𝗦𝘇𝘂̈𝗿𝗸𝗲 𝘀𝘇𝗶𝘃𝗮́𝗿𝘃𝗮́𝗻𝘆 (Mha ff/OC+Bakugou)

8.rész

~Time skip~~

Mikor felkeltem egy kórházi ágyon találtam magam. Szétnéztem, az egyik lábam gipszben volt, a másik pedig csak befáslizva térdtől lefelé. A kezeimen is kötés volt és éreztem a tűszúrást a karomban tehát infúziót is kaphattam.
Ahogy oldalra hajtottam a fejem láttam a mellettem lévő kis asztalon egy tál ételt. Mikor bejött a nővér aztmondta hogy a képességem miatt nem tudták csak nagyon kis mértékben használni a sulis orvos képességét a rendbehozásomhoz, mivel a testem tele van füstel és mérgező gázokkal amik agadájozták. Tehát egy hétig minimum itt maradok még. Megkérdeztem kitől van a reggeli szerűség mellettem de csak anyi választ kaptam hogy; az illető megkért minket hogy ne áruljuk el a nevét. Úgyhogy csak tippelni tudtam. Ahogy teltek a napok minden reggel kaptam egy tál ételt a kórházi menü mellé, ami be kell valanni elég pocsék volt úgyhogy jól esett valami más. Egyik reggel felkeltem fél hat körül és arra lettem figyelmes hogy a sötétben egy alak áll az ajtómban. Már kezdtem azt hinni a gonosztevők közül valaki mert pár percig csak bámult a folyosói ablakból, de aztán halkan bejött hozzám. Bizonyára nem vette észre a sötétben hogy fel vagyok ezért jött be ilyen nyugodtan. Kicsit megilyedtem hirtelen, de aztán megláttam hogy van valami a kezében ami nem más volt mint az az ételes amiben minden reggel kapok reggelit.
Szóval ő hozza a kaját folyton.?

Alvást tettettem hogy ne zavarjam meg és megnézhessem mit csinál. Ahogy mellém állt már tisztán láttam hogy Bakugou az..
De miért..?..miért foglalkozik azzal hogy van e mit ennem? Meg mivan velem?
Fogadok ő jelentette be azt is hogy eltűntem..
Ahogy letette a kaját kivett még egy kis dobozt is a zsebéből. Mikor végzett még állt egy darabig mellettem és szó nélkül nézte ahogy alszok, legalábbis amit színleltem. Ahogy elment azonnal felpattantam és megnéztem mi van a dobozban. A kontaktlencsém volt..
Ezt nem hiszem el..EZT A SZOBÁMBÓL SZEDTE?! AGH! MIÉRT NEM BÍR BÉKÉN HAGYNI?! Mérgelődtem majd végül betettem hiszen gondolom azért hozta be hogy nyugodtan haza mehessek.
Francba hogy ő az egyetlen aki tud róla..pont ő.!..

Az egy hét leteltével visszamentem a koliba, a bal kezemen még rajta volt egy réteg kötés és a bal lábamon is. A jobb lábamon még erős lábmerevítő és más cuccok voltak miután levették a gipszet.
Mikor beértem a szobámba ledobtam magam az ágyra és majdnem bealudtam mikor valaki kopogtatott az ajtón. Lassan lekecmeregtem az ágyról és mikor kinyitottam a kissé már idegesítő Deku állt előttem.
Oh, Ana nem akartalak most zavarni hogy visszaértél, de Aizawa tanár úr szeretne veled beszélni a történtekről. Be tudsz menni a suliba? Kérdezte aggódóan
Hogy betudok e? Tch.. Nem lehetne más módon? Eléggé fáj még a lábam..
De a suli nővér miért nem gyógyította meg teljesen? Hogyhogy még kötésben van?
A képességem akadályozza.. A testemben fel van gyűlve a füst hogy mindig legyen készenlétben és ha sokat piszkál a bőrőmmel akkor kiereszt a gáz meg a füst, amit nem akarna senki gondolom.. Így csak felületesen segíthetett, ezért maradtam eddig a kórházban meg minden.. Szóval eléggé fájna ha most a suliig be kéne bicegnem
Oh, értem, sajnálom! Viszont akkor..hmm...mitszolnál ha Uraraka elsétálna veled? A képességével sújtalanná tesz és elvisz a suliig! Belőle kinézve meg is várna szerintem!
Uraraka képességével? Neki a dolgok lebegtetése az, nem?
De, azért tartom jó ötletnek!
Nem élvezhetek ekkora kényelmet sajnálom.. Majd inkább bicegek.! Mondtam ahogy megfordultam és elkezdtem felvenni a pulcsim.
Nem nem, szólok neki! Mondta ahogy elfutott az ajtóból
Tch..nem akarok senkit magammal rángatni.!

