Lilyth,a hajnal angyala

The Slytherin Trio again.

Draco szemszöge.

5 nap. 5 nap telt el azóta,hogy Theodore Nott kifüstölgött a kandallóból. 5 napja mindenki úgy él,mint egy szellem,mert nélküle minden üres. Daphne egész nap le se száll rólam,meg Pansyről,állandóan sír,és csendben van. Nem beszél,és nagyon aggódom miatta.

5 napja Nott kómában van,nem tudták felébreszteni,felő,hogy Voldemort megátkozta,és soha többé nem kel fel.
Mellette feküdt Potter is;5 napja megismerkedett az ökleimmel. Tudom,nagyon muglis,de jólesett beverni a képét,mintha egy sima átkot szórok rá.

"-Malfoy!-tette fel a kezét védekezés képpen-Tudom most mérges vagy,de...

Piff. Itt talált be először az öklöm,a lendületemtől egy fokkal erősebben,mint ahogyan azt elterveztem.

-Mérges? Ugyan Potter! Az,hogy mérges vagyok,nem fejezi ki,amit most érzek. Legszívesebben-piff-most azonnal-piff-megölnélek! De te vagy az egyetlen aki talán tudhatja,hol van most.

Nagy nehezen,de kiköpte a saját vérét a kőre. Senki nem mert közelebb jönni,inkább elhaladtak mellettünk.

-Honnan a francból tudnám?

-Nekem te itt ne francozzál! Ha nem kéritek meg erre a hülyeségre,most is ittlenne!-üvöltöttem vele.

-Honnan tudnám hol van?

-A kapcsolatod Voldemorttal az utolsó esély megtalálni.

-Te szereted őt!-mondta.

Nem kérdezte,kijelentette.
Kapásból nemet mondtam volna,de nem.

-Többről van itt szó Potter. Lil nem csak egy barát. Ő az egyetlen igazi,és legjobb barátom,akire mindig számíthattam,még ha nehezen is fejezzük ki egymás felé az érzelmeinket. Elsős korunk óta bele vagyok esve,de nyilván ő észre sem vett. És most,hogy végre rájött,lehetne több is,TE vetted el tőlem! És ezt soha sem bocsátom meg neked!-néztem bele a szemébe őszinte utálattal,és még egy utolsót beütöttem neki gyomorba.

-Nem akartam..."

Azóta semmi hókuszpók és kencefice nem segített rajta olyan gyorsan,így 5. napja fekszik.
Állandóan Pitont kerestem,hátha tud valamit,de állandóan elhajtott,hogyha tudnak valamit majd szólnak.

Nemtudtam olyan helyre menni,amiről nem ő jutott eszembe;hihetetlen,hogy én,aki sose tudott szeretni,senkit,anyámon kívül,most kivagyok a hiányától. Sose vallanám be senkinek,de igenis,ez a lány lett az én gyenge pontom,akiért feláldoznám saját magam.

-Min gondolkodsz?-ültem Daphne mellé.

Ő csak kisírt,vörös szemekkel rámnézett,és ez el is mondott mindent.

-Draco,nekem csak ő van! Nem vehetik el tőlem!-suttogta.

-Tudom Daph!-húztam oda magamhoz,és átöleltem-Mióta nem aludtál?

-Nemtudom. Pár napja.

-Akkor pont itt az ideje. Gyere,tedd ide a fejed-raktam a combomra egy párnát-és aludj egy nagyot!

-Draco,nem hiszem...

-Ha lesz valami,felkeltelek. De ha segítség kéne Lilnek,fáradtan nem veszi hasznod. Aludj!-mosolyogtam rá.

-Köszi Draco!-fejét lerakta a párnára és betakartam a pléddel ami a kanapé oldalán volt.

Nem kellett 2 perc,és már aludt is. Daph olyan volt mint a húgom,mindig is védtük egymást. A pletykákkal és a sztereotípiákkal ellentétben mi,Mardekárosok mindig is szerettük,és segítettünk egymásnak.