𝗦𝘇𝘂̈𝗿𝗸𝗲 𝘀𝘇𝗶𝘃𝗮́𝗿𝘃𝗮́𝗻𝘆 (Mha ff/OC+Bakugou)

Első lépések

Tehát beljebb rángatott a fura szemű csaj, mire egy feketébe öltözött elég fáradtnak tűnt idősebb férfi lépett be a terembe.
-Ő lenne az osztályfőnök? Kérdeztem halkan mire a férfi rábólintott
-Elromlott a csengő, de becsengedtek úgyhogy üljetek le. Sokan tudtátok biztos, de ma új tanuló jött hozzánk. Kérlek gyere ki és mutatkozz be. Mondta mire kiálltam a tanári asztal mellé és elmondtam pár dolgot magamról. Hogy hova jártam ezelőtt, mi a nevem és hogy már nincsenek szüleim. Aztán kérdeztek párat, főleg az a kis nyomi motyogós fiú, de csak jött a várvavárt ,,mi a képsséged" kérdés
Nyeltem egyet majd vettem erőt magamon hogy megszókaljak
-Mégres gázt tudok szivárogtatni a bőrömön keresztül és irányítani azt..Tudom szabályozni hogy csak kábító csak mérgező legyen, vagy ennek a variációi, például altató vagy amilyet a rendőrök szoktak használni. Ha elég ritkára hagyom akkor egyfajta füstöt is képes vagyok előállítani, ez a leggyakoribb amit használok.
Majd bemutató képpen egy apró füstlabdát formáltam az egyik kezemmel a levegőben majd hirtelen szétoszlattam a semmibe.
-Bámulatos!
-nagyon menő!
-nem csoda hogy ajánlással került be..-súgdosták a hátul ükők
-rendben, foglalj valahol helyet és kezdem az órát. Mondta mire szétnéztem de csak egy hely volt szabadom pechemre. Tehát leültem a tüsi hajú mögé. A fura motyogós gyerek ült mellettem és az után is engem bámult időnként hogy már eltelt fél óra. Elég idegesítő volt rögtön az első órára.

~Time skip~

Eltelt az óra és sokan odajöttek kérdezgetni meg ismerkedni. Nemvolt sok kedvem sem a képességemről mesélni, sem barátkozni. A figyelmem inkább az előttem mormogó tüsi hajú kötötte le. A motyogós gyerek akinek megtudtam hogy Midorya a neve, bár azt mondta hogy hívjam csak Dekunak, odament hozzá hogy kérdezzen valamit de ő csúnyán elrobbantotta magától.
-Hé, neked alapból ilyen a természeted?
Böktem meg hátulról
-HUH? KI ENGEDTE MEG HOGY BÖKDÖSS ÚJ GYEREK!? Amúgy mi bajod van vele??
Befogtam a fél fülem közben hogy ne süketüljek meg, de ebből leszedtem hogy a kérdésre a válaszom igen
-nincs semmi bajom, de nem fáj már a füled ettől a folytonos ordibálástól? Kérdeztem vissza Mosolyogva
-Egyedül a jelenléted fáj! Úgyhogy kopj le rólam!
-oké, oké.. Mondtam ahogy alaposabban megvizsgáltam a szúrós szemét. Így még anyám se nézett rám soha, viszont inkább a színe érdekelt.
-arra tippelnék, hogy piros szemed van, vagy tévedek?-kérdeztem ahogy előre fordult volna
-Huh? Te látod a színeket? Vagy mi a szar?
-KI LÁTJA A SZÍNEKET?
-De szerencsés! Kezdtek el nyüzsögni akik halották a kérdést
-Ana?! Te színesen látsz?
-eddig is láttad vagy mostantól??
-ha eddig nem is, nemhinném hogy miattunk. Elég unott képet vágott végig így nemhinném hogy most találkozott volna a legérdekesebb dologgal, breke.
-Maradjatok már! Nem látok semmit! Régen sokat tanulmányoztam a szürke árnyalatait és ismerem kb hogy melyik milyen színt jelent. Szóval felismertem, hogy az ő szeme piros lehet. Vagy a vörös egy árnyalata.
-De igazad van, Bakugou szeme tényleg mély piros! Szólalt fel egy alacsonyabb lány a tömeg mögött
-Te idióta!! Minek kellett elárulni a nevem?! Tch.. Te meg ne vizsgálgass mert rohadt bizar! Kezdett el ismét veszekedni a tüsis
-de várjunk már, az a lány miért ilyen biztos ebben? Kérdeztem ahogy átnéztem a tömegen
-oh, ő Uraraka. Ő állítólag már színesen lát. De csak páran tudják ki miatt.. Súgta oda nekem a végét egy másik lány
-értem.. Szóval Bakugou, igaz? Fordultam ismét a méregzsák felé
-MONDTAM MÁR HOGY NE SZÓLJ HOZZÁM!
-FEL NE ROBBANJ MÁR! Ordítottam én is vissza rá hirtelen mire abbamaradt a veszekedés.