~~Time skip~~

Ahogy kisétáltam lassan a kapun hirtelen éreztem hogy a lábam elhadja a talajt és nem tudok vissza lépni rá.
Itt is vagyok Mizuko, remélem nem ilyesztettelek meg! Sétált mellém a kis vidám lány
Akkor mehetünk? Ne aggódj nem lesz bajod, elvezetlek jó? Kérdezte ahogy megfogta a kezem óvatosan
Jó, rendben menjünk. Egyeztem bele hirtelen

Ahogy odaértünk lejebb nyomott a földhöz majd visszavonta az erejét. Kicsit huppantam de sokkal kevésbé fájt mintha idáig kellett volna gyalogolnom. Aztmondta megvár a suliban míg beszélnek velem úgyhogy nyugodtan felmentem a tanáriba.
Ahogy felértem Aizawa tanárúr és egy rendőr ültek velem szemben.
Elmondtam nekik hogy valami alakváltó képességel vertek át és úgy kaptak el. Aztán az egész történetet és hogy azt akarták hogy csatlakoztak hozzájuk. Valamiért nem tudtam kihagyni a végéből Bakugout, hisz megmentette az életem. Aztmondták az ő saját ötlete volt hogy így találjon meg, az egészet kitratégiázta mint az edzésen. Miután mondtam hogy jól vagyok elengedtek és visszamentem Urarakához. Visszamentünk az előzőhöz hasonló módon a koliba viszont akkor nem úsztam meg a kérdések hadát. Leültem a kanapéra és mindenki körül állt és kérdezgettek mindenféléket.
Mit csináltak veled?
Tényleg nem esett általuk bajod?
Mitörtént pontosan a lábaddal?
Mondtak valami hasznosat?
Tényleg Bakugou mentett meg?
Láttuk ahogy kihoz téged az ölében, de te nem festettél valami jól..
Ja, mind láttuk!
Még fáj a lábad?
Miért nem használtad a legelején az erőd?
Kényszerítettek valamire?
Az erődre visszatérve kiváló védekező eszköz!
Igen, ahogy hirtelen magadat és a környezeted is beborítottad füstel olyan voltál mint egy kis tintahal!
De miért nem próbáltál elmenekülni addig?
Te hülye ráesett a törmelék a lábára!
Tényleg, bár az is bakugou hibálya!
Igaz, ő robbantotta be az egész talajt!
És utána hogy szedett ki alóla?
Nem értem..
V-VÁRJATOK MÁR! Szakítottam félbe őket idegesen
Bakugou robbantotta be felettem a plafont?!
Igen..mondta neki a gonosztevő hogy alatta vagy és ha robbant beszakad rád a mennyezet, de ő mindenképpen ki akarta csinálni ezért robbantott. Aztán kétségbeesetten ugrott le az alsó szintre hogy meg keressen.
..vagy úgy.. Nem gond ha most nem válaszolgatok mindenre? Szeretnék pihenni még a lábamra.. Mondtam magamba fordulva
Nem, nem!
Menj csak Ana majd holnap találkozunk suliba!
Pihenj csak!

Ahogy bementem a szobámba gondolkodtam és beszélni akartam Bakugouval az biztos...már csak azt kell eldöntenem hogy miről beszéljek neki és meről ne..
Másnap nem mentem még suliba, ezért hagytam neki egy levelet az ajtajánál mikorra visszaért. Megkértem hogy délután jöjjön le a koli hátsó kertjébe.
Ahogy vártam rá nemsokára meg is jelent amin meglepődtem mert ő nem pont az a tipus aki csak úgy ugrálni fog holmi cetlik parancsára.
Én természetesen leültem egy padra míg ő szó nélkül lehajtott fejjel állt velem szemben.