Lilyth,a hajnal angyala

Grindelwald titka

Az egész másnap azzal telt,hogy Pottert rángattuk el hozzánk,és beszélgettem a barátaimmal. Az álmomról is meséltem,akármennyire is nem akartam egy Griffendélesnek elkotyogni,más választási lehetőség nem állt fenn.

Végül is abban egyeztünk meg,hogy ma éjjel gondosabban kifaggatom,és ha valami olyan informácoíhoz jutok,azt elmondjuk Pitonnak,hisz ő az egyetlen tanár,akiben megbízunk. Nehezen bíztunk meg tanárokban,a többiek még Dumbledoret is kerülik,nekem meg muszáj volt felé bizalmat fektetnem. Umbridge volt a legnagyobb szégyene a Minisztériumnak,na meg a világnak.

Draco állandóan mellettem volt,és a hideg idő sem állította meg,elkísért vadászni a Rengetegbe. Szétfagytam,de egy nagy nyulat sikerült elejtenem,és egyben meg is ettem. Utálom darabolgatni a zsákmányt,csak kevesebbnek érzem magam tőle,úgyhogy inkább gyorsabban elfogyasztottam.

Zajt hallottam magam mögül,és tudtam,nem Draco adja ki a hangot;megálltam,és hallgatóztam. A zaj nem volt egyértelműen betudható emberinek, ezért tudtam,tudtam,ki lesz mögöttem.

-Nocsak-nocsak kislány,jól megnőttél!

-Nos,Nagini,telnek a hetek,a hónapok. Mit akarsz?

-Apád nagyon keres,igazából rájött hogy biztosan nem haltál meg,így nem szabadna visszamennem hozzá üres kézzel.-sziszegett,és reméltem Draco elbújt valamelyik fa mögött.

-Nem véletlenül szöktem el. Nem is értem miért engedelmeskedsz neki,tudom,hogy te sem szeretnéd ezt.-belenéztem a szemébe,és nagyon közel,szinte szemtől szemben voltam vele-Egy fiatal nő vagy,ebbe a raboskodó testbe zárva,szabad akarat nélkül. Gyere velem! Segítenénk megtalálni a kiutat,segítenénk visszaváltozni!

Fájdalmat láttam csillanni szemeiben,és bizonytalanságot,egy csepp meglepettséggel. Nagini volt az élő példája a manipulációnak és a kilátástalanságnak. Fejvesztve követte Grindelwaldot,majd Voldemortot,és úgy megtörték,hogy nem tud józanul ítélni.
Elgondolkodott a kérdésemen,aztán mint aki észhez tér,rámvicsorgott.

-Velem jössz,vagy most én öllek meg!

Ezek után sokminden történt egyszerre; Nagini támadásra készült,én kilőttem,de egy átok telibe találta őt. Amíg rácsodálkoztam,Piton jelent meg,átkarolt és hopponált be a Hálókörletbe. Azonnal megláttam az átfagyott Dracot,akit Daphne és Pansy melegített fel forró teával.

Biccentettem egyet Pitonnak.

-Kukacka!-hallottam meg,és nagyon mérges lettem erre  a becenévre,mert Piton az elején mindig ezzel csúfolt.

Az első átváltozásomnál mérhetetlen fájdalmat éreztem,az volt a legfájdalmasabb egész életemben;épphogy megvoltam 2 méter,és olyan vékony,mint egy vizisikló.

-Tudja,most úgy néz ki,mint fiatalkoromban a kukacka a réten. Ez tetszik!-mondta saját magának,én meg csak szenvedtem,mert először még menni se tudtam,így csak fejjel lefelé feküdtem-Szóval,ha nem látom magán a lelkesedést,ezt fogom magának mondani. Kukacka.-húzódott egy apró mosoly az arcára.

Én nem nevettem.

Ugyan olyan reakcióval,fejjel lefele feküdtem,és próbáltam mosolyogni,már amennyire tudtam;vicces volt,az tuti.

-Szépvolt kukacka! Tarts ki!-mondta félmosollyal,és otthagyott.

Odagubóztam a barátaimhoz,és hallgattam ahogy beszélgetnek,csacsognak és kiakadnak egyes dolgokon. Nem akartam beszélgetni,semmit, csak nyugodtan pihenni és velük lenni. Rachellel (mikor még ember voltam) sokat beszélgettem az anyukájáról,és megnyugtattam,hogy mi mindig ittleszünk neki,és bármelyikünkkel beszélhet bármiről. Daphne és Blaise egymás mellett marták a másikat egy bűbájtannal kapcsolatos vitán. Draco mellettem ült,egy pillanatra se hagyott magamra, Pansy meg házidogát írt.