Aztán elteltek az órák és mindenki lement ebédelni. Én mivel csak egy szendvicset vittem, nem mentem be a többiekhez. Kerestem egy nyugisabb helyet a fal melett, és ott keztem enni neki támaszkodva. Nemsokkat később felbukkant egy vigyorgó fiú a sarkon és pár másodperc múlva maga mellé rántott egy lány is. Látszott rajta hogy nem akar jönni, de csak idejöttek hozzám.
-Szia! Nem zavarunk? Kérdezte a srác
-nem. Ti nem esztek?
-Már befejeztük. Amúgy már azthiszem bemutatkoztan, de Kaminari vagyok, ő pedig Jirou melettem. Nem nagyon akart jönni az az igazság de szerintem nembaj ha össze ismerkedtek!
-örvendek. Felőlem.. Mondtam ahogy mégegyet haraptam a szenyámba.
-miért nem eszel bent?
-megszoktam hogy egyedül vagyok.. Mondtam ahogy zsebretettem a papírját
-értem..nem voltak barátaid esetleg?
-Denki ezt nem kéne.. Súgott oda neki a csaj
-nem, nem voltak. Lehet elfelejtettem mondani de nagyon sose voltak. Főleg mert míg oviba jártam nemtudtam pontosan irányítani az erőm és..volt hogy akaratom ellenére szivárgott a mérgesgáz..úgyhogy...
-Sajnálom..biztos nem lehetett egyszerű
-kimondta hogy most az.? Kérdeztem vissza kissé flegmán aztán fogtam magam és szó nélkül elsétáltam

Délután elmentem a koliba. Nemvolt sok cuccom, egy közepes táskába belefért. Aztmondták a lányoknál lesz az utolsó szoba az enyém a bal oldalt. Felmentem, és miután kiapoltam előkotortam a leg értékesebb dolgot a cuccaim közül. Bementem a fürdőbe hogy megnéztem rendben van e, meghogy kivegyem mert már sokat hordtam egy ideje. Tehát a tükör előtt előszedtem a kontaklencsés dobozom, és kivettem a bal szememből a lencsét. Nehezen de tükörbe néztem. Igazából csak azért hordok a fél szememre kontaktlencsét, mert kiskoromban megsérült. Ez a második dolog amit utálok magamon a képességem után. Nem is beszélek róla soha..és nem is fogja senki sem meglátni a sebet a szememben. Ilyen már 5 éves korom óta. Van egy csúnya vágás a szememben. Mikor kimentem vele az utcára megbámultak miatta, kinevettek, vagy féltek tőlem. Kiközösítettek.. Ezért eltakartam egy kontaklencsével hogy egyezzen a másik szemem szinével. A mély sebet elöntötte a vér.. Már nem fáj de úgy maradt örökre.. Szóval ezt soha senki nem fogja meglátni többé. Kivettem a lencsét és eltettem hogy pihentessem a szemem. Nem örülök neki hogy egy új közösségbe kerültem, de azért van pár szimpatikus ember..persze nekik én nem vagyok szimpi természetesen.