𝗦𝘇𝘂̈𝗿𝗸𝗲 𝘀𝘇𝗶𝘃𝗮́𝗿𝘃𝗮́𝗻𝘆 (Mha ff/OC+Bakugou)

Kezdetek

Reggelre még veszültebb lettem hogy be kell mennem vissza suliba. Amúgy se jött be a suli, nemhogy még ez is. Ráadásul alig az első héten..remélem nem tudja még mindenki..
Felvettem valami göncöt idegesen és ahogy minden reggel, betettem a jobb szemembe a kontaklencsét. A vállamra kaptam a táskát és bementem suliba.
Olyan érzésem volt hogy mindenki tudja, pedig nem úgy látszott. Ahogy beültem a terembe már a fél osztály bent volt, és utolsónak is az a személy jött be, akitőt jelenleg a legjobban tartottam. Páran odaköszöntek neki de ő csak annak a fura hajúnak intett vissza. Ahogy jött a hejére rámpillantott, majd ismét nagyobbra nyitotta a szemét, aztán összeráncolta a homlokát és levágta magát a székbe.

Unalmasan és fáradtan eltelt az óra. Gondoltam kimegyek levegőzni és átgondolni mikor kéne talán beszélni vele erről, de nem kellett sokat gondolkodom az alkalmon. Valaki hirtelen rám ordított hátulról. Ahogy megfordultam meglepődötten léptem egyet hátra majd megpróbáltam hozzászólni az előttem mindjárt felrobnanó sráchoz.
M-mi az- Szakított félbe ahogy hirtelen megkapta a távolabbi vállam és a nyamakhoz szorítva a kezét elhúzott egy üres folyosóra.
Megis mit művelsz?! Kérdeztem kiakadva ahogy nekilökött a falnak
INKÁBB AZT MOND MEG MI A FENE FOLYIK ITT?! Kiáltozott velem ahogy felém tartotta az egyik kezét ami elkezdett izzani
El-elmondom csak nem itt.! Fordítottam el a fejem tőle
AKKOR MÉGIS HOL? ITT ÉS MOST MOND EL MI VAN A SZEMEDDEL!
Nem akarom hogy mások is meghallják..
HUH?! MIÉRT NEM? Kezdett el egyre dühösebben robbangatni a tenyerével
Az előző sulimban is baj volt belőle.. De akkor nem beszéltél senkinek arról amit láttál?
Nem.. DE HA NEM MONDOD EL MIVAN AKKOR MÁSOK IS MEGTUDJÁK ÉS MAJD ŐK KIDERÍTIK! Robbantott a falba melettem
Oké, oké.. Délután gyere a szobámhoz és elmondom az egészet. Mondtam mire kissé furán nézett majd fújt egyet a levegőbe és elviharzott
A nap további része számomra ugyanúgy unalmasnak tűnt, majd ahogy hazamentem realizáltam hogy áthívtam valakit és összekéne pakolnom egy kicsit. Elég szétszórtan éltem, mert ugye senki nem tanított meg a rendrakásra, ezért összeraktam egy helyre a ruháimat meg a cuccaimat és odébb tettem a táskám. Kihúztam a függönyt, és elpakoltam a reggeli sietésem maradványit. Kis idővel később dörömbölést halottam az ajtóból.

Ahogy kinyitottam Bakugou állt előttem. Hétköznapi ruhában volt és köszönés helyett csak rámnézett morcosan majd beljebb lépett.
Mindig ilyen rumlis a szobád? Kérdezte ahogy szétnézett
Jah.. Válaszoltam mire ledobta magát az ágyra és csak bámult maga elé. Egy ideig én is csak néztem majd hirtelen megszólalt.
Szóval mivan a szemeddel? Én csináltam,vagy nem?
Nem te voltál..  Mondtam ahogy leültem a szőnyegre elé és kivettem a kontaklencsét
5 éves koromban szereztem a sebet. Az apám éppen veszekedett az anyámmal,
betörték az ablak üveget aminek a darabkái egyenesen a szemembe hullottak. Több seb és vágás is volt de ez az egy nem gyógyult be.. Aztán ahogy utcára mentem vele, mindenki megbámult és általánosba rengetegen kiközösítettek és féltek tőlem...ezért úgy döntöttem eltakarom, hátha beválik, így betettem a jobb szemembe egy kontaktlencsét, amit te tegnap kirobbantottál belőle... Megilyedtem hogy mindenkinek elmondod, vagy nem is tudom..

Szóval kontaktlencse..Mi lett a szüleiddel? Mióta nincsenek?Eddig is bentlakásosba voltál, nem? Kérdezte kicsit ledöbbenve
Apám..nem sokkal a balasetem után végzett magával...rá pár évre pedig beadott anyám egy bentlakásosba és magamra hagyott... Negyedikes voltam, mikor a kezembe nyomott egy rakás pénzt és otthagyott..azóta nyaranként egy albérletben laktam majd megint egy bentlakásosba jöttem, hogy legyen pénzem kajára meg ruhákra.. Szóval kérlek..ne beszélj róla senkinek.
Ránéztem de nem szólalt meg. Lehajtotta a fejét hogy ne lássam az arcát, úgyhogy vártam mit mond. Eléggé kétségbe voltam esve, mivel még nem beszéltem róla sok embernek ezelőtt és csupán jó megérzésből mondtam ezt mind el neki.