Párizsi út /Kylian Mbappé/✔️

41.rész

-Kylian-

-Szóval mitől félsz?- kérdeztem újból rá
-Nem tudom, talán amit mondtam
-Nem fogok már lelépni, itt maradok
-Mindig ezt mondtad- forgatott szemet Liz
-Jó, akkor hagyjuk ezt az egészet
-Ezt akarod?
-Szerinted, ha ezt akarnám harcoltam volna ennyit kettőnkért?
-Nem- jelentette ki
-Majd ezt máskor megbeszéljük
-Mi lesz a bulival?- kérdezte
-Holnap lesz nálam
-Rendben, addig elintézem amit kértél
-Nem fontos- vontam vállat
-De megcsinálom szívesen
-Nem kell
-Most mi a bajod?
-Semmi- vontam vállat
-Ne legyél gyerekes, mondd el
-Az a bajom, hogy nem bízol bennem
-De bízok
-Látom, hogy nem
-Kylian, most olyan vagy mint 3 hónappal ezelőtt
-Nekem ehhez most nincs kedvem- álltam fel- Jössz?
-De nem veled- váltott át ő is flegma stílusra
-Hova mész akkor?
-A dolgomra
-Liz ne csináld- fogtam meg a kezét, de elhúzta tőlem
-Viselkedj normálisan, bárhol lehet bárki
-Este gyere el hozzám
-Még meglátom- vont vállat
-Elmegyek érted
-Van két lábam
-Légyszíves
-Jó, legyen- adta be a derekát
-Szeretlek- mondtam, mire csak egyet bólintott- Akkor este

Napom további részét Bondyba töltöttem, szeretek ide ellátogatni, látni, hogy hogyan fejlődik az a csoport ahol én is kezdtem. Nem mellesleg szeretek másokat ösztönözni, példát mutatni. Csináltunk pár képet, beszélgethettem a fiúkkal, majd visszatértem Párizsba. Természetesen Lizát sem felejtettem, így a legjobb barátom háza felé indultam meg.

-Csá tesó, Liz itt van?
-Golden Boy!- köszöntött- Aha, fent van
-Mondd meg neki jöjjön le
-Minden oké?
-Dehogy, megsértődött
-Már megint mi volt?
-Nem bízik bennem
-Ha gyereketek lesz, akkor is így fogtok hisztizni? Vagy mikor szándékoztok végre felnőni?
-Nem tudom, minden más lenne akkor
-Mindegy, szólok neki

-Mit akarsz?- köszöntött kedvesen Liza
-Látni szerettelek volna
-Én inkább megyek- vonult be Ney a dolgozószobájába
-Értem
-Szeretném, ha hozzám költöznél
-Abba a házba nem költözök- jelentette ki
-Akkor ha lesz új
-Rendben
-Elrendeztem a bulit
-Ügyes vagy- mondta továbbra is közönyösen
-Tudom, hogy elcsesztem, de hallgass meg
-Hallgatlak
-Szeretlek, mindennél jobban... És tudom, hogy nem becsültelek meg, de most már nem engedem meg magamnak azt, hogy elveszítselek... Te vagy a mindenem, kérlek hadd mutassam meg neked, hogy tudj bennem bízni
-Szeretlek- ölelt át
-Köszönöm- pusziltam meg
-Mit csináljunk?
-Mit szeretnél?
-Fussunk
-Hideg van- nyafogtam
-Akkor ne csináljunk semmit- mondtam mire elkezdett csörögni a telefonom, Hakimi volt az

-Kylian, áttudnál jönni?
-Minden rendben?- kérdeztem
-Nem egészen, a feleségem elutazott és nem bírok a gyerekkel
-Rendben megyek- tettem le

-Hakiminek kellene egy kis segítség a gyerekével, eltudnál jönni velem?
-Van gyereke?- ragadta meg a lényeget...
-Van...
-Persze, menjünk

-Végre, hogy jöttetek- nyitott ajtót- Már nem bírok vele
-Mi a baj?- anyáskodott Liza
-Nem tudom elaltatni
-Szia- lépett oda a kisfiúhoz- Gyere édesem, mesélek neked
-Nem szereti a francia meséket
-Akkor mesélek neki magyart
-Sok sikert- nevette el magát Hakimi

-Elég jól ért a gyerekekhez- suttogja felém
-Tudom, jó anya lesz- kacsintok
-Együtt vagytok?
-Együtt
-Hogy-hogy?
-Ő mindig is az enyém lesz- mosolyogtam pimaszul
-Terveztek gyereket?
-Aha, majd talán a közeljövőbe meg is valósul
-Hát sok sikert, megváltoztatja az életeteket az fix
-Elaludt- ült le mellénk a lány
-Hogy csináltad?- ámult el a focista
-Tetszettek neki a meséim
-Máskor is jöhetsz
-Ha ráérek szívesen segítek
-Köszi- mosolygott rá Hakimi, mire egy rossz pillantást vetettem felé

Azt est további részében még beszélgettünk, majd a lányt is hazavittem.

