Párizsi út /Kylian Mbappé/✔️

26. rész

~Liza szemszöge~

Egy hét telt el azóta, hogy Kyliannel szünetelünk. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik...Napról napra egyre jobban, de egy kis ideig biztos, hogy így jobb lesz. Andris fog meglátogatni, illetve pont ma érkezik. Ney rendez egy bulit, amire én is hivatalos vagyok, meg persze a legjobb barátom is. Andris jóba van néhány Psg-s játékossal, például Draxellel. És hát Kylian is ott lesz....egy hete semmit nem beszéltünk, még csak hallani se hallottam felőle. Nyilván ha felmennék az internetre, vagy a csapata oldalára, akkor el lenne vele árasztva, de ezt megfogadtam, hogy nem fogom csekkolgatni. Első fontos szabály, ha hiányzik, ne nézegesd! Így tettem én is, instára nem posztolt, privátján direkt nem néztem meg, hogy mit tett ki. Neyyel is beszéltem a napokban, de nem főként erről. Megkértem, hogy kerüljük a témát, ugyan se nekem nem jó róla beszélni, őt meg nem szeretném ezzel terhelni. Pár szóval próbált lebeszélni erről a döntésemről, de lezártam annyival, hogy ez nem egy szakítás és majd Kyliannel megbeszéljük. Szóval buli... kiválasztottam a ruhám, ami egy kis nyári darab lett. Élénk rózsaszín, ami majd szépen kiemeli a barna szemem. Hajamat csak begöndörítettem és egy visszafogottabb sminket tettem fel. Ez alól a fekete tus sem maradhatott el. Miután elkészültem összeszedtem Andrist a reptéren és indulhattunk is.
-A barátod nem velünk jön?- tapintott rá a kényes témára
-Szünetelünk éppen
-Mi történt?
-Kicsit összekaptunk és így láttam megfelelőnek
-De ott lesz, nem?
-De ott lesz
-Akkor megint úgy fog rám nézni- forgatta szemeit
-Nyugi, és akkor mi van?
-Végül is semmi- egyezett bele- Meddig lehetek itt nálad?
-Most csak három nap, ne haragudj- néztem rá szomorúan- Kezdődik majd a sulim
-Tudom, tudom. Semmi baj hugi! És hogy vagy?
-Voltam jobban is- vontam vállat
-Mért? Mi a baj?
-Hiányzik néha
-Na, na... Nagy Lizának sosem hiányzik egy fiú... max. én- hangsúlyozta ki az ÉN szót
-Ő más mint egy fiú. Csak nem nagyon működik
-A sok vita miatt?
-Pontosan
-Beszéld meg vele
-Az sem működik már- sóhajtottam fel- Sokszor próbáltuk már
-Okos lány vagy, megoldod
-Így van  kis Schäfer!- parkoltam le 

Ahogyan beléptünk a brazil villájába egy csomó focista fogadott minket. Ő még nem volt itt, de ahogyan szokás mondani, ami késik az nem múlik. 
-Minden oké?- lépett elém Ney
-Persze- mosolyogtam- Hiányoztál
-Te is- ölelt meg
-Kylian itt van?- tértem a lényegre
-Még nincs
-Mindig első szokott lenni
-Biztos dolga van, vagy nem tudom. Mostanság nem fest olyan jól
-Megviseli?
-Nagyon- sóhajtott fel- Ez is hogy a "kis" barátoddal jöttél, ahogyan mondani szokta
-Tizenöt éve vagyunk barátok. Ezt ő is tudja
-Gyere inkább igyunk egyet
-Nem lehet- húztam el a szám
Igen, mostanság néha rám jön egy kis rosszullét...Őszintén szólva remélem, hogy nem vagyok terhes, de Antoval holnap csinálunk tesztet.
-Ugye nem?- nézett rám ijedten a focista- Mármint nem azért, de még csak három hónapja... meg épp most...tudod- magyarázkodott
-Ugyan ez a reakcióm nyugi. De talán nem
-Akkor majd legközelebb- adott egy puszit, majd elment, na szép

Picit beszéltem Antoval, akik viszont hamar leléptek, mert az egyik gyerek beteg lett. 
-Liza?- hallottam meg egy ismerős hangot
-Oh! Kylian- lepődtem meg
-Hogy vagy?- nézett rám, miközben valami Whiskey félét ivott
-Megvagyok. Te?
-Hm, úgy se izgat- vont vállat
-Mért is?
-Leszarsz egy hete
-Valamibe megegyeztünk
-Nem egyeztünk meg, te találtad ki- támadott le
-Így láttam jónak
-De nem jó, legalábbis nekem
-Azt hittem találsz valakit
-Liza, szórakozol?- könnyezett be
-Ezt most ne itt beszéljük meg- próbáltam lezárni
-Igazad van, van kedved valamikor találkozni?
-Legyen- adtam meg magam- De most mennem kell
-A kis barátodhoz?
-Aha
-Gondoltam, menj csak hozzá- emelte fel a hangját
-Na látod! Ezért tettem ezt- léptem közel hozzá- És végre lásd be, hogy változnunk kell, ha akarjuk ezt- emeltem fel én is a hangom, majd ott hagytam