Lilyth Malazár a Mardekár ház alapítójának utolsó női leszármazottja;hófehér hajával,rikító zöld szemével,elbűvölő mosolyával és hihetetlen tudásával bárkit levenne a lábáról.
De őt ezt különösképpen nem használja ki . Daphne,a legjobb barátnője,az...
Másnap Bűbájtanon úgy éreztem,valami nem oké a közérzetemmel,pedig én nem szoktam rosszul lenni. Szédölögve mentem be a terembe,azt sem tudtam,hova ültem. Szerintem a tegnapi túlettem magam.
-El kéne menned a gyengélkedőre Lil,nem festessz igazán bíztatóan.-simogatta meg a hátamat Daphne.
-Daph azt akarja mondani,hogy szarul nézel ki.-mondta mellőlem Draco.
-Nem kérdeztelek gyökér.-nyögtem oda neki.
-Nem kell kérdezned,magamtól is válaszolok te ostoba.
Oké,persze rosszul voltam,de ez nem állított meg abban,hogy ráugorjak és beverjek neki egy isteneset.Utáltam,mikor egyszer normális velem,aztán olyan bunkó,mint egy tuskó.
Blaise,Crack és Monstro kellett ahoz,hogy leszedjenek róla,de mikor azt hitte vigyorogva vérző orral,hogy megmenekült,szépen megrúgtam a kedvenc testrészénél. Piton mikor bejött nem tudta eléggé elrejteni a meglepettségét;az összegömbölyödött Draco Malfoy,és a pszihopata égő szemű Lilyth.
-20 pont a Mardekártól,Lee verekedjen kevesebbet,és Malfoly tanulja meg befogni a száját. Büntetőmunkára jelentkezhet nálam mindkettő órák után.
Egyenesen utáltam a hétfőket. Okozott valaha,valakinek szerencsét?
-Jól vagy Lil?-ültem le Daph mellé.
-Persze.-mosolyogtam rá-De valami tényleg nem oké.
-Ettél ma? Nem lehet attól?
-Most,hogy mondod,a szendvicsemnek nem igazán volt jó íze...-akkor ugrott be,hogy mit mondtak Potterék előző nap.
Körbenéztem,viszont sehol sem voltak;utoljára a Nagyterem mellett láttam őket kora reggel. Egyből kutattam a fejemben;nem tudott érdekelni Piton órája,sem Draco beszólásai,hogy az apja hallani fog erről,meg még megbánom.
Potterék mérget adtak,nyilván nem halálosat,de legyengít annyira,hogy legyen esélyük legyőzni. Amatőrök. Melyik főzet az,ami legyengít?Tényleg többet kéne tanulnom,főleg amiatt a nyomorult életem miatt.
Az óra jávában folyt,mikor úgy éreztem akaratomon kívül jön az átváltozás. Éreztem,ahogy a testem sikít a kígyóalakomért,a víz levert,hányingerem volt és nem tudtam mit tegyek.
Kirohantam hát a teremből,és meg sem álltam a lánymosdóig;bezártam az ajtót,a következő másodpercben pedig már fordultam is ki magamból.
Mostmár tudom mit akartak Potterék. Hogy mindenki előtt átváltozzak.
Pár percre rá dörömbölés hallatszódott az ajtó másik feléről. Összeszedtem magam,és visszaváltoztam;bár nagyon fáradt voltam,a vérem száguldozott az ereimben,kijöttem a wc fülkéből,és lássatok csodát,ki állt előttem?
-Szarul nézel ki Lee!-mosolygott rám Granger.
-Legalább az én hajam nem néz ki úgy,mintha első óta nem látott volna fésűt.-vágtam rá kapásból.
-Hánytál? Büdös van!
-Az a szájszagod,Granger. Milyen kérdés ez? Igen,a belem kiokádtam,képzeld el,nem volt kellemes. Főleg azok után,hogy megmérgeztetek.-néztem bele a szemébe-Gyere be Potter! Te is Weasley,tudom,hogy az ajtó előtt álltok!