-Veled akarok aludni- jelentettem ki
-Aludj itt
-Biztos nem, van saját házam
-Akkor majd máskor
-Gyere át
-Jó, legyen, de kell ruha
-Adok- vontam meg vállam

A házam felé vettük az irányt, majd mindketten bevetettük magunkat az ágyba. Hosszú és fárasztó nap volt ez...

-Jóéjt- puszilt meg a lány
-Jóéjt- köszöntem én is el

Másnap reggel a telefonom ébresztőjére keltünk... mit ne mondjak imádok ébresztőre kelni...

-Gyere keljünk- ébresztgetett Liza, de nagyon álmos voltam
-Még 5 perc
-Már mióta ezt mondod- forgatott szemet- Vár a managered a buli miatt
-Jó, felkelek...

Megreggeliztünk, ugyanis Liz készített nekünk reggelit.
-köszönöm- mosolyogtam rá
-Nincs mit, ma komoly napod lesz
-Ma van a buli
-Bizony- örült meg
-Én azért ennyire nem örülök...

Nap további részében elintéztünk mindent, fel lett díszítve a ház is majd 8 óra fele elkezdtünk készülődni. A vendégeket 10-re hívtuk.
Liz szokásosan csak tündökölt, minden nap egyre szerelmesebb leszek belé...

-Gyönyörű vagy szerelmem- dícsértem meg
-Jól áll a fekete
-köszi-kacsintottam rá
-Ki mire jön?
-10-re jönnek
-Akkor mindjárt itt vannak- mondta, mire csengettek is
Ney volt a korai vendég, de örültem neki nagyon. A ház fél órán belül meg is telt. Itt volt a csapat is, családom, Ney családja meg pár barátunk is.
-Gyere, köszönjünk anyáéknak akik éppen most érkeztek meg- húztam el a lányt Antoéktól
-Sziasztok- köszöntünk
-Na végre együtt látunk titeket- mosolygott anya
-Meddig maradtok?- kérdeztem rá
-Max.1-2 órát
-Rendben
-Házigazdák sokáig lesznek fent?- érdeklődött apa, mire bólintottam

Az est további részét Ney társaságában töltöttem, de elég unalmas volt a buli...

-Unalmas- mentem oda Lizához, aki szintén unatkozott, ugyanis telefonozott
-Szerintem is
-Lépjünk?
-Te vagy a házigazda
-És?
-Az bunkóság lenne- háborodott fel
-És? Kit érdekelnek...
-Engem
-Mért?
-Szarnak fognak gondolni
-Leszarom- vontam vállat
-Ittál?
-Nem sokat, mért?
-Én egy cseppet sem
-Mért?
-Csak- vont vállat- Émelygek pár napja
-Terhes vagy?
-Nem hiszem- nevette el magát- De kitudja
-Bárcsak
-Mit akarod ennyire?
-Mért nem lenne jó?
-Sok lemondással, felelősséggel járna
-Nekünk menne
-Persze, hisz még mi is gyerekek vagyunk
-Én nem- jelentettem ki, mire elnevette magát- Na, gyere menjünk

Egy belvárosi ingatlanomhoz mentünk, ugyanis a hangos zenétől aludni se tudtunk volna.

-Neked ilyened is van?- lépett be a lány a lakásba
-Nekem mindenem van
-Azt látom
-Alszunk?- kérdeztem
-Miattam- vont vállat
-Minden oké?
-Nem- vágta rá- Szédülök pár napja
-Mért nem szóltál? 
-Mert nem akartam
-Pihenjünk, aztán holnap kitaláljuk mi legyen- mondtam, majd mindketten lefeküdtünk.

-Liza-

Másnap reggel viszonylag fáradtan keltem, új helyen nehezen alszok. Szédülésem még mindig nem múlott el...

-Jóreggelt- kelt fel Kyli
-Neked is
-Hogy vagy?
-Ugyan úgy
-És mi van ha tényleg az vagy?- kérdezte meg újból, ami lehetséges
-Nem hiszem
-De voltunk azóta együtt
-De nem lehet az
-Jó, én csak mondtam, de nekem  most lesz egy meetingem
-Január 1.-jén?
-Aha, nekem mindig munka van
-Rendben, akkor majd hívj
-Szeretlek- puszilt meg, majd elment

Gyorsan Antot hívtam, ugyanis nem tudtam mit csináljak.

-Tessék?- mondta hangosabban a telefonba a kelleténél
-Hát nem tudom mi lehet
-Elmegyek, viszek tesztet

Fél óra múlva már a vécén ülve vártuk az eredményt....
Bevallom mindkettőnek örülnék, de nem tudom.... bizonytalan vagyok
Pár perc múlva megis lett az eredmény... Hogy örülök-e? Kettős érzés kavarog bennem, örülök is meg nem is.... 

-Mit szólsz?- kérdezte Anto
-Is-is

Kövi részbe kiderül minden :))))
Remélem várjátok <3