Lilyth,a hajnal angyala

White Snake

Elmesélem a történetet,a Roxfort történetét,hogy vált azzá,ami. De hogy megérsétek,elmondom a saját mesém.

Nehezen ébredtem fel aznap,mert már megint hajnalig tanultam bájitaltanra. Pitonnál tudjátok,milyen nehéz jegyet szerezni?

Ahogy elnéztem,a legjobb barátnőmet,Daphnet,ő még nem akart felkelni. Mennyi mindent átéltünk együtt!El sem hiszem,hogy már 5.éve leszünk barátnők! Emlékszem mikor kicsi gólyaként hoztak be minket,akik semmit nem tudtak a világról,és degradált minden,ami nem tetszett nekünk.
Tudtuk,hogy a Mardekárba kerülünk. Éreztük.
Elválaszthatatlanok lettünk,és mivel Daphnenak sem volt családja,így az egész nyarat a Roxfortban töltöttük;legnagyobb örömünkre,és Piton legnagyobb bánatára.

Kikeltem az ágyból amilyen halkan csak tudtam,és elmentem felvenni,a szokásos fekete nadrág-póló kombóm. Még 3 nap van a nyárból,és mindenki csak akkor jön vissza,így szabadon kihasználhattam a szép zöld udvarokat,a gyógynövényházat,és a konyhát a manókkal. Istenien főznek.

Gyanútlanul sétáltam le a klubhelyiségbe,aztán megláttam Draco Malfoy kis sleppjét. Oké,értem én, hogy Mardekár,meg összetartás,de velük? Daphnén kívül talán még Pansy az akivel elbeszélek,amúgy általában elhessegetem az embereket magamtól. Nem kellenek feleselegs nyűgök. És Draco,meg a kis csapata pont ilyen volt.

-Mit keresel is Lil?-nézett rám az egész banda.

-Énis ugyan ezt akartam kérdezni tőletek. Még 3 nap van a visszatérésig,komolyan nem bírtátok ki otthon?-forgattam meg a szemeimet,és célba vettem a kijáratot.

-Hiányoztál nekünk!-vigyorgott rám Blaise.

Persze az egész társaság feröhögött.

-Édesapád is hiányzott,egészen addig,amíg tegnap este meg nem látogatott a hálómban.

-Te mocskos ribanc!-indult el felém,de persze megállt,tudta,hogy nincs esélye.

-Mivan,anyádról beszélsz?-nevettem

Ezzel a mondatommal léptem ki a klubhelyiségből,egy bemutatással kísérve.

Jól indult a reggel.

■

Piton irodájában ülve elgondolkodtam,hogy van-e értelme ennek az egésznek.

-Összpontosítson! Így nem fog menni,ha minden fele jár az agya!-korholt le.

-Nem igazán tudom,hogy van-e értelme ennek az egésznek. Kígyó formában nem tudok senki hasznára lenni.

Szerintem az órák fele azzal ment el,hogy csak nyafogtam,és nyafogtam.

-Márpedig van értelme! Most pedig csinálja,és ne hisztizzen! Ne legyen gyáva!

Hát jó,ő akarta,így bólintottam.

Beálltam a míves tükör elé,és elmormoltam azt,amit átváltozás előtt mindig.

"Lilith"

Aztán jött minden magától. A gerincem hátrahajlott,a csontjaim formálódtak,a bőrömet felváltotta a hófehér pikkely.
Nem volt fájdalommentes,de annál nagyobb adrenalint kaptam tőle.

Pár pillanattal később megláttam magamat,a hófehér pitont,rikító zöld szemekkel,hófehér pikkelyekkel és annál nagyobb gyilkolási vággyal.

Hiszen én voltam Mardekár Malazár utolsó női leszármazottja,Lilith Malazár,és nem féltem szembenézni azokkal,akik el akarnak pusztítani engem.