Persze a következő másodpercben ott álltak mellette,mint az őrzők.
-Kíváncsi lennék,hány pontot vonnának le a Griffendéltől,ha elmondanám,hogy megmérgeztek a reggelimmel.-tettem karba a kezem,miközben a falnak dőltem.
-Nem mérgeztünk meg!-vágta rá Potter.
-Áh,nem. Igaz. Azért nézek ki így ugye?-mutattam magamra,értve ezt a holtsápadt bőrömre,a vörös fejemre és a kócos hajamra,de csak megforgattam a szemeimet,mert látszott,nem értik.
-Nem méreg volt. Egyszerűen akaratodon kívül átváltoztat. Átváltoztat egy animágust.-mondta Granger.
-Honnan vettétek,hogy az vagyok?-piszkáltam meg a körmöm alját,mint aki épp nagyon unatkozik,de közben éreztem,hogy mindjárt elhányom magam megint.
-Minden jel arra mutat. A különórák 2 éve Pitonnal,a szemed színe nem természetes,és ami azt illeti,szerintem nem ez az eredeti szemed,plusz,semmit nem találtam a családodról...-itt folytatta volna,de nem kis meglepetésben volt részük.
-Mi lenne,ha a saját dolgotokkal lennétek elfoglalva lúzerek?-lépett mellém Draco,akit egyeltalán nem zavart,hogy épp a lány wc-ban vagyunk.
-Talán nem tudja megvédeni magát Malfoy?-vágott grimaszt Weasley.
-Meg tudja!-tette ő is keresztbe a kezét-De van valami,amiről tudunk. Ezért fogtok lekopni,most azonnal!
-És ha nem?-vigyorgott magabiztosan Potter.
-Akkor-indultam el felé,farkasszemet nézve,és olyan közel mentem hozzá,hogy akár meg is csókolhattam volna-hirtelen mindenki megtudja,beleértve a mágiaügyi minisztert is,hogy Harry Potter,Ronald Weasley és Hermione Granger rejtegetik Sirius Blacket.-itt kitágult a szemük-Ezért ne beszéljetek a folyosón,főleg nem a Mardekár ház ajtaja előtt pancserek. Na pá!
Majd megfogva Draco kezét egy kacsintás kíséretében kivonszoltam a folyosóra. Az más kérdés,hogy ezután egész héten nem szóltam hozzá.
Ezután a fárasztó nap után kijárt egy laza hét. A büntetőmunkánkat megcsináltuk Dracoval,az összes udvart fel kellett sepernünk,természetesen varázslat nélkül. Élmény volt. Bimba professzorral érdekes tananyagot vettünk,ami a mugli és varázsvilág közös gyógynövényeiről szólt. Dumbledore professzorral nem lehet találkozni,mindig elkerül,mintha távol akarná magát tartani tőlem.
Daphneval éppen készültünk le Roxmortsba,de döntésképtelen voltam. Zöld nadrág és zöld póló,vagy zöld egyberuha? Miközben tudományosan átvizsgáltuk,hogy melyik miért lenne jobb,addig Pansy arról mesélt,hogy hallott egy tök jó helyről,ahova elmehetnénk valamelyik hétvégén.
-Mert elméletileg azt suttogák,ha az ember meghallja a szirének hangját,megjósolják a jövőjüket.-ecsetelte.
-Fantasztikus Pansy,valamelyik hétvégén elmegyünk!-mondtam,csak hogy megnyugodjon.
Kopogtak az ajtón,és Blaise kukucskált be.
-Készen vagyok?
-Titeket ki hívott?-húztam össze a szemem a "barátnőimre".
-Igazából mi voltunk,de ne aggódj már. Jó muri lesz!-mosolygott rám Daph.
Nekem azér voltak kétségeim. Hát,ha ő is úgy gondolja. Ja és amúgy a zöld ruhám vettem fel.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
