Lilyth,a hajnal angyala

Boldogtalan szülinapot Lilyth

Igazából,talán itt kezdődött el a teljes összeomlása az egész életemnek. Február 11-én.

Az éjszaka közepén futottak az egyetlen párszaszavú emberhez,hogy elmeséljem ami történt. Idegesen tekeregtem,ezt pedig a többiek is látták,érezték bennem a feszültséget.

Végtére is arra jutottunk,hogy kérek egy kevéske haladékot Grindelwaldtól,mert ez túl gyors és összeszedetlen terv volt. Álmában öljek meg egy embert,oké. De hogy? Hogy legyen kivitelezve?

Mivel nem tudtam átváltozni,így a Klubhelyiségben köröztem a többiek körül. Addigra mindenki befejezte a házifeladatát amit Pansy írt volna meg egyedül,ha nem kérdezek rá. Pottert kiengedtük enni,de aztán nem jött vissza,helyette Dumbledore jött Pitonnal. Érdeklődve néztem rájuk mert egyikükre se számítottunk így este.

-Dumbledore professzor hallotta a híreket Harry Pottertől,így szeretnénk,ha magunkra hagynátok minket itt a társalgóban Miss Malazárral. Megbeszélnivalónk van.-intett egyet,de senki sem mozdult,csak mereven engem néztek.

Bólintottam,hogy minden rendben,így pár percen bellül kiürült az egész. Draco nehezen,de hagyta,hogy Theo elvezesse fel a szobákba.

A következő pillanatban belépett Potter,és leült a kanapéra Dumbledore és Piton mellé.

-Kisasszony a helyzet az,hogy még soha,senkiről nem hallottunk,aki képes volt álmokat járni,így belevetettük magunkat az álomjárás tudományába.

-És ez mit jelent?-néztem rá Potterre.

-Tudni akarja ez mit jelent.

-Azt,hogy ha minden jól megy fájdalom nélkül el tud bánni Grindelwalddal,úgy,hogy se magának se neki ne fájjon.

Mióta számít Dumbledorenak,hogy hal meg egy életfogytiglanra ítélt gyilkos? Furcsa volt ez nekem.

-El tudom altatni? Örökké?

Potter fordított,aztán Piton szólalt meg.

-Nemhiszem,hogy elaltatni,de az örökké az valószínűbb. Az álomjárók veszélyesek,ugyanakkor sok haszon is származhat belőle. Ha ezt teljesíti,egy gonddal kevesebb.

Elgondolkodtam a szavain,és rájöttem,akármennyire is nem szeretném megölni Grindelwaldot,tényleg meg kell tennem. Vajon képes leszek rá?
Bólintottam,jelezve hogy megértettem. Dumbledore professzor végignézett rajtam,majd tekintrte megállapodott a szememnél.

-Tudja nagyon sokáig nem tudtuk mi magában olyan különleges,de így ezzel a tudással és a Hajnal angyalának erejével már rájöttünk.

Értetlen fejet vágtam,már amennyire tudtam.

-Azaz maga olyan lesz mint egy angyal. Jótékony,tiszta és szárnya nől.-vigyorodott el Piton.

Az utolsó felére a mondatnak összehúztam magam. Franc se akar szárnyakat mint egy madárnak.

-Csak vicceltünk!-mosolygott Dumbledore-De kétség kívül nagy dolgokat fog véghezvinni.

Ők nevettek,nekem nem volt vicces,de mindegy.

.

Visszamentem a szobámba miután megtárgyaltuk,hogy holnap vidszatérünk rá ha találnak valamit.
Bebújtam Draco mellé és csak csodálkoztam hogyan nem szakad le alattunk az ágy a 80 kilós súlyomtól meg Draco súlyától. Rátekeredtem. Ennyi nyugodtság járt nekem a halál előtt. Érdekes,sose hittem volna fél évvel ezelőttig,hogy meg kell halnom ilyen fiatalon.

Bár aztán nem tudni előre,milyen kecsegtető dolgokkal kedvez nekünk az élet.

-Jól vagy Lil?-simította meg a fejem Draco.