fáradt vagy- magyarázkodtam
-Ja, nem kellett volna
Kiszálltunk a liftből, majd kinyitottam a lakást. Lepakoltam, majd Kylian kért egy pohár vizet azért mentem a konyhába.
-Szép lakás- állt meg a pult előtt- Gondolom nem hívsz fel akárkit
-Pontosan, szóval jó vendég legyél- húztam pimasz mosolyra a szám
-Én mindig jól viselkedek
-Ja, láthattuk ma is- nevettem fel
-Ha felrúgnak persze, hogy reklamálok. Milyen volt a napod?
Őszintén?- ültem le a kanapéra- Szörnyű
-Na mert?
Gondolkodtam, hogy elmondjam-e neki, de nem szerettem volna hazudni meg nem is szoktam.
-Volt egy férfi a kávézóba és nem viselkedett jól- kezdtem el, majd elmeséltem neki
-Jézusom de undorító emberek vannak- tördelte az ujjait idegességébe
-De Lin elrendezte, nem kell aggódnod
-És hogyha megerőszakol? Vagy bármi más?- húzta fel magát
-Kylian! Nyugi! Úgy nézek ki mint akit meg lehet?- húztam fel a szemöldököm
-Nem! De akkor is... erősebb nálad
-Váltsunk témát
-Bocsi, de féltelek- nézett rám boci szemekkel
Na ettől a mondattól megijedtem. Alig ismer de félt. Nem szeretnék semmilyen kalandba belekeveredni ezen a nyáron. Egy nyugis, dolgozós nyarat terveztem...
-Aranyos vagy, de tudok magamra vigyázni
Szerintem nem erre a válaszra várt. Tévéztünk picit, majd mondta, hogy mennie kell mert holnap korán kel és ügyeket intéz délelőtt, másnap meg a szüleihez megy.
-Jóéjt Liza vigyázz magadra- ölelt meg, de az ölelés elhúzódott kicsit
-Jóéjt Kylian te is
-Vasárnap érek haza, ha esetleg ráérsz átjöhetnél, mivel mondtad, hogy egyedül érzed magad
-Rendben, még megbeszéljük- hátráltam kicsit
-Olyan nehéz lenne egyszer igent mondani? Vagy mitől félsz? Hogy elrabollak?- fakadt ki
-Ne félek semmitől- húztam ki magam magabiztosan. Ó dehogy nem Liza... Nagyon is félsz, hogy szerelembe esel. 
-Akkor?- tárta szét a kezeit
-Vasárnap 5 óra
-5 re itt vagyok- majd magához húzott és arcon puszilt, de én persze nem viszonoztam a kedves tettét. Az nem vallana rám.
Miután elment megfürödtem és ágyba bújtam. Holnap nincs semmi tennivalóm csak anyáékat kell felhívnom.

Kylian szemszöge

Mikor megláttam Lizát a csarnokba egyből odasiettem hozzá. Behúztam az öltözők elé, hogy senki ne lásson meg minket. Nem szeretném kellemetlen helyzetbe hozni azzal, hogy holnap reggel a címlapon szerepel. Ahogy gondolom meg is sértődne rám, szóval nem kockáztatok.
Egész meccsen Ő és a csapat járt a fejembe. Igaz lőttem két gólt, de nagyon nem tudtam koncentrálni. Amióta megismertem ezt a lányt nem tudok úgy bármit csinálni, hogy ne jusson eszembe. Meccs után interjúra mentem, ami szerencsére nem tartott sokáig. Amikor beértem az  öltözőbe a csapattársaimtól özönlöttek a kérdések felém.
-Ki ez a szép lány az öltöző előtt?- érdeklődött Simons
-Donatello becsajozott- nevetett Navas
-Felnőtt a gyerek- veregette meg a vállam Kimpembe
-Együtt vagytok?- kérdezi újból Navas
-Nem- zártam rövidre a témát
-Akkor ráköszönök- bólintott Simons- Vannak ott idomok
-Megne próbáld- néztem rá mérgesen
-Nyugi Golden boy, nem veszi el tőled senki- nyugtatott Ney
-Én elvenném, de csak 1 éjszakára- nevetgélt Simons
-Állj le Simons- védett be Drax
Ezután ki is mentem az öltözőből, mert már nagyon elegem volt. Így is ideges voltam, de ez is tett rá egyet. Liza észre is vette, de nem szerettem volna neki mondani, így elmondtam neki a másik problémámat. Meglepődtem rajta, hogy észre vette a bajom és kérdzősködött. Egyik exem sem kérdezett semmit, hogy hogy vagyok vagy valami. De ez jól esett, érzelem elrejtésben amúgy sem vagyok annyira jó. Gyorsan kivezettem Lizát a stadionból, mert a paparazzik most is előszeretettel megtaláltak. Hazavittem, majd olyan fordulatot vett az este amire nem számítottam. Felhívott magához Nagy Elizabett. Tehát valamit jól csinálok. Úgy érzem kezd bennem bízni.
Sokat beszélgettünk, elmesélte a napját, amin hogy is mondjam megint sikerült felhúznom magamat. Féltem a lányt, főleg hogy rajtam és a barátnőjén kívül nem ismer senkit. 

-Vasárnap érek haza, ha esetleg ráérsz átjöhetnél, mivel mondtad, hogy egyedül érzed magad- ajánlottam fel
-Rendben, még megbeszéljük
-Olyan nehéz lenne egyszer igent mondani? Vagy mitől félsz? Hogy elrabollak?- húztam fel magamat ismét
-Ne félek semmitől
-Akkor?- tárta szét a kezeit
-Vasárnap 5 óra
-5 re itt vagyok- pusziltam meg. Szeretem a közelségét, attól mindig megnyugodok. Egyik pillanatban úgy érzem jól csinálom, kezd megkedvelni, bizalmába vesz, majd a másik pillanatban tesz egy olyan hozzászólást, amitől megingok. Nincs könnyű feladatom az fix.
Holnap néhány dolgot el kell intéznem illetve be pakolnom, mert meglátogatom a családomat. Már nagyon hiányoznak, főleg az öcsém. Bármennyire is idegesítő és sokat veszekedünk, már nagyon  hiányzik. Elköszöntem Liztől, majd hazafelé vettem az irányt. 

Sziasztok! Kicsit késve de itt a 4. rész. A következő rész egy napot késik, azaz valószínűleg csütörtökön kerül ki. Remélem tetszik, jó olvasást és sok puszi!

Luxxx